Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Dercsényi Dezső: Műemlékvédelem és tudományos kutatás

története, de általában a művészet és az anyagi kultúra ismerete szempontjából az elmúlt évtizedekben távolról sem remélt eredménnyel járt nemcsak a műemlékvédelem, hanem a történettudományok szempontjából is. A legmeglepőbb és váratlan eredményeket a városméretü műemlékvédelem s ennek kapcsán végzett feltárások, kutatások hozták a magyar várostörténet területén. Ismert, hogy a Dunántúlon az egykori római provinciában virágzó városok alakultak az I--IV. század folyamán s a legtöbb dunántúli város helyén jelentős római település volt. Elegendő e célból néhányat felsorolni; Óbuda (Aquincum) Pannónia fővárosa volt, Szombathely (Savaria) az első római colonia, Pécs (Sopianae) ókeresztény emlékei miatt valószínű leg püspöki székhely már a IV. században. De folytathatnánk a sort Arabona (Győr), Scarabantia (Sopron) felsorolásával. Az irott kutfók természetesen hallgattak arról, mi történt e városokkal a népvándorlás alatt s mindkét történeti rekonstrukció végletesnek bizonyult, akár a városi élet továbbélését, akár teljes megszűnését vélelmezte is.Nem célom, hogy e kérdés részleteibe elmélyüljek, annyit azonban meg lehet állapítani, hogy az intézmények kontinuitásáról ha nem is lehet beszélni, egyes területeken, mint pl. a Balaton déli csücskében még a romanizált őslakosság is megélhette a honfoglalást, másutt a hatalmas falak (Visegrád, Óbuda) erődökként, vagy az uj település magjaiként beépültek Arpádkori életűnkbe. Erre a legszebb bizonyítékot a soproni városfalak helyreállítása kapcsán végzett régészeti kutatás szolgáltatta, melynek során egyrészt úgyszólván töretlenül meg lehetett állapítani a város e részének lakottságát a IV--IX. század között, másrészt azt is, hogy az István-kori ispáni vár, ez a különleges technikával épített égetett vörös agyag sánc rátámaszkodik a római városfalra, majd amikor a várost a XIII. században fallal vették körül,azt a római városfal felhasználásával építették. A soproni városfal helyreállítás, mely hivatva van arra, hogy a védett belvárost körülvevő fal kiszabadításával uj műemléki és várostörténeti, esztétikai értékkel gazdagítsa ezt az ősi települést, egyben a magyar várostörténet eddig teljesen homályos évszázadaira is nyitott egy kis fényt. A soproni lakóházak helyreállítása során végzett falkutatások során igen bőséges adatanyag gyűlt össze az egyes telkek beépítésének módjára, a háztípusok egymást követő fejlődésére. Sedlmayr János megállapítása szerint Sopronban a XIV. század első feléből származnak a legkorábbi kőházak, melyek a korábban kialakított telkeken, alighanem faházak helyett épültek. Ezideig két típus volt megfigyelhető: 1. főépület -- fedetlen kapubejárat -- melléképület. A kapu a telek középtengelyében; 2. főépület --kapubejárat, a kapu a kerítésben, szélső tengelyen. Ez időben utcavonalra merőleges emeletes házak épültek nyeregtetővel. Az alsó szinten az utca felé présház, borkimérő hely, mögötte mélyebben pince. A főépület emelete tulajdonképpen két vagy háromsejtes parasztház alaprajza, melyben a "tisztaszoba" az utcára néz. Talán helyi szokás, hogy a telek végén teljes szélességben nagyméretű házat helyeznek el (istálló, raktár, második pince), később emeletén reprezentatív nagyterem (Fabricius ház). A XV. század végén, XVI. század elején a fésűs elrendezésű lakóház eltűnik, vagy uj formában épül fel és az utcafronton emeletes, néhol kétemeletes épület áll. Kapualj boltozott és Ulőfülkés, de eredeti helyén maradt a présház, a pince és felette a tisztaszoba. A kapualj és melléképület felett kamra, melyben laknak is. Az utcai tisztoszoba zárt erkéllyel bővül, rendszerint asszimetrikusan. Lépcső a melléképület mögött, vagy a konyha mellett létesül.