Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)

DIVALD KORNÉL: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma

kintélyes templomnak egykor a szentélyben egy, a hajóban két keresztboltos szakasza volt. Irodalom: Gerecze 1906. 924.; Divald 1925. 204.; Súpis 1969. 100-101. MONOSTORROM A hagyomány szerint Szent Benedek és Zoerard remetéskedésének színhelyén 1224-ben alapított bencés apátságnak a XVII. században gyökeresen átépített, 1773-tól elhagyott romjai, az előbb említett templomromtól 1 km-re a sziklás hegyoldalban a barlanghoz építve. A romok XVII. századbeli, négyszögletes udvart körülzáró épületek maradványai. Az udvar déli oldala sziklafal, amelynek sziklába vájt folyosójába csúcsíves kori, hornyolt, keretében pálcával tagolt ajtó vezet. A folyosó újabb kori kápolnába nyílik, mely utóbbi hármas kápolna, vagyis egymás alatt hatom helyiségből áll. A legfelsőben csúcsíves ablakok vannak, XVII. századbeli fából faragott oltárának keretében új olajfestmény, Szent Zoerard vértanúságát ábrázolja, kétfelől a kápolna sarkaiban egy-egy XVII. századbeli kariatida angyal áll, fából faragott, akantusz cikornyák közt álló alakok fából. A legfelső kápolnából hosszú sziklafolyosó vezet a hegybe, ennek végében Szent Benedek vértanú kőből faragott ülő szobra a XVII. századból. A középső kápolnába a felsőből lépcső vezet le, ez négyszögletes, dongaboltos kamra, félköríves ablakokkal. A legalsó kápolna dongaboltos, a déli oldalában kis barlanggal, ebben Krisztus holtteste, XVIII. századbeli fafaragvány. A monostorrom nyugati oldalának külső sarkán harangtorony, újabb haranggal. Irodalom: Gerecze 1906. 924.; Aggházy 1959. 2.: 298.; Súpis 1969. 101. R. K. PLÉBÁNIATEMPLOM Az r. k. plébániatemplom a községben, domb tetején, XVIII. századbeli egyhajós kőépület. 1. Miseruha, Mária Terézia korabeli, tarka selyemhímzéssel. 2. Kehely, aranyozott ezüst. 3. Úrmutató, aranyozott ezüst, mind a kettő bécsi bélyeggel 1776-ból. 4. Kehely, aranyozott réz, XVIII. század, bevert Unecht feliratos bélyeggel. A lomtárban a régi oltárkép, amelynek helyén ma Hegedűs Lászlónak, a trencséni templomban levő Szent Imre herceget ábrázoló festménye után készült másolat látható, Szent Imre herceget ábrázolja copf stílű keretben. Verner pinx. Tyrnavius 1838. Irodalom: Súpis 1969. 100. VAGTAPOLCA (Teplicz, Teplicka nad Váhom) R. K. PLÉBÁNIATEMPLOM Egyhajós, egykor csúcsíves stílű kőépület, szentélyében háromoldalú apszissal, kívül támasztópillérekkel, nyugati toronnyal. Boltozatai és ablakai XVII. századbeliek. A szentélyben stukkóbordás csillagbolt, félkörű diadalív. A magasabb hajóban két, cikkelyes dongaboltozat. A főoltár, két mellékoltár és a szószék faragványai XVII. századbeli jellegűek, de festményeik újabbak. A jobb oldali mellékoltáron a celli Madonna-szobrocska koronásán, XVIII. század. A templomhoz épített lorettói kápolnában Wesselényi Ferencné Bosnyák Zsófia olajfestésű arcképe 1729-ből, újabb másolat, eredetije igen rongált állapotban a parókián, és ez alatt, festett fakoporsóban, múmiaszerűen konzervált holtteste a sztrecsényi várból. A fakoporsó felirata: In signum perpetui amicabilis amoris fieri curavit excellencissiumus Supr. Comes Comitatis Trenchinensis et Liptovensis Joannes Illésházy 1797. A templom tornya alatt a belső ajtón vert, vasbádog veretek. A sekrestyében: 1. Ezüst tömjéncsónak, XVII. század, vert ezüst, kerub fejes díszítéssel, öntött fülekkel; apró alak. 2. Kehely, aranyozott ezüst, XVII-XVIII. század, augsburgi bélyeggel. 3. Cibórium, XVII. század, ma a nyitrai püspök tulajdonában. 4. Miseruha, XVIII. századi hímzett betéttel. 5. Úrmutató, vert aranyozott ezüst, XVIII. század. A templom harangjai közül egy XVI. századbeli: O rex Gloriae veni cum pace felirattal, egy másik 1654-ből Wesselényi Ferenc nádor bőkezűségéből öntetett. Irodalom: Gerecze 1906. 925.; Divald 1925. 208.; Aggházy 1959. 2.: 299.; Súpis 1969. 277.; Hnutel'né pamiatky 1970. 465-466. és ill. A VÁRKASTÉLY Mai, átalakítás alatt álló formájában építette Windischgraetz grófaXVIII. században. Hatalmas emeletes épület, négyszögletes árkádos udvart körülzáró négy szárnnyal, emeletén ablakos folyosóval, főhomlokzatán két, zömök saroktoronnyal s nagy kaputoronnyal. Földszinti folyosóján jobb felől XV. századbeli gótikus ajtókeret, tovább XVII. századbeli renaisssance ajtókeretek. A hátsó homlokzat jobb felében a kápolna, dongaboltos nagy csarnok, szép rokokó faoltárral, déli sarkában négyszögletes fülke, XV. századbeli gótikus ablakokkal s rokokó oltárán a celli szűz szobrocskája, fatuskóban. A kápolnafülke felett kerek tornyocska. Az emeleten régi, XVII. századbeli kályhák. Tömérdek régi bútora az Iparművészeti és Trencsényi Múzeumban. Irodalom: Gerecze 1906. 925.; Divald 1925. 208.; Aggházy 1959. 2.: 299.; Súpis 1969. 277.; Pison 1977. 317-318. és ill. VÁGVÁRALJA (Povazské Podhradie) A VÁR (BESZTERCE VÁR) Sziklás hegyfokon a Vág fölött, tojásdad alapon épült körfalak és ezekhez fűzött épületek. A hegyfokot megkerülő út az északi oldalon hengeres kaputoronyhoz vezet. Az északi oldal két végén négyszögletes bástyák, a nyugati keskeny oldalon félig kiugró, négyszögletes torony. A déli oldalon egyszerű falkiszögellések, a falakon belül omladékkal teli udvart körülzáró épületek. Az északkeleti oldalon a hegyoldalban kőfejtő, amelynek robbantásai veszélyeztetik a még fennálló várfalak épségét. Irodalom: Gerecze 1906. 930.; Siípis 1968. 530.; Engel 1977. 97-98., 187; Pison 1977. 269-273. és ill.