Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Tombor Tibor: A Casagrande-kutatás és Eger

Marco Casagrande olasz szobrász nevét Egerben úgyszólván naponkint kiejtik. Az idegenek ezt a nevet hallják amikor vezetőjük a bazilika timpanonja felett lévő szobrokra, Casagrande alkotásaira mutat. Neve hangzik bent a templom boltivei alatt,amikor a domborművek,ugyancsak Casagrande alkotásainak ismertetésére kerül sor. Felcseng neve a Várban, az ősi székesegyház romajiból megmaradt pillérre elhelyezett Szt. István szobor megtekintésekor, s még sok más helyen és sok alkalomkor. A róla szőlő publikációk már jóval kevesebbek. Egerben eltöltött éveinek részleteit sem ismerhette meg eddig az érdeklődő. Mind ez ideig nem történt meg Casagrande hiteles művész és emberi bemutatása sem Eger, sem hazai, sem pedig az olasz és európai mUvészettörténelem számára. Amit eddig a kutatás róla és vele kapcsolatban felvetett, az is csak részleges s leginkább az egri és az esztergomi alkotások éveire s részben a pesti művészi tevékenységére vonatkozik. Itáliában majdnem teljesen homály fedi Marco Casagrande magyarországi működését. Ismerik azokat az alkotásait, amelyeket a művész Magyarországra való jövetele előtt készitett s azokat is, amelyeket 1848, tehát innen történt távozása után vésett kőbe, márványba, vagy formált agyagba s öntött gipszbe. Magyarországon viszont éppenséggel keveset, vagy semmit sem tudtak Casagrande két nagy itáliai korszakáról, az idejövetele előttiről és az innen való távozása utáni korszakról. Már régóta esedékes, elkerülhetetlenül szükséges volt anárom korszak összefoglalása egyetlen, egységes egészbe. A körülmények alakulása folytán én részesültem abban a megtiszteltetésben, hogy ezt a szép és rendkivül érdekes munkát elvégezzem. A feladat és személyem kapcsolatának alakulása nem véletlennek köszönhető, ha annak a tudatos és tervszerű munkának, amellyel az olasz--magyar kapcsolatokat műveltem s müvelem, immár közel negyven éve, tehát kora ifjúságomtól kezdődően. Itáliában születtem, ott végeztem középiskolai tanulmányaimat .Két anyanyelvvel és két kultúra pár huzamos telítettségével érkeztem magyar földre 1927-ben. Egyetemi tanulmányaimat elvégezve olasz nyelvtudásom s egyéb nyelvismereteim révén a külügyminisztériumban dolgoztam. Irodalmi érdeklődésem korán megnyilatkozott, igazi sikerem csak 1939-ben következett be, amikor a Pesti Hírlap által meghirdetett országos újságírói tehetségverseny egyik győzteseként e nagy magyar napilaphoz kerültem belső munkatársnak. Egyszerre megnyílt előttem a publikációs lehetőség, ennek eredményeként jelent meg első olasztémáju monográfiám, Gabriele D'Annuzió élete 'Avér és vas költője" címen (Singer és Wolfner, 1943.) Eredeti tervem az volt, hogy ilyen jellegű munkákkal segítem a hidverést a magyar és olasz kultúra között. A második világháború utáni megváltozott helyzetben munkakörülményeim nem tették lehetővé az irodalmi tevékenység folytatását. A kulturális forradalom na^* forgatagában könyvtárakat szerveztem a kultúra fontos bázisaiként. A nagy program megmentett, vagy husz évvel ezelőtt indítottam el azt az elő-