Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

GROTTE ANDRÁS: Divald Kornél és az ötvösség. A Szilassy-probléma

Előfordul, hogy mesterjegy helyett monogramot ír. Ilyenkor bizonytalanok vagyunk, hogy mit is látott a tárgyon. Van, amikor sikerül azonosítani mesterjegyként az ilyen monogramot. Például a lőcsei ágostai hitvallású evangélikus templom cibóriumán (20. sz.) a DG „monogram" David Genersich mesterjegye.

2 Egyes esetekben a későbbi publikáció segítségével történő azonosítás a kétségeink forrása. A Selmecbányái r. k. plébániatemplom pacifikáléján (26. sz.) bécsi hitelesítő jegyet és NW (Nicolaus Wiener) mesterjegyet jelez. Ez valószínűleg megegyezik a ma is ugyanott található pacifikáléval,^ de azon Selmecbányái hitelesítő jegy és Nicolaus Wiener, az eddigi adatok alapján 1820—1828 között kimutatható Selmecbányái ötvös mesterjegye van. Ha a két tárgy tényleg megegyezik - és ezt nincs okunk kétségbe vonni —, akkor vajon mit látott Divald a pacifikálén? A kérdést bonyolítja, hogy Bécsben is volt Nicolaus Wiener nevű ötvös,

4 aki 1784—1824 között működött és mesterjegye megtalálható a bécsi ötvösök ellenőrző tábláján is.

5 (Úgy látszik, hogy ez a bécsi ötvös készítette a Selmecbányán 6. sz. alatt felsorolt úrmutatót, amit a későbbi publikációban nem sikerült megtalálni és a Selmecbányái ötvös végezte a javítást a 32. sz. alatt felsorolt 17. századi úrmutatón.

6 Lehet, hogy a két ötvös azonos volt, illetve a bécsi ötvös az 1820-as években átköltözött Selmecbányára? Érdekes feladat a helyi kutatás 2. kép • Nydrsardó, r. k. templom, ereklyetartó, Szilassy-tírmutató és egy rokokó kehely, l904-es felvétel (kat. szám: 837.) részére. (Megjegyzem, Körmöcbányán is működött Wienet nevű örvös. O Joannes Georgius Wiener Austriacus [!], aki 1805-ben, majd 1830 és 1835 között volt Körmöcbányán.

7 Csak névrokonok voltak?) A bécsi hitelesítő jegyeknél — noha azok 1675 óta évszámosak — sokszor nem adja meg az évszámot, illetve, ha ez olvashatatlan lenne, erre nem utal. Ugyanez áll Augsburgra is, amelynek hitelesítő jegyeiben 1734 óta évbetűt építettek be. A mesterjegyek közlésénél — ahol nem közöl rajzot — általában megelégszik a névbetűk közlésével és nem tesz említést a befoglaló kererezésről (négyszög, kör, ovális, rombusz, szív, stb.). Ez azon céhek esetén, amelyekben egyidejűleg több azonos névbetűjű mester is dolgozott, megnehezíti a mester azonosítását vagy eldönthetetlenné teszi, hogy a szóba jöhető két vagy három, esetleg még több mester közül ki csinálhatta az adott tárgyat. Különösen igaz ez Bécsre és Augsburgra, ahonnan sok műtárgy érkezett a Felvidékre. Divald az óntárgyak jelzéseit szinte egyáltalán nem jelzi. Bár a felmérés során elég sok ónt jegyzett fel, mindössze három esetben utal arra, hogy jegyeket is talált és ezekből is csak egy alkalommal határozza meg a jegyet eperjesinek és itt jelzi, hogy külön mesterjegy is van. Divald Kornél felvidéki műtárgyfelmérése tehát - legalábbis az ötvöstárgyakat illetően — véleményem szerint csak szigorú kritikával használható. Azonban alkalmat adott és a továbbiakban még alkalmat adhat a felmért anyaggal kapcsolatos problémák felismerésére vagy újragondolására, és ez már önmagában is nagyon fontos és hasznos. így most a Divald-felmérés ürügyén szeretnék szót ejteni a Szilassy-problémáról. Divald mintegy hatvankét, Szilassy által készített vagy készíteni vélt (néhány esetben kérdőjellel említi a mesternevet vagy műhelyt, illetve „stílusában" megjelölést használ) tárgyat ír le. (2—3. kép) Ez önmagában is több, mint amennyit Szilassy koráig az összes lőcsei ötvöstől együttesen ismerünk. Bár az egyházi célra készített munkák kevésbé vannak kitéve a pusztulásnak, kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy a Szilassynak tulajdonított művek egy része nem lehetett az ő munkája. Szilassy vagy mesterjegyével jelezte munkáit, vagy „Fecit... Szilassy. .." vésett feliratot használt. A jelzetlen munkák egy részénél valószínűleg más ötvösöket is figyelembe kellene venni. A Divald idején Szilassy-specifikumnak tartott „tűzben pikturált képecskék" használata ugyanis nem lehetett monopólium. Ezeket a korabeli augsburgi és bécsi ötvösök is használták és így minden bizonnyal készen beszerezhetők voltak. Már Szilassy apósa, Andreas Reuther is készített zománcképes tárgyakat és a későbbi ötvösök közül legyen elegendő az eperjesi Mathias Rombauerre utalni, akiről ráadásul sok kétes mendemonda is járta. Lassan megérett tehát az idő a Szilassy-életmű monografikus feldolgozására és ezzel a kétségek eloszlatására is. (4—5. kép)