Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
DIVALD KORNÉL: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma
tély boltozata azonban két, csúcsíves kori keresztbolttal bír, amelyhez hornyolt élű hasáb alakú (körtetag) bordáival a háromoldalú apszis csatlakozik. Az ablakok kettős lóhereíves nyílásúak. A XVIII. századbeli főoltáron Madonnaszobor, fából, színezett, 140 cm magas, XV. század. A XVIII. századbeli északi mellékoltáron két apró angyal lebegő alakja, XV. századbeli fafaragvány. A déli mellékoltáron Mária és Szent János evangélista 40 cm magas, színezett szobrocskája fából, XV—XVI. század. A szentélyben hatüléses pad, átmázolt apostolképekkel, s két kép XVII. századbeli magyaros virágékítményes festett kitöltéssel térdeplőjén: Renov. 1879. felirattal. A déli hajóban keresztkút, kő, szegletes, kehely alakú gótikus ívsorokkal ékes, XV. század, 90 cm magas. Sekrestye ajtaja csúcsíves, ajtószárnya tiszafából XV. századbeli, egyszerű vasalásokkal. A sekrestyében: 1. Kehely, aranyozott réz, egyszerű, szép, áttört művű virágos cuppakosárral, XVII. századbeli. 2. Kehely, aranyozott réz, karéjos talppal, bütykös gombbal, tömör cuppakosárral, XVIII. század. 3. Kehely, aranyozott ezüst, vert művű virágokkal és gyümölcsgerezdekkel ékes. Augsburgi bélyeg. XVII. század. 4. Kehely, aranyozott réz, cuppája alján vésett ezüst, talpa vert művű. 1623-ból. 5. Rokokó ostensorium, XVIII. század, réz. A szentély külső falán Szent Kristóf óriási festett alakja, XV. század. A különálló haranglábban három harang, kettő XVIII. századbeli, egy XV. századbeli ezzel a minuszkulás felirattal: Marcus, Mateus, Lucas, Johannes, O rex gloriae veni cum pace. Irodalom: Gerecze 1906. 938.; Radocsay 1954. 218.; Radocsay 1955. 210, 434.; Aggházy 1959. 1.: 7. 2.: 271.; Súpis 1969. 140. ŐSKORI TELEPÜLÉS Turócszentmária mellett, amely Nagy- és Kisszocóc plébániája s amely nem községet jelent, a hegyen őskori teraszépítmények nyomai. TURÓCSZENTMÁRTON (Martin) R. K. PLÉBÁNIATEMPLOM Középkori kőépület. XIV. századbeli alakjában osztatlan hajójában lapos mennyezetű templom lehetett, nyugati toronynyal. XIV. századbeli szentélye ma is egyenes záródású, egy keresztboltozattal; utóbbi bordái erősen kiugrók, hornyolt oldalúak, leszelt élűek és szögletes kehelyfejű vállköves féloszlopokon nyugosznak. A szentély déli falában egykortí, kettős nyílású, pálcákkal tagolt fülke, elválasztó falán ablakszerű nyílással (gyóntatószék?). Az északi szentélyfalon négyszögletes pastoforium egyszerű rozettás díszű vasrácsozattal. A szentély falképei a XIV. századból valók, újabban átfestették s az északi oldalon Máriát ábrázolják a gyermek Jézust kezénél fogva, továbbá Szent Pált, Szent Pétert s Simon és Júdást, a déli falon a három szent férfit könyvvel a kezében, jobbról-balról egy-egy donátorpárral, végül Szent Mártont lóháton a koldussal. A szentély déli falában fölállítva: Révay Ferenc gróf síremléke, esztergomi vörös márványból a halott hanyatt elterülő, természetes nagyságú alakjával, összekulcsolt keze letört, viselete prémmel szegett suba; jobb válla mellett címer: koronából növekvő, jobb felé néző farkas alakjával, mely hármas rózsát tart, bal válla mellett négyszögletes, csigásán szalagos keretben felirat: Joan. 3. Sic Deus dilexit mundum, ut Filium suum etc. A síremlék alsó negyedrészében renaissance stílű keretben ez a felirat: D.O.M. Francisco de Reva Comiti Comitatus Thurocien. Ac Locumteneu. Officii Palatinalis Regni Hungar Viro Pietate Et Integritude Ac Legum Scientia Clarissimo. Qui A Clade Mochachien, Rua Ludovicus Hungáriáé Rex, Proh Dolor, Interiit, Partes Ferdinandi Imperatoris et Regis Secutus, multa Tarn in Recuperandis, Nisi Fata Obstitissent, Buda et Alba, Quam AJiis Gravissimis, Non Solum Hungáriáé, Sed Totius Republicae Christianae Negociis Eidem Regi Praedara Facinoro Praestifit, Michael et Franciscus de Reva filii et Virtutis et Fortanurum Heredes Parti Pientissimo P.C. Vilit Annos LXIV. Obiit Anno Christi MDLIII. Die I. Novembris. A szentély északi falán Révay Ferenc és Anna sírját jelző márványtábla 1810, illetőleg 1816-ból. A szentély főoltára eredetileg Szent Márton tiszteletére alapítva a XVI. századból eredt, de 1871-ben leégett s helyére az északi hajóba Szent Péter oltárát vitték át, melyet a mai új oltár fölállítása után ismét eredeti helyére raktak vissza. A templom hajójában két, XV. századbeli keresztboltozatos szakasz van, melynek bordái az oldalfalakból kiugró szögletes, alacsony félpillérckbe olvadnak. A főhajó oldalfalait boltozása előtt kettős, félköríves nyílású árkádokkal törték át, s északon kétszakaszos, hálóboltos, egyenesen záródó mellékhajót fűztek ehhez, délen hosszabbra nyúló, osztatlan hálóboltozatos hajóval bővítették. A főhajó déli oldalán: báró Révay László epitáfiuma, vörös márvány lap 1822-ből; báró Révay Simon halotti címere 1880-ból; üveges szekrényben Pietà-szobor, fából faragott, XVIII. század, utóbbi szekrényének tetején Szentháromság szobra, szintén XVIII. századbeli fafaragvány. A főhajóban: Madonna-szobor, fa, XV. század, igen szuvas állapotban, bábszerűen felöltöztetve, 130 cm magas; báró Révay Simon sírtáblája 1840-ből; a szószék intarziás díszű, felirata szerint 1642-ből, fa, Révay István adománya, festett mennyezettel, sarkainak kagylós fülkéiben a Madonna, Szent Péter és Pál XV-XVI. századbeli fából faragott szobrocskája, szárnyasoltár oromdíszéből, 45 cm magas; gróf Nyáry Mária emléktáblája szürke márványból 1858-ból; Draskócy Sámuel vörös márványtáblája, ormán bronzból öntött hadi trófeákkal, XIX. század. A déli hajóban: az oltáron Szent Pál olajfestésű képe, szép, fából faragott, Révay-címeres rokokó keretben; báró Révay Péter temetési címere, fafaragvány, XVII. század; báró Révay Ferenc papirosra festett halotti címere 1820; ismeretlen halotti trófeuma: I. Ferenc monogramos huszártarsoly, tiszti kard, csákó és elefántcsont gombos bot; báró Révay Károly halotti trófeuma 1816-ból; strucctollas sisak, kard, mellvéd és festett címeres zászló. A déli hajó karzatán, ma hozzáférhetetlen: