Műemlékvédelem és urbanisztika (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1973 Eger, 1973)

Dr. Barcza Géza: Az intézményes magyar műemlékvédelem

1957-ben a Fővárosi Tanács VB. Városrendezési és Épitészeti Osztályának szervezetében nagyjából hasonló jogkörrel megalakult a Budapesti Műemléki Felügyelőség. A jogszabály az Országos Műemléki Felügyelőség feladatává tette a műemlékekkel kapcsolatos tudományos kutatást; a műemlékké vagy müemlékjellegüvé nyilvánításra, illetőleg ezek megszüntetésére vonatkozó javaslattételi jogkör ellátását; a védett épitmények fenntartásáról való gondoskodást; a védett építményeken végzendő munkák hatósági engedélyezését; a műemlékek fenntartásához szükséges munkálatok elvégzésének elrendelését az építésügyi hatóságok utján; a műemléki szempontból kifogás alá eső intézkedésekkel és cselekményekkel kapcsolatban a felszólalási jogkör gyakorlását; a szakvélemény adást műemléki kérdésekben; a javaslattételt a műemlékek szélesebb körű ismertetésére;a műemléki nyilvántartás vezetését; a műemléki gyűjtemények kezelését; és a Budai Várpalota beruházási lebonyolítását. (Ez utóbbit 1963-ban az OMF a megalakult ÉM. Beruházási Vállalatnak adta át.) 1961-ben megjelent az Országos Építésügyi Szabályzat (OÉSZ), melyen belül külön kötetben szerepeltek a "Városrendezési és műemlékvédelmi előírások". Maga az a tény, hogy a városrendezési és műemlékvédelmi előírások egy köteten belül, egymással szoros összefüggésben nyertek rendezést, s e feladatok ellátása azonos minisztériumon belül történt, továbbá az a tény, hogy a műemlékvédelmi tevékenység építésügyi-igazgatási tevékenységgé vált, fokozottabb gyakorlati védelmet biztosított az egyedi emlékeknek és lehetőséget adott a városméretü müemlékvéde lemre is. Az Országos Építésügyi Szabályzat "Műemlékvédelem" cimü fejezetének rendelkezései továbbfejlesztették az 1949. évi 13. sz. törvényerejű rendelet alapvető rendelkezéseit anélkül, hogy azokkal ellentétbe kerültek volna. A városrendezési és műemlékvédelmi előírások meghatározták, hogy a tervezések során a települési igények mellett szem előtt kell tartani a táji adottságokat, a települések hagyományos épitészeti sajátosságait, s ezen belül különösen a védett műemlékeket. Előírásra került az is, hogy a települések központjainak kialakításánál fokozottan kell a műemlékek és együtteseik felhasználására törekedni. Az általános rendezési tervre vonatkozó előírások intézkedtek a városképi vizsgálatokról, mely lehetővé tette a műemlékek és a műemléki együttesek felmérését, a jellegzetes városképek meghatározását. Az OÉSZ -ben a műemléki érték-kategóriák bővítésére került sor. Míg a törvényerejű rendelet csak a műemlékekről, valamint a műemléki környezetekről intézkedett, addig az OÉSZrben megjelent a "műemlékjellegű épület", "a városképi jelentőségű épület", továbbá a "műemléki jelentőségű terület" mint uj érték-kategóriák fogalma is. Az OÉSZ "Műemlékvédelem" cimü fejezete intézkedett a műemlékké nyilvánítás tárgyában, meghatározta a műemlék birtoklásával és használatával járó kötelezettségeket, a műemléki hatósági engedélyezésre vonatkozó előírásokat, a műemlékek fenntartásával kapcsolatos szabályokat stb. Az OÉSZ jelentős mértékben továbbfejlesztette az 1949. évi 13. sz. törvényerejű rendelet műemlékvédelmi rendelkezéseit, meghatározta a kívánatos eljárási módokat, s a műemléki hatósági engedélyezésnek az építési engedélyezéssel történő egybekapcsolásával fokozottabban tette lehetővé a műemlékek tényleges megvédését.A műemléki hatóságok és az építésügyi hatóságok kapcsolata a jogszabályok alapján igen szorossá vált és ennek eredményeképpen a műemlékvédelmi munkában jelentős fejlődés következett be. A különböző jogszabályokban egyre gyakrabban jelennek meg a műemlékvédelmi jogszabályokat kiegészítő olyan rendelkezések, melyek a más hatóságok és szervek hatáskörébe tartozó tevékenységeknél is érvényesitik a műemléki érdekeket, s előírják, hogy az ilyen eljárásban a műemléki hatóság véleményét ki kell kérni.