Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
VÉGH JÁNOS: Divald Kornél a szárnyasoltárokról
DIVALD KORNÉL A SZÁRNYASOLTÁROKRÓL 37 mindenütt bekerült a neve, mégpedig nagyon sokszor éppen ő volt a felfedező (és ne feledjük, ezen a területen vannak a történeti Magyarország művészeti emlékekben, különösképpen szárnyasoltárokban leggazdagabb részei). A „felfedező" szót az esetek túlnyomó többségében határozottan el kell különítenünk a „feldolgozó"-tól. O általában egy első topográfiai felderítés munkásának tarthatta magát. így annak érdekében, hogy minél több helyre eljuthasson, nem is vállalt többet magára, mint az ugyancsak tág határokon belül mozgó datálást és az oltáron láthatók megnevezését, magyarán: a tárgy regisztrálását és ha csak lehet, fényképének (esetleg egy-két részletét is megörökítő fényképeinek) elkészítését. (6—9. kép) Az első felismerés mámorának megbocsátható hajszolása mellett mindenképp menti, sőt szükségessé is teszi sietségét az a tény, hogy a múlt század második felében az errefelé járkáló ügynökök ügyes munkájának következtében rengeteg magyarországi tárgy került külföldre - nyilván elsősorban a bécsi műpiacra - a templomok átépítése, renoválása, regótizálása során. A régi berendezések feleslegessé vált darabjai közül sokat felvásároltak, hogy onnan már „német munka, ismeretlen helyről" felirattal jussanak tovább. A topográfiától azt remélték, hogy csökkenti ennek valószínűségét. A datálások során általában megelégszik az évszázad megnevezésével, sőt néha még ennél is tágabb időhatárokat jelöl meg. Ikonográfiái megállapításai is sokszor csak a legkézenfekvőbb adatok rögzítése, a ritkább típusokkal kapcsolatos problémáknak néha már nem járt utána. Nagyon jellemző, hogy Szent Sebestyénnek azt a vidékünkön nagyon szokatlan ábrázolását, amikor három nyilat tart a kezében, már nem ismeri fel, és például a liptószentmáriai „nagy" Mária-oltár azóta elkallódott predellájának esetében azt írja róla, hogy „egy herceg három nyíllal". Mindez talán azzal is összefügg, hogy ez a jegyzék az utazásai során regisztrálr emlékek, közöttük a tudomány számára addig észrevétlenül lappangó, először őáltala felfedezett tárgyak első rögzítése volt. (10. kép) Mint ilyen, nyilván rendezetlen, fésületlen, és az is maradt, hiszen többszöri kísérlete ellenére sem sikerült őket megjelentetnie. Egészen más a helyzet azzal a Szepességgel, amelyet az egész vállalkozás kiindulópontjának mondhatunk, minthogy itteni gyűjtőmunkájának eredménye a Szepesvármegyei Történeti Társulat kiadványaként viszonylag hamar napvilágot látott. 11 Ez már nem csak topográfiai rendben közölt műemlék- vagy műtárgyjegyzék, hanem igazi feldolgozás volt, mégpedig a kor tudományos színvonalán igencsak figyelemreméltó feldolgozás. Ilyen részletes bemutatás akkor még legfeljebb egyik-másik német vagy osztrák vidékről készült, a tőlük keletre fekvő területeken ez az első. Hogy határainkon túl — bár ehhez közel, Krakkóban — mekkora érdeklődést tudott kiváltani a hasonló szakterületen tevékeny kollégák között, jól mutatja Divéky Adorjánnak e tanulmány függelékében közölt levele. Ennek a szepességi kiadványnak a teljes második kötete a festészet és szobrászat alkotásait ismerteti, és a falfestészet zömmel amúgy is korábbi alkotásainak szentelt rövid első rész után a szárnyasoltárok festményeit és szobrait jelenti. Egy viszonylag nem nagy, de igen gazdag terület emlékeit tekinti át, és bár a hangsúly még mindig a művek közzétételén van, de itt természetesen adódik a hasonló alkotások közötti összefüggések konstatálása, sőt a néha név szerint is ismert, máskor csak egy markáns művükkel jellemezhető mesterek munkásságának összeállítása a stíluskritika módszerével. Rendkívül fontos körülmény ez szakmánk hazai fejlődése szempontjából, első eset, hogy a művészettörténet akkoriban legkorszerűbbnek érzett módszerét a régi magyarországi művészet kérdéseinek megoldása érdekében nagyobb arányokban alkalmazza valaki. Eddig erre csak egy-két példát tudunk felhozni, ami nem is csoda, hiszen a közzétett - tehát egy analógia keresésekor magától értetődően hozzáférhető — oltárok száma csekély, és ilyen nagy terület emlékeinek együttes bemutatására nálunk még nem volt kísérlet. 12 (11. kép) Lőcsén a legfontosabb kérdés — mindmáig! — Pál mester és iskolájával kapcsolatos, illetőleg azzal, hogyan függ össze mindez Veit Stoß krakkói főoltárával. (Stoß iskolája akkoriban a német kutatás hevesen vitatott kérdései közé tartozott, maximálisan aktuális volt tehát, hogy ebbe Divald 10. kép • Toporc, r. k. plébániatemplom, Mária és Evangélista Szent János szobrai Maldúrról, 15- század, 1903-as felvétel (kat. szám: 1122.)
