Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
DIVALD KORNÉL: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma
R. K. PLÉBÁNIATEMPLOM (VÁRTEMPLOM) A várudvar közepén áll az r. k. plébániatemplom. Eredetileg egyhajós, csúcsíves kori kőépület, szentélyében háromoldalú apszissal, oldalán kápolnákkal a XV. és a XVI. századból, nyugati tornya emeletének román kori ablakai alapján ítélve jóval régebbi időkből. A templomot a XVIII. században, az 1761-es tűzvész után újból beboltozták. Középkori részletei: a torony földszinti csarnokában XIII. századbeli jellegű bordás keresztboltozat, ennek zárókövén négylevelű rózsa, déli és északi oldalán eredetileg egy-egy hatalmas csúcsíves árkádnyílás volt; a torony első és második emeletén román ízlésű kettős félköríves ablakok, a harmadik és negyedik emeleten egyszerű csúcsíves nyílású ablakok, a negyedik emelet déli ablaka mellett kétfelől egy-egy szent kőből faragott domborművű alakja; a torony bádogsisakja copf stílű. A templom déli homlokzatán, a hajó és a szentély falán, az eredeti csúcsíves ablakok nyomai. A templom előcsarnokának s az ezzel egybeépült Krisztus Szent Teste-kápolnának külső falán két-két csúcsíves ablak s egy egyszerű csúcsíves nyílású ajtó. Az előcsarnok délnyugati sarkán, az emeleten, szépen faragott fialés szoborfülke. Az előcsarnok mellett balra a Krisztust az Olajfák hegyén ábrázoló kődombormű a XVI. század elejéről, hálóboltozatos, csúcsíves fülkében. A szentély déli falának s az apszis támasztópilléreinek ormán alakos faragványok; Ipolyi szerint a hét főbűnt ábrázolják. [Ipolyi Arnold: A beszterczebányai egyházi műemlékek története és helyreállítása. Bp., 1878. 103-107.] A szentély első két támasztópillére között, csúcsíves kőkeretben Szent András kőszobra, a keret szamárhátívének két felén az Angyali üdvözlet két szobra a XVI. század elejéről, szintén kőből. (E) A második és harmadik támasztópillér között befalazva homokkőtábla, eripta clausa (?) felirattal s bárdköszörűléstől (?) eredő bevágásokkal. A templom északi homlokzatán, a szentély falán, három csúcsíves ablak halhólyagos, mértani művekkel. A templom déli előcsarnoka földszinti részében csillagboltozatos s falképekkel ékes. A boltozatcikkelyekben a négy evangélista álló alakja s Szent Jeromos és Ágoston ülő alakja látható, az oldalfalakon Szent Erzsébet és Borbála, valamint Szent László átfestett alakja s két újonnan festett szent: Pál apostol és Szent István király. Az előcsarnok külső falán három sírkő: 1. Steyri Schmeidel Sámuel besztercebányai kereskedő és neje síremléke 1584-ből, vörös márvány lap, fönn köríves, négyszögletes keretében Krisztus föltámadását ábrázoló ovális dombormű, ez alatt négyszögletes feliratos lap, legalul kettős címer. Ez utóbbiak egyike négy részre hasított s mezőiben fölváltva derékszöget alkotó pólyákat s pelikánt ábrázol, a másik osztatlan és tetején hármas rózsával ékes egybefont J. S. betűket tartalmaz. 1/1. 2. Thiell Henrik és neje síremléke 1641-ből, homokkőből. Négyszögletes lap, alsó felén kartusban két angyal címert tart s középső részén kariatidás és atlaszos keretben felirat, ormán kettős címer koszorúban, a kettő közt kerubfej. 3. Ismeretlen síremléke, kikopott felirattal, kerete fafaragványokra emlékeztető cikornyás lombokból áll, két felén egy-egy angyal domborműve. XVII. század. Az előcsarnok belsejében Bokheimi Höflinger Frigyes (tl648) s két nejének, Schmeidel Lucia (1" 1631 ) és Frisowic Zsuzsanna (+1644) síremléke. (F.) Májszínű márványból faragott négyszögű lapján három erőteljesen kidomborodó címer, a felső gyümölcsgerezdes, az alsó kettő egyszerűbb keretben, utóbbi kettőt angyal tartja. A sírkő párkánya fehér homokkőből, az oromba foglalt szürke márvány táblán zsoltárfelirat, az orom csúcsán halálfej. A nagy címer keretének felső tekercsén 2/1. monogram. [W\n H. W. Alighanem Hans Weinhardt, aki 1636-ban az Ebner-ház erkélyét faragta. Az előcsarnok fölött oratórium, csúcsíves hálóboltozattal, ennek falain elmosódó falképek töredékei: Szent Sebestyén és Szent Kristóf. Az előcsarnoktól keletre a főhajóból nyílik a Krisztus Szent Testének kápolnája csúcsíves hálóboltozattal, Ipolyi által restauráltatva. Ebben Szent Magdolna oltára, festett szárnyasoltár a XV—XVI. századból Szentjakabfalvárói; az oltáron XVIII-XIX. századbeli hímzett hálómunka, antependium. A templom északi oldalán: a Szent Borbála-kápolna kétszakaszos csillaghálós boltozattal, melynek bordavégződései, egynek kivételével, eredeti s szenteket ábrázoló magas domborművű gyámköveken nyugszanak. A szentek: Szent László, Szent Adalbert, Szent Jeromos, Szent Márton s Szent Imre; Szent István új. A kápolna északi falán két halhólyagos csúcsíves ablak, a déli alatt befalazott csúcsíves ajtókeret. A kápolnában szárnyasoltár, szekrényében a Madonna, Szent Borbála és Jeromos szobrával, predellája mély fülkéjében Krisztus és a szükségben segítő tizennégy szent domborműve. (F.) Szárnyainak mellső lapján domborművek, hátsó lapjain festmények, oromdíszében a Kálvária szoborcsoportozata. Az oltátt 1502ben fejezték be s alighanem Lőcsei Pál műve. A kápolna déli falában vörös márvány sírkő, akantuszindás mennyezetszerű keretben, asszonyt ábrázoló féldomborművel, utóbbi lábainál címer szarvasfejjel, s 3/1. ily alakú jel. A sírkő keretlécén nagybetűs felirat: (Cl)ara que jacet hic ino.. .gessi(m)a mater Clara fuit Vita religione, fide, cui fuit in pl.. .duo servire superno, hoc jaceo duro pulvis et u(m)bra
