Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)

Katalógus. Összeállította: Váliné Pogány Jolán

sát illeti következőket vagyok bátor ide jegyezni. A szúlyói völgybe érvén annak északi oldalán meredek sziklafal áll előttünk. Ezen sziklafalat körüljárván a vár éjszaki oldalára jutunk, hol a bejárást 1.) alatt magas sziklacsúcsok között találjuk. A mellette lévő 2. sz. alatti helyiség őrtorony volt. Innen egy keskeny szikla meredeken át fölfelé haladva jövünk a 3. sz, alatti útra, mely a vár délkeleti oldalára vezet, Az ott látható fal csak a feljárást biztosítja. Itt átmenvén a kapun mely kelet felé egy fél rondella által van megvédve. A 4. sz. alatti keskeny uton érünk egy kősziklába vésett alagútba, mely az 5, 6, 7 és 8 sz. helyiségekbe vezet. Az 5. 6. számú helyiségek még donga boltozattal vannak beboltozva, Ezen helyisegek emeletét azonban meg nem lehet határozni, A 9. sz. udvarba csak a 7. sz. szoba első emeletéből lehetett jutni. Ez mind a 11. számú rondella a vár nyugoti oldalát védelmezték. 10. sz. a. látjuk a viztartót. A falak részint kőből részint téglából épitvék, de egész téglára szert nem tehetvén nem tudom van-e rajta jel vagy sem. A boltozatok tuffkőből vannak. Faragott követ nem találtam. Az ide mellékelt lapon látható czimer a Szirmiensis család czimere és Theodosius arczképén találtam, mely Madocsányiné Badnai óirtokosnő tulajdona. A Szúlyón még most élő Szulyovszk család ezen ága, soha nem volt a vár birtokosa." szignó, dátum a 3, o.: Könyöki, Pozsonyban 1882dik évi november havában. előlap felirat: Szulyó MOB irattár 1882/89. 177.3. alaprajz, távlati kép, részletrajz a, alaprajz a felvezető út jelölésével, a vár részeinek számozásával (1 -11.), jelmagyarázat és legenda nélkül; M = 1:20Ü b. délkeleti oldal, távlati kép - címer („Szirmiensis család"); színezett nézetrajz szignó j. k: Könyöki fekete, piros tus, szür. kék, barna, zöld akv. rp. kart. méret: 528 mm x 352 mm, 660 mm x 433 mm előlap felirat b. f,: Szulyó, Trentsén megye. Bitsei járás; jelzés b. f. a kartonon: 89. sz. 1882.; jelzés j. I. a kartonon: OMF Tervtár p. K 7871. hátlap jelzés k: kerek MOB p. rep. neg.: OMvH Fotótár Itsz. 135.515., 135.516. OMvH Tervtár Itsz. K 7871.; MOB irattár 1882/89. 178. TATA, VÁR (Komárom vm.) 178.1. törzsív valószínúleg készült, lappang 178.2. leírás „Mint sok várnak, úgy Tata keletkezéséről sem tudunk biztosat, de hogy itt római gyarmat volt, az óizonyos, s találtatnak is itten érmek, feliratos hamweórek, sírkövek és egyébb római tárgyak. A hagyomány szerint a rómaiak ezen tanyájuk „Ad lacum felicemnek" neveztetett. IV. Béla idejéből fennmaradt okmányok csak ugyan azt mutatják hogy Tatának hajdan más neve volt, s jelen nevét szt. Istvántól kapta, ki a várat, Deodát, szt, szeverinói grófnak ajándékozta, behet, hogy mai neve az első adományos nevével áll összefüggésben, ki e helyen a szt. Benedek rendieknek apátságot alapított, nekik ajándékozván a várost is, mely azonban 1260 ban ismét királyi birtokká lett. Valószinű hogy a Tatárok Tatát is elpusztították és ezek távozása után építé fel a király a szétdúlt várost s terjeszté ki a várat, mely később kedvencz mulatóhelye lőn Zsigmond és I. Mátyás királyoknak. Utóbbiról számos monda és adoma kering az itt lakó nép között. II. bajos király többször itt időzött, és udvart tartott e helyen. A váron még ma is mutogatják azt a kőtáblával jelzett bástya fokot, melyről Bergham nevű török követet kihívó magatartása miatt az 5-6 ölnyi mélységű tóba vettető, mely királyi hirtelenkedés Mohácsnál oly keservesen boszulta meg magát az ártatlan nemzeten. A török dúlás idején Thary György volt a vár parancsnoka kinek távollétében a gyáva őrség megszökvén, a törökök kardcsapás nélkül foglalták el a várat, s a városban sok kincset, szedvén a várat, a haszonvehetetlenségíg lerombolták. Villány nevű előváros is akkor dulatott fel és többé fel nem építtetett, A vár csak 1622. ben építtetett fel újból Pilis megye segítségével, ezután ismét törökkézre jutott még Salm gróf ismét vissza nem foglalta. 1689. ben Tata a Csáki grófok birtokába jutott, de az eladósodott gróf Csáky bászlótól 1695. ben Baráth Ádám vevé meg, ki a felépítést bevégzé. A vár Rákóczy kezébe is került és ez alkalommal ismét romba dőlt, 1717. ben a császár Krupf József hadi tanácsost ajándékozta meg Tatával, ettől pedig 1727. ben gróf Eszterházy József vette meg, Ennek fia Miklós kiemelte romjaiból és ekkor nyerte a vár mai alakját ezen építkezés azonban csak a nagy toronyra, s a melléképületekre és egyébb átalakításra vonatkozik, mert mint látni fogjuk a díszterem a 15. században épült. II. Ferdinand az Esterházy galanthai ágat a birtokban megerősítette. A vár újabb történe-