Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Entz Géza: A műemléki helyreállítások tudományos előkészítése és a tudományos dokumentáció

séget nyújt. Lényeges szerepet játszik abban, hogy a későbbi helyreállító munkák egyértelműen megállapíthassák, mi történt az előző beavatkozás alkalmával. A dokumentáció tehát nemcsak a kutatáshoz azonnal csatlakozó műemlékvédelmi tevékenység, hanem a további, későbbi feladatok megoldásához is döntő módon hozzájárul. Mint minden tudományos munka, a műemlékvédelem is megkívánja a restaurálás vagy konzerválás befejeztével annak értékelő közzétételét. A feldolgozás, legyen az tudományos vagy népszerűsítő igényű,egyik legfontosabb támpontja és alapja a tudományos dokumentáció. A Velencei Carta a következőképpen kezdődik: "A mult szellemi üzenetét hordozó monumentális alkotások a jelenkor számára a népek évszázados hagyományainak élő tanúi.Az emberiség, amely minden nap egyre jobban az emberi értékek mélységes egységének tudatára ébred, ezeket az alkotásokat közös örökségnek tekinti és egyetemlegesen felelősnek vallja magát védelmükért a jövő generációi előtt, amelyeknek ezeket az emlékeket hitelességük teljes gazdaságában kell átadnia." Az 1964-ben született Carta tehát először a műemlékek általános emberi értékét hangsúlyozza s ugyanakkor rögtön hozzáteszi a műemlékvédelem folytonosságának sajátos követelményét. A korszerű műemlékvédelemnek tehát ugy kell eljárnia, hogy a jelenleg szükséges feladatok mellett a legnagyobb mértékben vegye tekintetbe a jövőben sorrakerűlő feladatok megoldását s hathatósan elősegítse azok megkönnyítését, megalapozott voltát. Mai munkánkat igen jelentősen egysze rüsitené, ha rendelkezésünkre állna elődeink tevékenységének dokumentációja. Ennek elkészítését korábban nem tartották szükségesnek s nem véletlen,hogy a restaurálás történetének megírása a dokumentálás hiányában találja legsúlyosabb akadályát. Sem hanyagság, sem münelytitok, sem egyéb szempontok nem indokolhatják a mai munkánk dokumentálásának elmaradását. A műemlékek egyetemes értékének világos felismerése és vallása nemcsak a jelenlegi munkánk lehető legtökéletesebb elvégzésére sarkall, hanem a jövendő feladatok megoldása helyes kiindulásának felelősségét is reánk hárítja.A tudományos dokumentációnak szakmai és kulturális szempontból ez az erkölcsi tartalma. A műemléki helyreállítások tudományos előkészítése --amint láttuk --elsősorban magára a helyreállítandó műemlékre irányul, a helyreállitás igényeit szolgálja. E körülmény bizonyos korlátokat is jelent, hiszen a fő cél az adott munkának az adott keretekben való elvégzéséhez szükséges adatok, szempontok megoldása. Az esetek nagy részében igy a teljes tudományos megoldás nem érhető el, főként nem régészeti vonatkozásban. Egy középkori templom restaurálása során a tudományos kutatásnak nem lehet célja a templom épületét körülvevő temető,az esetleg hozzácsatlakozó középkori település feltárása,noha pusztán tudományos szempontból ez az eljárás teljesen indokolt volna s általa magáról az épületről is többet tudnánk meg. Ilyen kiterjedt kutatást azonban a műemlékvédelem gyakorlati szempontjai és közvetlen célja: a műemlék megóvása sinylené meg. E ponton tehát bizonyos feszültség alakul ki a tudomány és gyakran gyors védelmet igénylő műemlék helyreállításának vagy védelmének parancsoló szükséges sége között. E nemegyszer súlyos probléma megoldásában két szempontot kell elsősorban figyelembe venni. Ha a kutatás tudományos tekintetben nem is teljes, sem a kutatás, sem a helyreállitás nem okozhat tudományos kárt. Meg kell hagyni a jövendő kutatás számára a lehetőségeket olyan területeken, ahol jelenleg a kutatás elvégzése nem volt lehetséges. De a kutatás lehatárolása egyidejűleg azt is jelenti,hogy e lehatár olts ágon belül teljes kutatás végzendő, főként olyan területeken illetve helyeken, ahol a helyreállitás a későbbi kutatást tetemesen akadályozná vagy esetleg lehetetlenné is tenné. Igy a szoros értelemben vett helyreállító tevékenység elvi és gyakorlati szempontjait mindig össze kell hangolni a tudományos követelményekkel. Ennek egyik, már számos példával rendelkező jő megoldása a muzeumokkal való egygyUttmüködés, amikor is a műemlékvédelem által el nem végezhető régészeti kutatás feladatát az illetékes múzeum vállalja és végzi el.