Műemléki helyreállítások előkészítése (Az Egri Nyári Egyetem előadásai 1972 Eger, 1972)

Dr. Merényi Ferenc: Százéves a magyar műemlékvédelem

felszabadulásunk után sokszorosára nőtt gyarapodásáról,a szakigazgatás hivatalos és társadalmi uton elért kiemelkedő teljesítményeiről -- amint erre már utaltam --a következő előadásokban részletes tájékoztatást fognak kapni. Talán legszembetűnőbbek --mert az országban akarva, akaratlanul úgyszólván mindenütt találkozunk velük --a műemléki konzerválások, restaurálások és helyreállítások eredményei. Erről a témáról -- nyári egyetemünk ez évi ciklusában -- nem hangzik el összefoglaló előadás. Ezért talán nem lesz érdektelen, ha -- néhány példával illusztrálva -- utalok a helyreállítások terén végzett munkára. A műemléki romok konzerválásának területén -- ugy vélem -- értékes eredmény a Dunántúl, az egykori római provincia -- Pannónia ókori maradványainak és ezek együtteseinek (Aquincum, Gorsium, Savaria stb.) feltárása, restaurálása és megőrzése. A helyreállítás technikáját, módszerét tekintve lényegében ugyanezen kategóriába sorolhatók a rom -állapotban ránkmaradt középkori világi és egyházi épü_; letmaradványok

, mint a dörgicsei,nagyvázsonyi, kaposszentjakabi, szekszárdi, balatonfüredi, a korszerű épülettel védett veszprémi, székesfehérvári, pásztói, vértesszentkereszti, egri egykori székesegyházak, templomok, kolostorok és lakóépületek maradványainak konzerválása, hogy -- illusztrálásként -- csak néhány példára utaljak. Váraink helyreállításai közül a budai egykori királyi palota középkori maradványainak országunk anyagi-szellemi vagyonát gyarapító, felbecsülhetetlen jelentőségű rekonstrukcióján, az újkori szárnyak kiemelkedő fontosságú kulturális funkciókat (Budapesti Történeti Múzeum, Nemzeti Galéria, Nemzeti könyvtár stb.) megoldó -- még folyamatban lévő -- munkálatain túlmenően hadd utaljunk itt most -- csak felsorolásszerűen -- a visegrádi vár és palotaegyüttes, a várgesztesi, tatai, sümegi, cseszneki, nagyvázsonyi, siklósi, kőszegi, sárvári, simontornyai, diósgyőri, kisaánai, boldogkői, szerencsi, sárospataki, kisvárdai, gyulai és -- nem utolsó sorban -- az egri várak helyreállítására, illetve várrom-konzerválásaira. Szinte uj megvilágításba helyezik a magyarországi középkori építészetről még néhány évtizede is uralkodó nézeteinket a legutóbbi években feltárt és helyreállított kisméretű falusi templomépületek. Hogy csak néhányra utaljak közülük: a hévizegregyi, vörösberenyi,veleméri,nógrádsápi, mecseknádasdi, csepregi, a két nagybörzsönyi, a karcsai, magyarszecsődi templomok középkori építészetünk megannyi apró, megújult, régi fényüket visszanyert gyöngyszemei. A soproni gótikus káptalan terem, a nyírbátori pompás térhatású hálőboltozatos csarnoktemplom, a bélapátfalvi, felsőörsi, nagyvázsonyi, egervári, csengeri, sopronbánfalvi, budapesti belvárosi, a budai Mátyás templom, a pécsi, esztergomi, győri székesegyház, a debreceni nagytemplom,a pannonhalmi kolostorkerengő rekonstrukciója s magát az ősi apátsági épületegyüttest fenyegető geológiai-statikai jellegű problémák állami, tanácsi és egyházi összefogással történt nagyszabású megoldása -- sok más, hasonló rendeltetésű épület megmentésével együtt -- beszédes bizonyítékai annak, hogy államunk előítéleteken felülemelkedő, generózus mecénása értékeink megmentésének, megőrzésének. Hasonló a helyzet (bár itt még jóval több a további tennivaló) a felszabadulásunk után gazdátlanná vált, berendezéseiktől megfosztott és az évek multán romlásnak indult kastélyaink helyreállításával és hasznosításával is. Az e téren elért eredményeket --annyi sok más mellett Fertőd, Bozsok, Egervár, Nagyvázsony, Bodajk, Mór, Ráckeve, Gödöllő, Pével, Nagytétény, Kállósemjén, Nagykerek, Vál, Pacin, legújabban pedig Bük, Nagycenk, Mihályi és Bajna példája illusztrálj...