Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Dr. Borsos Béla: Öröklött városszerkezetek, mint az élő város formáló tényezői

egységként maradt ránk éppen kiemlet fekvése miatt, bár ugyanezen okból a város szerkezetét nagyobb területen nem befolyásolta. Külön érdekessége, hogy a középkori részleteket nagyrészben a II. világhabáru alatti bombázás rázkódtatásai szabadították ki. Ennek a lakónagyednek egyes házai fantasztikus keveredésben mutatják az egyes korok egymásra települő stilus elemeit. Az idő megszakítatlan egymásutánját a részletek egymás melletisége és egymás felé rétegződése érzékiti meggyőző szuggesztivitással. Mintha illusztrálni akarnák azt, amit az előbb az idő szerepéről a városépítésben mondottunk. A reneszánsz és barokk kor a nagy városépítési koncepciók és a középkor kollektivitása után az első nagy építész és városrendező egyéniségek ideje. Ebből folyik, hogy tevékenységük alatt az öröklött város szerkezetek városformáló hatása csökken. A monumentális városi terek, sugárirányú utvezetések,majda teátrális hatással feltáruló váratlan látványok igényének sok minden áltozatul esik a múltból. De ez a kor Róma, Párizs már emiitett nagyszerű kiteljesedésének a régi koncepciókat egy szinttel magasabbrendü egységekbe foglaló városrendezési tervezésének az ideje is. Budapest ebben az időben a politikai és a hadi események következtében a nagy európai kulturális és művészeti áramlatoktól elzárva Nyugat-Európa védelmében vérzik, ezért csak részben kárpótolja, hogy a városkép különleges orientális elemekkel, ritka török épületekkel --mecsetekkel, erődfalakkal s fürdőkkel --gazdagodik. Egyedi történeti sorsának sasajátos eredménye az is, hogy többször emlegetett városépítési időbeli retardáció jellemző példájaként a középkori, gótikus város épitészeti együttese egészen az 1686-os felszabadításig éli anakronisztikus életét. A klasszicizmus -- minden nagyszabású szimmetriára való törekvése ellenére -- nagyrészben a gazdasági nehézségek következtében ritkábban kerül összeütközésbe az öröklött városstrukturákkal mint a reneszánsz vagy a barokk. Inkább szűz területeken teremt lényegének megfelelő városokat, mint Leningrád esetében. A XIX. század már annak a demográfiai robbanásnak, lázas fejlődésnek a jegyében köszönt be, ami a nagyvárosok lakosságának és területének egyre fokozódó növekedésében nyilvánul meg és ami már tulajdonképpen a mi jelenünk rövidesen tárgyalandó igen nehéz problémáinak nyitánya. A városok átlagos beépítési magasságának -- I--3 emeletesről 5~-6 emeletesre való --fokozódása még az építési anyagok, szerkezet és technika hármasságának konzervatív alkalmazása mellett és nagyjából a régi beépítési vonalakon történik. Igy hát a régi városszerkezetek képesek nagyjából tartani magukat és az uj beépítések kellő mérséklettel alkalmazva nem veszélyeztetik a múlttól öröklött városképi jellegzetességeket. A század vé gére egy sor technikai ujitás jeleni meg és vonul diadalmasan be Európa régi városaiba a közúti villamostól a felszín alatti vasútig,a legtöbbször komoly bontások árán egészen a városcentrumig bevezetett és hatalmas vaskonstrukciőju csarnokonban végződő vas utvonalaktól, a modern csatornázásig, az aszfaltozott uttől a gáz - és villany világításig. A régi városmaradványok pusztulása eleinte nagyon nagy, a század végén azonban már korlátozza s mindinkább rendszeressé és tudatossá váló műemléki tevékenység. A II. világháború a régi európai kulturvárosok sorát megtizedeli.Egyeseket szinte eltöröl a föld színéről, mint Drezdát vagy Nürnberget. Azt a nyolc--tiz megtropolist azonban, amelyekkel előadásomban foglalkozom nagy egészükben elkerülte a végzet. Van közöttük olyan, amelyik szinte sértetlen maradt, mint Prága, van olyan ahol a jelentéktelen sérüléseket hamar el lehetett tüntetni, mint Románban, Párizsban, vagy Londonban és még a legtöbbet szenvedett Budapest sérülései sem voltak olyan súlyosak, hogy a régi városszerkezet SZÍVÓS továbbélését megakaszthatták volna. A háború utáni időben a "régi" védelmére siető erők az elméleti és gyakorlati műemlékvédelem nem várt felfokozódásának lehettünk tanúi. Ennek ellenére ugy érzem, hogy a jövő sorsdöntő változásokat hoz-