Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Borics László: Az elvárosiasodás XX. századi problémái Heves megyében

Nagyarányú városépítések indulnak meg. A második világháború után még nagyobb arányúvá válik.Teljesen uj városok jönnek létre, uj városrészek épülnek. A cél a lehető legjobb feltételek biztosítása. Ez az építési folyamat elkerüli általában a régi városrészt. Szanálás mentes terület az igény, itt tiszta lapon tervezhet a városrendező. Jő néhány városközpontunk igy szerencsésen épségben megmaradt, de elhanyagoltan. A tervezett városépítést szükségessé tette a nagyarányú iparfejlődés, amely a nagy városok, metropolisok kialakulásához vezetett, ez a tény léptékében megváltoztatta a város képét és fogalmainkat. Ma igazán nagy városnak a 10 milliós lélekszámot elérő várost tekintjük. Az életkörülményeken való változtatás szükségessége a lakásépítéseket tolta előtérbe. Soha nem tapasztalt igények merültek fel, amelyeket hagyományos módon kielégíteni nem lehetett. A technológiai változás rövid idő alatt megváltoztatta városaink arculatát. A területtel való gazdálkodás a magas házakat részesítette előnyben. Bekövetkezett egy másik léptékváltás, amelyet az embertől való elszakadással lehet jellemezni. A mai kor követelményeinek megfelelő városszerkezet széles utcákat, sétányokat, és tág határok között mozgó légtér arányokat hozott létre. A korábban kialakult és meglévő városaink magját képző városrészek un. keretes Éeéptiési módja "korszerűtlenség" miatt uj városoknál nem került alkalmazásra. Az épitmények elhelyezésének egymáshoz való viszonyának megszámlálhatatlan variációi lehetővé tették azt, hogy a legkedvezőbb tájolású lakások teljesen a zöldbe ágyazva jöttek létre. Mondhatnánk ugy is, hogy az ember számára szükséges legideálisabb feltételekt biztosították. A lépték- változást leginkább a történelem folyamán kialakult városrészek és uj városrészek összehasonlításánál lehet érzékelni. Az előadásom címében foglaltakat a továbbiakban a két terület uj városrészek és történelmi városmagok összehasonlításában kívánom kifejteni. A túlzott városodás az emberre való hatása az, ami századunk problémája lehet. Az embereknek a városokba való nagyarányú áramlását lassítani kell, törekedni kell az optimális városnagyságok kialakítására, uj városrészeink kialakításánál közeledni kell az emberhez. A lassítást az teszi lehetővé elsősorban, hogy településeink mindösszesen lehetnek városiasak, amelyek marasztaló hatással birnak, párhuzamosan fejlesztendő a települések közötti tömegközlekedés. Az optimális város nagyság kialakításánál az indokolatlan nagyobb városra való törekvéseket visszaszorítani az Országos Településhálózati Kerettervben megfogalmazottaknak megfelelő nagyságrendbe. Az uj városrészek kialakításánál a zártabb beépítési rendszerekkel való operálás, az intim tömbbelsőkfelétörekvés és az ember szemét foglalkoztató eszközök alkalmazását ismét előtérbe helyezni. A fentiekben már mondottam, hogy az uj városrészek a történelmi városmagokat általában nem érintették. Az uj építése mellett a történelmi városrészek kissé el is hanyagolódtak, miután kevés anyagi erő állt rendelkezésre felújításukra. Ugyanakkor a ma emberéhez ezek a városrészek állanak közel, ez tetszik, jól éri magát benne, van látnivaló, szemet foglalkoztató és gyönyörködtető. Mondhatnám szerencsések azok a városok, amelyek ilyen városmaggal rendelkeznek, amely össz városképük esztétikumát képezi. A ma embere azt tartja elsődlegesen városias városképnek. Érdekesség, hogy nyelvünkben az emberek az uj városrészeket inkább csak lakótelepeknek hívják, -- nem tartják városiasnak. Mi hiányzik belőle? Szociológusok vizsgálták ezeket a kérdéseket uj városrészeinkben. Altalános vélemény volt, hogy addig, amig a lakásról és inkább a belsőről volt szó, addig mindenki megelégedettségének adott kifejezést. Közvetlen környezete a zöld, a cserjék, a játszóterek nagyon tetszenek, csak elra-