Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Di Stefano, Roberto: Korszerű építészet olasz történelmi városokban

Az olasz helyzetet egy komoly és velejáró ellentmondás jellemzi. Érdekes tapasztalatok valósultak meg a kulturális szemléletben és figyelemre méltó volt a fejlődés a háború előtti állapotokkal összehasonlítva. Azonban teljes a kudarc az igazi összhang elérésében az uj kulturális öntudat és a közbelépések között, amelyek gyakorlati szempontból vizsgálva szerencsétlenek. Kifejezetten az utóbbival szeretnék foglalkozni. Azért ezt választottam, hogy megpróbáljak hozzájárulni ahhoz a módszeres klarifikációhpz, amelyik kialakítja a teljes felelősségérzet általános szemléletét. Természetesen ugy fogom felépíteni a beszámolómat, hogy a régi itáliai tapasztalatokból indulok ki, tekintettel az ősi városközpontokra. Helyénvaló tisztázni, hogy a legrégibb időktől kezdve azokra a territoriális egységekre utalunk,amelyeket városi együttesnek hivnak a művészeten alapuló nemzetközileg elfogadott meghatározással. A Velencei Karta történelmi dokumentum a szerkezet kulturális és történelmi jogérvényessége miatt, valamint a városkép morfológiája tekintetében. Az épitészet egységének köszönhető, hogy egy ilyen városkép kialakult. A városi telkek kategóriájába tartoznak a történelmi központok és a régi városközpontok. Tekintettel a két műszó közötti különbségre, helyénvalónak tartjuk, hogy emlékeztessünk és megerősítsük ami ezzel kapcsolatban volt publikálva: "Ugy tartjuk, hogyha a "régi központ" megfelel az archeológiai rétegződés követelményeinek, akkor a "történelmi központ" maga a város egészében, beleértve a modern településeket is. Más szóval, ami ősi az történelmi, de nem minden ami történelmi, ősi. Mint fogalom, az ősi kizárja, ami uj és modern, és mint már emiitettük, arra szolgál, hogy meghatározza az eredeti magot (városmagot), kezdve a város eredetétől a késő középkorig. Igy nyilvánvalóan tartalmazza a reneszánszt, a barokk és a XIX. századi formákat, ahogy azok egymást követően rétegződtek. " Ilyen megkülönböztetés alapján a többi és újonnan publikát cikkből származnak a következő műszavak: városközpontrekonstrukció, városközpont-restaurálás. Mint tudjuk, a városi felujitások általánosabb működése csak városrendezési tervek segítségével történhet meg, amióta radikális tevékenység folyik, amely az újjáalakítás! folyamat kivitelezéséből áll. Hogy teljesíthessük a visszaállítás! célkitűzéseinket, elkerülhetetlen bizonyos lerombolás, valamint a város környékének átalakítása, a helyes térhasznositás és a közlekedés és a szolgáltatások helyes megszervezése. A két müsző közötti különbség elég sok minőségi és mennyiségi differenciát foglal magában. Másrészről, a célok megőrzése vezet a fenntartási munkálatokhoz, valamint az épületek sűrűségének korlátozásához. Nagyjelentőségű e tevékenység ellenőrzése. Ezek a fő vonalak eredményezik, hogy a történelmi központokra alkalmazzuk a városközpont-újjáépítés kritériumait, mig a régi központokra a városi restaurációét.