Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Di Stefano, Roberto: Korszerű építészet olasz történelmi városokban

Szükség van közbelépésünk okának alapos tisztázására, nevezetesen ez civilizált világunk általános kulturális problémája. Tény, hogy egy kritikus történelmi pillalatban élünk, amely nemkülönben egy pillanat gazdag ígérete. Mindebből nem kell egy apokaliptikus szemléletet kialakítani, sem pedig egy vak optimista szemléletet, amelyben a célok és eszközök közötti különbség elmosódik és csak záloga a teljes újjáépítésnek. A Velencei Kórház tervében Le Corbusier megmutatta az építészethez vezető modern utat. És ez mindig az emberé. Egymás mellé állítja a modernet és a régit, megteremti a mennyiséget és a kiterjedést. Az ezeréves velencei hagyományok inspirálták. Aktuális műszóval élve, visszautasított minden ellentétet a modern és a régi formalizmus között. Ez a mult folytonosságának értelme a jelenben, ami magának a kultúrának a folytonossága. Sajnos ennek nincs helye a mai középszerű termelésben. Ez a kivételes és a tömegtermelés közötti problémák nyilt elfogadása, amelyik megakadályoz mindenfajta gondolkodást. Máskülönben amikor a megmaradt történelmi központok kérdését nézzük, igenis szükségszerű a közbeavatkozás az épületek megmentése érdekében. Az öreg városközpontot, mint már emiitettem, ugy kell tekintenünk, mint egy kulturális tulajdont, amelyre a várostervezés legszigorúbb szabályai vonatkoznak. Itt megint az találjuk, hogy az elmúlt néhány évben többé-kébésvé minden országban, olyan modern kritériumok, hogy amig egyik részről hozzájárultak, hogy felülvizsgálják a destruktiv beavatkozásokat, addig másik részről ingadozó s haladó megatartást tanúsítottak. Nem képezheti kérdés tárgyát az ember környezetének védelme sem, amely elválaszthatatlan folyamat a bioszféra védelme és regenerációja szempontjából, azaz a környezetünknek nincs jövője, ha minden szempontból visszaélünk vele. Atgondoltam a kötelességemet a műemlékvédelmi nyári egyetem alkalmára, hogy foglalkozzam a modern épitészettel az olasz történelmi központokban. Megpróbáltam nem annyira egy általános kritikai véleményt mondani, inkább arra törekedtem, hogy bemutassam, hogy mi történt és mi történik Olaszországban, beleértve a jelenlegi társadalmat is. Ami Olaszországot illeti, a negativ hatások ellenére reménykedem, hogy a kulturális kincsek védelmére mindenkit felszólít. Jogunk van azt hinni, hogy mindez hamarosan konkrét eredményekben nyilvánul meg. Például Campania területén, ahol én is élek, újonnan alakítottak egy kulturális bizottságot. Ennek feladata, hogy betartassa a szabályokat, különös figyelemmel a régi városrészek védelmére, amely kapcsolatban áll a várostervezéssel, idegenforgalommal stb. Feladata többek között indulásképpen egy katalógus összeállítása a területen található műemlékekről. Másrészről, nemzeti szinten ki kell emelni, hogy az elmúlt néhány napban alakult meg a kulturális értékek minisztériuma. Ez segit nekünk, hogy meglássuk, hol a probléma és felhívja ezekre a politikusok figyelmét is. És az a remény, hogy a régi centrumokat megőrizhessük, s modern épitészeti struktúránkon alapszik. Azzal a ténnyel, hogy látjuk vitáink visszhangját a környéken, önmagában is büszkélkedhetünk. Irodalom: 1. Nápoly ősi központja. 1971. 1. köt 15. 1. )