Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
VÉGH JÁNOS: Divald Kornél a szárnyasoltárokról
révén a magyar művészettörténet is bekapcsolódjék.) Könyvében jelentősen bővíti a Pál mesternek tulajdonítható szobrok számát; ez mindenesetre nem utolsó véleménye a problémával kapcsolatban, élete vége felé ekkori bőkezűségével szöges ellentétben még a főoltárt sem tartotta teljes egészében a jeles szobrásztól származtatandónak. 13 (12. kép) Felfigyelt Pálénál kevésbé jelentős figurákra is, megkísérelte például a poprádi Madonnát festő Lőcsei Miklós oeuvre-jének összeállítását (ezt bizonyos módosításokkal azóta is elfogadják), 14 vagy a farkasfalvi oltárhoz kapcsolva egymáshoz tartozónak, egy kéz munkájának vélte körülbelül ugyanazt a műtárgyegyüttest, amelyet Radocsay a Szmrecsányi főoltár mestere, Glatz pedig „ihannes" mester munkásságaként tart számon. 1 '' Voltak persze olyan konstrukciói is, amelyeket a későbbi kutatók végül is nem tudtak méltányolni (ennek legismertebb példája a Theophil Stanczel neve köré összegyűjtött művek csoportja 16 ), de azt az érdemét, hogy ezen a fontos kutatási területen egy akkor rendkívül korszerűnek mondható módszert ő próbált ki legelőször, semmiképp sem vitathatjuk el tőle. Egyébkén t amikor nem csak topográfiai jegyzéket, hanem feldolgozást készített, ikonográfiái megállapításai is gondosabbak voltak. Fentebb láttuk példáját annak, hogy egy szokatlan Szent Sebestyén-ábrázolást nem ismert fel; ugyanazt az előkelő ruhát viselő, kezében néhány nyílveszszőt tartó ifjút az arnótfalvi oltáron minden további nélkül helyesen nevezi meg. 17 1907-1912 között egy cikksorozata jelent meg a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye hasábjain, ahol topográfiai rendben, egy-két szomszédos vármegyét összefoglalva bemutatta mindazokat az oltárokat, amelyeket a most közreadott jegyzékben is fölsorolt. 18 (Szepes vármegyét ebből szinte kihagyta, önálló egységként mindenesetre nem szerepeltette, nyilván azért, mert az ottaniakról már az említett könyvében is be tudott számolni.) Ezekben a cikkekben egy-egy oltárról sokkal kevesebb hely állt rendelkezésére, mint a szepességi könyvben; a sommásabb előadásmódnak megfelelően alig tesz kísérletet stíluskritikai vizsgálatokra, általában megelégszik az oltárok felsorolásával, leírásával, esetleg rövid méltatásával. Az egyes megyék művészeit „is13- kép ' Palocsa, r. k. plébániatemplom, szobor- és oltárszárnytöredékek, 16. század, 1905-ös felvétel (kat. szám: 868.)
