Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

CS. PLANK IBOLYA: „Rögtön kibontottam gépemet..." Divald Kornél és a fényképezés

Értesítőben jelent meg. Ezt követően már csak a Felvidéki séták címú visszaemlékezésében tűnnek föl nagyobb számban saját, régi képei. Fényképészeti pályafutását haditudósítóként fejezte be a Sáros megyei harcterek és a háborús pusztítások emlékeinek megörökítésével. DIVALD KORNÉL ÚTJA A FÉNYKÉPEZÉSIG Divald nem hivatásszerűen művelte a fényképezést, tudása mégis biztos alapokon nyugodott. Apját több ízben kísérte el fotográfiai expedíciókra, ahol nem csak a természet és a szülőföld iránti szeretetet, hanem a szabadtéri fényképezéssel együtt járó, legszükségesebb technikai ismereteket is megtanulta. A közösen megtett utak közül csak a gerlachfalvi csúcs meghódítására 1891. augusztus 21-én szervezett, többnapos utazás történetét jegyezte föl ifjúkori naplóiban. A 15 főből álló csapat több napig tartó, fárasztó kirándulás után sajnos nem érhette el célját, mire fölértek a csúcsra, a rossz idő miatt fényképezni már nem lehetett. Id. Díváidnak mindez úgy került 40 forintjába, hogy még a tokjából sem húzta elő kameráját.

7 Sikeres felvétel esetén a nagyméretű üvegnegatívokat a neves tájfényképész saját műtermében hívta elő, és nyomtatta az egyik legkorszerűbb fotómechanikai sokszorosítási eljárás — a fénynyomat — segítségével. Az eredeti üveglemezekről történő, lassú kézi másolás helyett id. Divald vezette be Magyarországon elsőként a zselatinréteges üvegdúcról készült fénynyomatokat, új perspektívákat nyitva ezzel a nyomtatott képek alkalmazásának tetületén. Fiai közül hárman - if). Károly, Lajos és Adolf — az ő nyomdokain haladtak, mert valamennyien a hivatásos fotográfiának szentelték életüket.

8 Az eperjesi Divald Műintézet a 19. század második felében már nem csak az ország egyik legismertebb fénynyomdája volt, hanem önálló kiadóként is működött.

9 (2. kép) A család fényképész tagjainak tevékenysége - beleértve Kornélt is - nagy hatással lehetett egymásra. Nézzünk néhány konkrét megfelelést a század elejéről: 1905: Kornél minisztériumi megbízást kap Felső-Magyarország műemlékeinek és népművészeti régiségeinek felkutatására. Ifj. Károly díszalbumot ad ki a Parlamentről, Lajos pedig az eperjesi evangélikus egyház emlékalbumát jelenteti meg. 1908-1909: Kornél a besztercebányai múzeumot rendezi, ifj. Károly Budapesten létrehozza a Magyar Sokszorosító Műipar Rt-t, Lajos tizenötezer forintos állami támogatással gyárként működő nyomdává, majd rt-vé fejleszti az eperjesi műintézetet, ahol kiállítások mellett fotótechnikai újdonságok bemutatását és vásárlását is megszervezi. A tradíciók és a szakma színvonalának megtartásának a szándéka kisebb dolgokban is megnyilvánult, elég említeni egy Divald-cég2. kép • Az eperjesi Divald Fényképészeti Műintézet, az 1870-es években