Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
B. BOBROVSZKY IDA: Divald Kornél a textíliákról
/ \ századforduló táján felerősödött az igény a nemzeti JL múltat megjelenítő ingó műtárgyvagyon összeírására, számontartására és védelmére. Táplálta ezt az igényt az országos intézményként működő múzeumok megalakulása, a nagy reprezentatív kiállítások - a könyvművészeti kiállítás 1882ben, az ötvösség remekeit felvonultató kiállítás 1884-ben -, amelyeken az intézmények és magánszemélyek jóvoltából megtekinthető volt a magyarországi művészet addig nem is sejthetően gazdag panotámája. 1 A millenniumi ünnepségek, kiállítás, az ez alkalomból megjelentetett gazdagon illusztrált díszmunkákkal együtt, a szakintézmények számára szinte kötelezően kijelölte a tennivalók körét, a nemzeti múlt emlékeinek módszeres számbavételét. E feladat egy részét a műemléki topográfiák rendszere látszott megoldani. A topográfiai munkára vállalkozók között Divald Kornél volt az, aki az ingóságok, nevezetesen az iparművészet tárgyi emlékei iránt is fogékonyságot mutatott, s aki megelőző tapasztalatai alapján tisztában volt az elvégzendő feladat nagyságával, s az összeírandó műtárgyak képi megörökítésének fontosságával is. Fotogtáfusi tudása és gyakorlata különösen felértékelte és egyedivé tette vállalkozását. Ezért igen szerencsés volt a vallás- és közoktatásügyi miniszter döntése, amelynek értelmében a Felvidék topográfiájának elkészítésével Divald Kornélt bízta meg. A megbízás szerint lajstromszerűen kellett elkészítenie az ingatlan és ingó műemlékek rövid történetét és szakszerű leírását. Irányadónak az éppen sajtó alatt lévő Gerecze-féle műemlékjegyzéket jelölték meg. A munkát 1905 áprilisában kezdhette meg a Múzeumok és Könyvtárak Főfelügyelősége irányítása mellett. 2 A megbízás tulajdonképpen folytatása volt a felsőmagyarországi reneszánsz építészeti emlékek lajstroma elkészítésének, a Szepes megyei emlékek összeírásának és Berzeviczy Albert- vallás és közoktatásügyi miniszter 1904-es megbízásának, amely a bártfai városházán berendezendő Sárosvármegyei Múzeum anyagának az összgyűjtését célozta. (1. kép) Divald e megbízások elnyerésétől kezdve a trianoni döntés gyakorlati végrehajtásáig járja a Felvidéket, lajstromozza és fotograrálja a műtárgyakat, s közben a felállítandó besztercebányai és Selmecbányái múzeumok anyagának összegyűjtését is intézi. Topográfiai útjairól beszámoló éves jelentéseiből megismerhetjük munkamódszerét, s fogalmat alkothatunk munkája intenzitásáról és nehézségeiről. 3 A műemlékek és műtárgyak helységenkénti összeírása mellett valószínűleg publikációk készítése is a feladatai közé tartozott. Erre enged következtetni az 1911 decemberében Forster Gyulához, a Műemlékek Országos Bizottsága elnökéhez írott levele, amelyben kifejezi készségét, hogy tanulmányait akár a MOB, akár a Főfelügyelőség kiadványaiban hajlandó közölni. Tanulmányai a nemzeti múlt feltárt emlékeinek megismertetését és megőrzését szolgálták, mint erre fenti levelében is céloz a csúcsíveskori szárnyasoltárokról szóló írásaival kapcsolatban, melyeket külön füzetekben is kiadott. „Ezeket - írja - díjtalanul küldöm meg mindazoknak, akik művészetünk ez érdekes emlékei gondozására hivatottak, első sorban az illető templomok lelkészeinek."4 A Felvidék textilemlékeinek összeírása alkalmából szerzett tapasztalatainak és megállapításainak tanulmányokban, kisebb közleményekben való megjelentetése hasonló célt szolgált. A Bars, Hont, Liptó, Trencsén, Turóc és Zólyom vármegyékben készített lajstromai feltűnően kevés textilfélét tartalmaznak. Kivétel Szepes és Sáros vármegye, ahol viszonylag sok helyen — Szepesben 112 összeírt helységből 34-ben, Sárosban 119-ből 62-ben - regisztrál különféle textíliákat.(2. kép) Néha a hasonló darabokat egy tételben veszi lajstromba, például Szepeshelyen 12 keleti szőnyeget, Késmárkon 25, Lőcsén 20 darab úraszrali terítőt. A lajstromba vett textíliákról tulajdonképpen nagyon keveset tudhatunk meg. A publikációkból ismert darabok a lajstrom tételeivel összevetve a követelményként megfogalmazott szakszerű leírás lajstrombeli hiányaira hívják fel a figyelmet. Nehéz elképzelni, hogy például nem rögzítette a méreteket — méretet ugyanis ritkán közöl —, vagy, hogy egy-egy kazulánál nem jegyezte fel a hímzett díszítést. Jegyzékei ezért provizórikusnak tűnnek, jóllehet sok értékes információt nyerhetünk belőlük. Valószínűleg az általa legjobban ismert Szepes és Sáros megye textilemlékeit volt módja alaposabban tanulmányozni és lefényképezni. /. kép Gyetva, falusi életkép, 1908-as felvétel (kat. szám: 435./NM)
