Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

B. BOBROVSZKY IDA: Divald Kornél a textíliákról

E megyékre vonatkozó kutatásainak eredményeit nagyobb tanulmányokban tette közzé, kisebb cikkekben pedig kiegészítő kutatásairól, valamint a népművészettel kapcsolatos megfigyeléseiről számolt be. (3. kép) Tevékeny részt vállalt az ismeretterjesztésben és szubjektív hangvételű útibeszámolóiban is érintett művészi textíliákról szóló témákat. A magyar iparművészet történetéről írt művében az elsők között kísérelte meg a magyarországi textilművészet történetét felvázolni.5 Tisztában volt munkájának korlátaival is, de mint írta: „Iparművészetünk nem egy remekének régebbi ismertetése vagy különböző fejezeteinek múlt századbeli feldolgozása újabban felmerült adatok és megállapítások világánál helyreállításra szorul. De ha kutatásunk még nem is jutott fel a hegytetőre, a félúton is érdemes megállapodni, hogy végig tekintsünk azon, a mi művészetünkből fönnmaradt. A kép erről így is elég felemelő ahhoz s bizonyára serkentő hatású lesz arra, hogy iparművészeti kultúránk iránt szélesebb körökben érdeklődést keltsen".

6 Felvidéki gyűjtő- és topográfiai útjain meggyőződhetett arról, hogy eddig alig számon tartott és publikált művészi textíliák tömegét őrzik az egyházak nem mindig a legjobb körülmények között. „így Rokitón a torony alatti nyilt pitvarban Szent Mihály lovára dobva fekete vászon koporsótakarót találtam, amelyre egy alighanem még XIV. századbeli miseruháról lefejtett hímzett keresztet varrtak fel dísznek. A himzés keresztalakban csoportosított öt képe Krisztust a kálvárián s a kínszenvedés négy más jelenetét ábrázolta ciprusi aranyfonállal kivarrt csigás alapon, színes selyemmel. A csigákról már nagyrészt lekopott az aranyozott hártya, amellyel az alaphimzés selyemfonalát körülsodorták; a hímzett kereszt azonban így is egyik legérdekesebb darabja lett a Sárosmegyei Múzeum gazdag és változatos miseruha sorozatának."

7 (4. kép) Ezek a tapasztalatai is arra ösztönözték, hogy minél nagyobb publicitást biztosítson a témának a pusztulásra ítélt ingó műtárgyak elengedhetetlen védelme érdekében. Többnyire a Magyar Iparművészet hasábjain tette közzé e témával foglalkozó kisebb-nagyobb írásait. Sáros vármegye szövött emlékeiről 1905-ben jelentetett meg hosszabb tanulmányt, amely külön kiadványként is megjelent.

8 Bevezetésében a vármegye műtárgyanyagáról a következőket írja: „Többnyire a magam igyekezetéből már eddig is hazánk 3. kép Mocsolya, lakodalmosok népviseletben, 1905-ös felvétel (kat. szám: 774.INM)