Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000)

Váliné Pogány Jolán: Könyöki József munkássága

félköríves részét kicserélték, a szárköveket ha nem is faragták újra, de ismét elhelyezték. Az előcsarnok nem létezik és az ikerablakok oszlopai újaknak tűnnek,

1

'7 Könyöki szerényen és visszafogottan bánt az épülettel. A munkát, mai fogalmaink szerint inkább tatarozásnak, mint „stylszerü" helyreállításnak lehet nevezni, azonban minden bizonnyal korlátozták Könyöki elképzeléseit és a kivitelezést a szűkös anyagiak. Itt kell megemlítenünk két restaurálással, illetve átalakítással kapcsolatban adott szakértői véleményét is. 1886-ban felkérte a MOB, hogy a trencséni vártemplomban található lllésházy Gáspár 1649-ben készült síremlékének esetleges restaurálásával kapcsolatban vizsgálja azt meg, készítsen rajzot és adjon be költségvetést, 1887, február 8-án benyújtotta részletes jelentését, vázlatát és a költségvetést, Mint írja: „A vázlaton szürke színnel festett részek csiszolt fekete márvány, a vörös részek pedig szintén csiszolt salzburgi vörös márványból, az összes többi kőfaragó munka, mi színnélkül van feltűntetve fehér alabastorből készült. Az a val jelölt kartuson van Gróf lllésházy Gáspár teljes czíme, az f el jelölt kartuson pedig Thurzó nejének votiv felírása 1649ból; a, b, c, d és a kartusokon bibliai mondatok olvashatók, lllésházy életnagyságú arczkép szobra jobb faragvány, sokkal gyöngébbek az angyalok és a többi részletek. Az architectural kivéve - mely korának megfelel valami jeles művészi munkának ugyan nem, de egész értéktelennek sem lehet mondani. Csak az volna javítandó és kiegészítendő ami az ide mellékelt költségvetésben felvétetett. A többi igen jó karban van csak tisztítani Pominóc, r. k. templom nyugati kapu (Fotó: Krizanová, 1958. Archív Pamiatkového ustavu Bratislava) kell." Angermeier Antal pozsonyi aranyozóban megfelelő mesterembert is talált a munkák elvégzésére. A MOB megtekintve a rajzot és a költségvetést, a síremléket „művészeti szempontból nem találta olyannak miszerint az országos költségen restauráltassák."

108 A Bars megyei Simony községben található kastélyt is Könyöki vizsgálta meg a MOB kérésére 1887-ben. Könyöki egy viszonylag jó állapotban lévő épületet írt le értékes részletekkel. Beküldött rajza és leírása alapján mégis a bizottság „úgy találta, hogy abban egyetlen egy részlet sem fordul elő mely műbeccsel bírna, s ez oknál fogva azt fenntartandónak nem véli s nincsen az iránt semmi kifogása, ha a mondott kastély szeszgyárrá átalakíttatik."

109 Szerencsére ez nem történt meg s az épület ma már védett műemlék. A POZSONYI MÚZEUM Könyöki életében és munkásságában fontos szerepe volt a Pozsonyi Múzeum élén eltöltött harminc esztendőnek, Rómer Flóris fejtette ki a városi múzeumi hálózat szükségességét egy akadémiai előadásában 1867ben, majd egy programadó cikkében. A feladatot így foglalta össze: „a hazában létező minden nevezetesb városnak és környékének fejlődési történeti, műiparí, művészi es tudományos mozzanatait egyenkint és részletesen kutassuk és a lehetőségig minden egyes mellékágát az említett tereken kifürkésszük, A városok voltak hajdan is mint mai napig, mit tagadni nem lehet, a polgári életnek, a hazai múveltségnek gyúpontjai, a tudomány és művészetnek székhelyei; s azért kell városaink multjaira-vonatkozó minden egyes írott vagy Íratlan bámily csekélynek is látszó fennmaradt emlékeit gondosan gyűjtenünk, czélszerűen felállítanunk és a tanulmányozásnak átengednünk; mindezt pedig minél előbb kell tennünk".

110 A 19. században Pozsony város kulturális életében irányító szerepet töltött be a Pozsonyi Városszépítő Egylet, amelynek 1873-1880 között Könyöki titkára volt,

111 Könyöki József 1868, július 1-én az egylet választmányi ülésén „egy városi múzeum alapítását kérte teendői közé fölvétetni, mely múzeum a város múltjának hú képét lesz hivatva föltárni s melyre már tekintélyes források rendelkezésre is állanak," A múzeumot a Szépítő Egylet megalapította s örök tulajdonul a városnak ajánlotta fel, mely az igazgatását az egyesületre bízta, A múzeum őre haláláig Könyöki volt, A városházában jelölték ki a gyújtemény helyét, de az hamar szűknek bizonyult. Ezt nem kisebb személy tette szóvá, mint - a vidéki múzeumalapításí mozgalom elindítója és lelkes propagátora - Rómer Flóris: „kár, hogy a lakók hozzá nem férhetnek, és hogy a tárgyak kellő elrendezésére hiányzik a hely - és szekrények."

117 Mint már volt róla szó a múzeum 1873-ban új, nagyobb termeket kapott. Az egylet három éven át 60 Ft-ot, majd 150 Ft-ot 1889-