Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Di Stefano, Roberto: Korszerű építészet olasz történelmi városokban

A városi restauráció alkalmazásának csak ilyen magas fokán lehetséges, hogy a modern épitészet igazolva legyen a legkomolyabb vizsgálatok között is, nevezetesen, a régi városközpont és az uj épitési rendszerek találkozásakor. Még mielőtt folytatnánk áttekintésUnket, érdemes felidézni,hogy Olaszországban az együttesek száma igen számottevő. Nagy számban akadnak közöttük elszigetelt falvakban vagy kis városokban (Ilyen Siena, San Gimignano és még más központok Dél-Olaszországban). Ez földrajzi fekvésüknek köszönhető, a természetes nyersanyagok hiányának, vagy egy olyan infrastruktúrának, amely távoltartotta magától a fő közlekedési utvonalakat és a gazdasági fejlődést. Következésképpen, nem volt különösebb demográfiai fejlődés vagy jövedelememelkedés, éppen ezért nem szenvedtek semmiféle kitérjeszkedési folyamattól, sem pedig városfejlesztéstőlvagy újjáépítéstől. Ennek tudható be, hogy ezeknek az együtteseknek a nagy többsége megőrzöttnek tekinthető. Néhány esetben, amikor az idegenforgalom fontos bevételforrást jelent, jól jövedelmeznek. Bár gyakran megtörtént, általában középkori eredetű kisvárosokban -- amelyek hegyeken, folyóparton, vagy tengerparton helyezkednek el, s ezért a táj szempontjából érdemesek arra, hogy említést tegyünk róluk -- tehát ezeknek a településeknek az arculatát teljesen félrebillentette néhány modern építkezés. Az elmondottakat összegezve meg állapithatjuk ,hogy a városi együttesek nagy száma megőrződik az ujjáépités és va lorizáciő esetén is. Ellentétben az előzőekkel, ugyanezt nem mondhatjuk el a közép- vagy nagykiterjedésű régi központokról. Nagyon érdekes tanulmányokban és javaslatokban nem volt hiány, mint például Assisi, Bologna,Genova, Urbino, Firenze, Nápoly, Velence és mások esetében de a tervezet egyik esetben sem valósult meg. Gyakran megtörtént azonban, hogy az újjáépítési folyamat megkezdődött azokban a városokban, és legtöbb esetben a rekonstrukció valósult meg az ujjáépités helyett. Ezek az egybeesések egy iránnyal, a mi tapasztalatunk szerint kezd közömbössé válni minden országban. Moszkva restaurálta a Kremlt, mialatt a történelmi központ nagy területeit újjáépítette; London helyreállítja és megőrzi az épületcsoportokat és a jellegzetes utcákat, de egyben ujjá is épiti néhány egykori külvárosát; Budapest is helyreállította a budai várközpontot; Párizs nagyon lassan készül el a Quartier Marais újjáépítésével. A megismert és széles körben elterjedt irányvonal mihamarább koherens a fokozatosan növekvő kontamináció széles jelenségével. Ez a kontamináció a természeti elemek szennyeződése, amely napjainkban világszerte f Dntoe problémát jelent. A városi helyreállítási munkálatok igen lassú ütemben haladnak, mivel a végső szót mindig az anyagiak mondják ki. Egy ilyen jelenség csak jól megfontolt lépésekkel haladhat csak előre, közösen vállalva a felelősséget mindazok, akik a várostervezésben vesznek részt, és azok is, akik aktiv szerepet játszanak a műemlékek helyreállításában. Az előbbieknek a régi központok helyreállítása fontos momentum a város újjáépítésének folyamatában. Az utóbbiak feladata a műemlékek modern koncepciójának realizálása. Egy ilyen koncepció elutasít minden korlátozó magyarázatot, és a kulturális folytonosság és a művészeti tulajdon szétválasztását célozza. A régi központok környezetének megvédése és bemutatása emberi szükséglet, mintsem luxus. Ugyanúgy, mint a zöld terület, a levegő, a viz és a táj megvédése is szükséglet. Másrészről, a fenti koncepciók vezetnek minket arra a felismerésre, hogy egy modern város régi része valódi sokrétűség, mely kapcsolatot teremt a mult és a jelen között. Igy egy pillanatra meg kell állni. Vannak olyan modern funkciók, amelyek uj szerkezetű utcákat, az eddigi városképtől teljesen idegen formájú épületeket követelnek. Következésképpen a város, mint egész, elveszítené az életet adó értékeit, amint azt már Konrád Smigielski is megfogalmazta: "Egy város műemlékek nélkül olyan, mint egy ember, akinek nincsenek emlékei."