Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

B. BOBROVSZKY IDA: Divald Kornél a textíliákról

kodnak. Figyel a népies szőttesekre, a zsubrikolással készült munkákra és a népies varrott csipkékre. Tarczai György néven a sóvári csipkéről közölt kisebb tanulmányában az egykori sárosi csipkeverés népies változatát ismerteti, s megfogalmazza egyúttal elképzeléseit a csipkeverés ápolására és életben tartására.

13 (7. kép) Régi hímzéseink és a népművészet című írásában ismét tanácsot ad hagyományaink ápolására: „A népies s ezzel a régi magyar technikák tanításával és felelevenítésével kapcsolatban azonban ne utánozzuk föltétlenül ezek motívumait, de másoltassuk inkább hímző művészetünk régi magyaros klasszikus emlékeit."

14 Kutatásairól folyamatosan tájékoztatta a közönséget is. (8. kép) 1906-ban a Sárosvármegyei Múzeumból című cikkében a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége megbízásából végzett Sáros vármegyei kiegészítő kutatásairól számolt be. Ujabb 100 falu átvizsgálása után megállapította, hogy a legérdekesebb tárgyak ismét a textíliák voltak. Ezt az alkalmat használta fel annak érzékeltetésére, hogy miként őrzik emlékeinket az arra illetékesek. (9. kép) A bártfai Szent Egyed-templom mögötti deszkaszínből, az ott heverő 17. századi főoltár töredékei alól mentette ki többek között azokat a középkori miseruhákat, amelyeket Myskovszky Viktor egykor ismertetett Bártfa régiségeiről szóló munkájában, de a templom restaurálásakor nyomuk veszett.

15 Régi bakacsin szövetek címmel közzétett írásában kénytelen volt korrigálni a késő középkori szőttesekre vonatkozó korábbi megállapításait, s az újabb meghatározáshoz és elnevezéshez - bakacsin — újabb érveket felsorakoztatni. Munkásságában talán ez volt az egyetlen eset, amikor kutatási eredményei nyilvános revíziójára kerített sort.

16 A Felvidék kimeríthetetlen kincsesbányának bizonyult. Mint írja: „Hogy régi textilművességünk mily sok kincse lappang még ösmeretlenül, ennek semmi sem élénkebb bizonysága, mint az a sok hímzés, amelyet nemrég Zólyom megyében fölkutatnom s nagyrészt a besztercebányai múzeum számára megszereznem is sikerült."

17 Az első világháború visszavetette a topográfiai bejárásokat. Divald megbízása jórészt a háborús károk felmérésére és a kiegészítő kutatások elvégzésére szólt.

18 A topográfiai lajstromokban fellelhető textíliák, a szűkszavú, sokszor hiányos leírások ellenére is, fontos információkat közvetítenek a kutató számára. Publikációi a téma igényes és hasznos áttekintésével a további kutatás számára mint tanulság és kiindulópont, megkerülhetetlenek voltak s azok ma is. 7. kép • Toporc, csipkeverő asszonyok, 1904-es felvétel (kat. szám: I128./NM)