Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

teni. Ezek kópiáját később montázsszerűen összeállította, rajzvonalakkal a halvány részleteket megerősítette, majd az egészet lefotózta. Végül az ily módon egységesített felvétel reprodukciója került később be a Szepesvármegye művészeti emlékei kötet építészeti illusztrációi közé. (12. kép) Naplói pontosan tájékoztatnak arról, hogy július 23. és 25. között a csütörtökhelyi Zápolya-kápolna, a káposztafalvi, valamint az iglói katolikus templom fényképezését tartotta a legfontosabbnak, Iglón az átépített szentélyt és a kegytárgyakat. (13/a, b. kép) Július 26-án — az addig felgyűlt 111 darab exponált negatívlemezzel együtt visszatért Tátrafüredre, a család műtermébe.

79 Az idő nagyon sürgethette, hiszen másnap azonnal továbbindult Nagyszalókra, ahol csupán két részletfotográfiát készített az r. k. templom Mária- és Szent Miklós-oltárainak predelláiról.

80 Ezt a napot a mühlenbachi templom 16. századi főoltáráról készített kitűnő minőségű tanulmányképeivel zárta.

81 Az egyik felvétel az oltár vízszintes összképét ábrázolja, csukott szárnyképekkel, a másik már egy kiemelés a témából a két alsó szárnykép és a predella együttesével. Ez utóbbi felvétele 33 percet vett igénybe, a tónusokat javító ortho lencse használatával. (14. kép) (Ennek eredeti negatívja ma is kitűnően nagyítható, bár a széleken meglazult emulzió miatt az 12. kép ' Lőcse, Körtér 42., reneszánsz ajtó, fotómontázs, 1903-ban készült képekből (kat. szám: 738.) üveglemezt sürgősen restauráltuk, illetve duplikáltuk.) Térjünk vissza Divald programjaihoz, amelyek során a mühlenbachihoz hosonlóan értékes és izgalmas fényképek egész sora született. 1903 júliusának utolsó napjait a középkori emlékekben gazdag Poprádon,

82 Felkán és Szepesszombaton töltötte, mindegyik helységre egy-egy napot szánva. Jegyzetfüzeteinek sűrűn teleírt lapjai arra utalnak, hogy a gótikus szárnyasoltárokkal telezsúfolt szepesszombati Szent György-plébániatemplomban minden percet igyekezett kihasználni, több mint négy óra alatt 22 fényképfelvételt sikerült készítenie.

83 A fennmaradt képanyagból is látható, hogy a legtöbb időt a Szent Anna-oltárra fordította. Nagy különbségek figyelhetők meg az oltár csukott és nyitott állapotban lévő szárnyképeinek a megörökítésekor. Egy óra 15 percet exponált az egyik és 15-20 percet a másik helyzetben. A nagy differencia valószínűleg a napszakok változásából adódó fényviszonyoknak és a kamera, valamint az oltár közötti különböző távolságoknak együttesen volt köszönhető. Megfigyelhető, hogy közeli gépállásban általában nagyobb időre volt szüksége egy felvételhez. Szepesszombatról egyenesen Strázsára, Felkára, majd Késmárkra utazott,

84 ahol a plébániatemplom legszebb oltárának az apostolok szobrait ábrázoló középrészét és a keresztelőkút medencéjét borító domborművet fényképezte le. Négy jól sikerült lemez után azonnal továbbment Nagylomnicra

85 és Felkára, ahol egy felvételen belül törekedett az építészeti jellegzetességeknek — főként a szepességi templomok kettős hajóit elválasztó középső pillérsor és a boltozati rendszer — ábrázolására. A kiegyensúlyozott arányok eltalálásának ilyen totál enteriőrök esetében igen nagy szerepe volt. A mind teljesebb látvány és a perspektíva érdekében a templombelsők egy részét a karzatról vette fel.

86 Augusztus 2-án 154 darab üveglemezzel tért vissza Tátrafüredre, hogy további 43 lemezt készítsen elő a következő utazáshoz. Divald egynapi pihenőt engedett csupán magának, mert ekkor még hátravolt a Szepesség legészakibb részének a bejárása.

87 Augusztusban Késmárktól a Vörösklastromig jelölte ki a falvakat, szeptemberben pedig a megye közponjában folytatott kutatásai után ismét észak felé fordult.

88 Útitervében Podolin szerepelt az utolsó nagyobb állomások között. Annak ellenére, hogy tutajon, szekéren és gyalog közlekedett ezen a világtól szinte teljesen elzárt vidéken, az utazás körülményei most sem tántorították el attól, hogy fényképezzen. Témáit továbbra is a templomok berendezési tárgyainak túlsúlya jellemezte. Kivételes esetben korának műemlékes felfogását jelentősen túlhaladva barokk emlékeket is felvett gyűjtései közé. Közöttük kell említenünk Leibic és Ménhárd műemlékeit, valamint a későbbi Sáros megyei kutatások során érintett 18. századi fatemplomokat.

89 Aleibici plébániatemplom nevezetes falképeit egy belső összképről ismerhetjük meg, ezzel szemben a ménhárdi stukkóval borított középkori boltozatának látványát egy érzékletes leírással helyettesítette: „Van valami bizarr vonás