Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Kahovszkij, V. F.: Műemléki környezetek védelme a Csuvas Autonom Szocialista köztársaságban

Itt szeretném megjegyezni, hogy a szovjet műemléki restaurálás tapasztalatokban gazdag múltra tekint vissza, igy képes a bonyolult technikai és tudományos feladatok megoldására. A Moszkvában, lLeningrádban, Vlagyimirben, NOTgorodban, Kosztromban, Jaroszlavban, Vologdában végzett restaurációs munkálatok is ezt bizonyítják. A helyreállítási munkák során a szakemberek a modern kémia és Pzika legújabb eredményeit is felhasználják. Az OSZSZK-ban ujabban egy egységes régészeti, restaurációs egyesületet kivannak létrehozni. A mai Csuvasia területén az archeológiai emlékek minden válfaja megtalálható: temetkezési helyek (ősi sirok, kurgánok, nomád népek temetői), ősi települések (állomáshelyek, kereskedelmi központok, város- és falumaradványok), szentélyek, az áldozathozatal helyei, állati csontok lelőhelyei és egyéb leletek (érmék). Néhány csuvas műemlék világhírű (a basevi kurgánsir, a balonovi sir stb. ). A Volga mentén a korai paleolit korából származó ősemberi csontmardványokat találtak. A neolit és mezőlit korból fennmaradt csontmaradványok vlzlelőhely közelében fordulnak elő. A Volga vidéki finnugor etnikai közösség is erre az időszakra tehető. Több tudósunk véleménye megegyezik abban, hogy az oka-volgai kultúra neolit törzsei genetikai kapcsolatban állnak a káma-uráli törzsekkel. A bronzkorban (i.e. II. évezred) a Volga vidékének etnikai képe igen tarka, A helyi finnugor lakosság életét a baltájokhoz közel álló indoeurópai pasztortörzsek zavarják meg, délről pedig iráni törzsek hatolnak be területükre. Az i. e. I. évezredben a Közép-Volga vidékét a fejlett textilfestészettel és szarvfaragással rendelkező uráli-kámai törzsek lakják, a finnugorok ősei, akik részben keveredtek az őslakossággal, s ezt leigázták. Az ebből a korból fennmaradt települések, sirok és egyéb régészeti anyagok bizonyítják, hogy a halászattal, vadászattal foglalkozó finnugor törzsek ekkor tértek át az állattenyésztésre és a földmüvelésre, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a törzsi-nemzetségi életformát a patriarchátus váltotta fel. Az ősi ugor-magyarok a korai középkorban népesitették be a Kelet-Urai vidékét, a mai Baskiria területét. Ezen a területen virágzott a bahmutyinszki és mazunyinszki kultúra, amelynek fő művelői az ősmagyarok voltak. A VTÍI--IX. században az ugor-magyarok szoros kapcsolatban álltak a délről hozzájuk csatlakozó töröknyelvü bulgárokkal, akik tulajdonképpen a csuvasok ősei. Az ősi Bulgár-szuvár sírokban az ásatások során egy sor oh/an tárgyat találtak, amelyek rendkivül hasonlítanak vagy éppen majdnem azonosak a magyar sírokban talált régészeti leletekkel: vékony ezüstszálakból készült szemfedők, övtáskák, ékszerek, nyakláncok, karkötők stb. Megdöbbentően hasonlatos az is, hogy mindkét nép ősei a halott lovast, lovával együtt temették el. Csuvasia területén, különösen a déli járásokban, több ősi bulgár emléket találtak, s ha összevetjük a magyar honfoglaláskorabeli sirok leleteivel, egy sor azonos vonást találhatunk. Ilyen formán a magyar és a csuvas nép egykori kapcsolatát egyes nyelvi tények hasonlóságán kivül, régészeti leletek is meggyőzően bizonyítják. Érdeklődésre tarthatnak számot Sztywpanov régész leletei is. Az ősi Os-Pando város maradványainak feltárása közben arra a megállapításra jutott, hogy a talaj felsőbb rétegeiben talált archeológiai leletek ősi ugor-magyar eredetűek. Csuvasiában tervszerűen folyik a műemlékek feltárása és restaurálása. Az eredményeinket tudományos közleményekben, cikkekben, könyvek formájában publikáljuk.