Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés
mellett azonban pontosan ráérzett arra, hogy az általa megörökítendő alkotások — konkrét értékükön túl — az idő misztériumát is magukon viselik. Mindezek együttes kifejezése már igazi kihívást jelentett a művészettörténész és a fényképész számára is. Tevékenysége igazi előrelépést jelentett a műemlékek magyarországi fényképezésének kissé megkésett, de annál izgalmasabb történetében. A MŰEMLÉKI FÉNYKÉPEZÉS HAZAI ÉS KÜLFÖLDI FEJLŐDÉSE A város- és építészeti fényképezés már a múlt század közepén Európa-szerte az egyik legkedveltebb fényképészeti műfajjá vált a portrékészítés mellett. Városképeket vásárolni és készíttetni egyet jelentett a saját és más nemzetek kultúrája iránti tisztelet és kíváncsiság kifejezésével. A fényképi ábrázolás realizmusa óriási változást is jelentett az addig megszokott grafikákkal és metszetekkel szemben. Annak ellenére, hogy a korai fotográfiák kompozíciója képzőművészeti előképekhez nyúlt vissza, tehát a bemutatásban kissé konvencionális maradt, az elkészült fotográfiai felvételt az ábrázolt tárgy hiteles interpretációjának lehetett tekinteni. Mindezek az előnyök kiválóan érvényesültek az építészeti alkotások dokumentatív célú fényképezése területén. Abban az esetben, ha ez a szándék a kiemelt figyelemben és védelemben részesülő épületek és műtárgyak tudományos célú fotográfiai feldolgozását célozza meg, műemléki fényképezésről beszélünk. A fényképezésnek ez a speciális ága magában foglalja az épületek mellett a muzeális értékű képző- és iparművészeti tárgyak igen széles körét is. A fényképészet oldaláról tehát az építészeti fotó a város- és a tárgyfotográfia műfajához tartozik, funkcióját tekintve azonban elsődlegesen állapotrögzítő és dokumentatív. Jó néhány műemléki témájú fénykép azonban méltán helyezhető el a művészeti alkotások körében. A látszólagos ellentmondás abból ered, hogy a dokumentum fotográfia ereje elsősorban az ábrázolt téma pontosságában és nem a művészi törekvések kibontakoztatásában nyilvánul meg. A műfaj egyik nagy előnye mégis, hogy a történelmi hűségre és tárgyilagosságra törekvés nem zárja ki a magas színvonalú, esztétikai alakítást. Technikailag a jó képminőség, tartalmilag a legtöbb információt nyújtó, de kiegyensúlyozott kompozíció vált döntővé. Az építészet fotográfusai közül a francia Charles Négre 22 már 1853-ban világosan megfogalmazta, hogy egy dokumentarista fényképész tevékenységének lényege abban áll, hogy megkísérli összekapcsolni a témában rejlő festőiséget a legfontosabb részletek sokoldalú tanulmányozásának a lehető5. kép • Szentkereszt, r. k. plébániatemplom, főoltár predellája, 15. század, 1904-es felvétel (kat. szám: 974.)
