Bardoly István - Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)
KERNY TERÉZIA: Divald Kornél felső-magyarországi topográfiai útjai (1900-1919)
DIVALD KORNÉL FELSŐ-MAGYARORSZÁGI TO P O G RÁ F IA I ÚTJAI 29 megye és Kassa. Szerk. SziklayJános és Borovszky Samu. Bp., 1896. 193—195.; Mihalik József: K kassai múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma. Kassa, 1903. 33 Tarczai György [DivaldKornél]: A kassai múzeum. In: Művészet, 2. 1903.163-172. 34 H. J. [Hampel József: Vidéki múzeumok elrendezéséről. In: Archaeologiai Értesítő, 1. 1869. 227—230.; Hampel József: A szabolcsmegyei múzeum. I. Bevezetés, egyszersmind rövid utasítás a vidéki múzeumok berendezésére. In: Archaeologiai Értesítő, 5. 1871. 53—59.; Hampel József A vidéki múzeumok ügye. In: Archaeologiai Értesítő, Úf. 19. 1899. 1-5. 35 Henszlmann Imre jelentése angliai útjáról. Keltezés nélkül. MOL Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Levéltára. 1892.-I.-3. 594-614. sz. (regcsztája: MTA Művészettörténeti Kutató Intézet Levéltári gyűjteménye) 36 MOL Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium Levéltára. 1895.-V.-3. 7389-14108. sz. (1895. március 7.) (regesztája: MTA Művészettörténeti Kutató Intézet Levéltári gyűjteménye) 37 Divald Kornél: Magyar városok művészete. Eperjes templomai. Bp., 1904. ; Divald Kornél: Egy kastély pusztulása. In: Művészet, 3. 1904. 382-387. 38 A Sárosvármegyei Múzeum megnyitása. In: Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1. 1907. 58-59.; X [DivaldKornél]: A Sárosvármegyei Múzeum. In: Új Idők, 13. 1907. 628—629. Divald az Eperjesi Lapokban rendszeresen beszámolt a múzeum gyarapodásáról: 1905. január 22. 3.; 1905. február 5. 1-2.; 1905. február 12. 1-2.; 1905. február 19. 1-2.; 1906. április 29. 3.; 1906. szeptember 23. 4.; Mihalik József: Vezető a Sárosvármegyei Múzeum gyűjteményeiben Bártfán. Kassa, 1906. 39 MOB Irattár 1905/94., 1905/159. 40 MOB Irattár 1905/200. 41 MOB Irattár 1905/287. 42 MOB Irattár 1905/637. 43 MOB Irattár 1906/152. 44 Az ingó műemlékek védelme és a templomfosztogatások. In: Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1. 1907. 220—222.; Divald Kornél: Archaeologiai kutatások. In: Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 1. 1907. 19—24. 45 MOB Irattár 1908/115., 1908/190. 46 Visegrádi János: Zemplén vármegye déli részének műemlékei. In: Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez, 13. Sátoraljaújhely, 1908.225-254. 47 MOL Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Levéltára. 1875.-V.-6. 11076. sz. (1875. április 11.) (regesztája: MTA Művészettörténeti Kutató Intézet Levéltári gyűjteménye) 48 Dehio, Georg: Handbuch der deutschen Kunstdenkmäler. Bd. 1— S.Berlin, 1905-1912.; Forster Gyula: A műemlékek védelme a magyar kormány visszaállítása óta. In: Magyarország Műemlékei, 1. Bp., 1905. 3—59.; Dehio jelentőségéről ld. G-ch. [Gerevich Tibor}: A művészeti emlékek leltározása Ausztriában. In: Múzeumi és Könyvtári Értesítő, 3. 1909. 165—167.; Horler Miklós: A műemlékvédelmi gondolat kialakulása Európában. Bp., 1984. 45-48. MOB Irattár 1908/385. „Méltóságos Báró! Elnök Úr! Megtisztelő felszólításával, hogy Magyarország műemlékeinek leíró lajstromára vonatkozólag tervezetet írjak, szerencsém van az alábbiakban megpróbálkozni. Miként külföldön, úgy azt hiszem nálunk is az lesz a lajstrom főcélja, hog\' műemlékeinket nyilvántartsuk s hogy így a rombolások és kontár átalakítások ellen az eddiginél hathatósabb módon megvédelmezhessük; a mennyiben pedig a lajstrom az ingó műemlékekre is kiterjed, ezek elidegenítését lehetőleg megakadályozzuk. Sajátos viszonyainknak megfelelően műemlékeink védelmének ügyére a helyi hatóságokon kívül a közönség figyelmét is hathatósan kellene a lajstromok útján fölhívni. Azért úgy lennének tervezendők, hogy a közönség műveltebb része minél nagyobb érdeklődéssel forgassa ezeket. Minthogy műemlékeink sorában csak kevés az országos érdekű, és minthogy a lokális érdeklődést nálunk ma már a legjelentéktelenebb műemlék iránt is többnyire mindenfelé megtaláljuk, mihelyst a közönség ennek műemléki jellegéről tudomást szerez, - a lajstromok kiadása vármegyék szerint volna a legcélszerűbb. Ez a fölosztás azért is kívánatos, mert egész országrészek vannak még az átkutatásra a míg rendszeres átkutatása után egy-egy országterület lajstroma megjelenhetnék, nem egy ebben talán először méltatott emléket a tudatlanság időközben már elpusztíthatna. Minthogy műemlékeink jórésze lajstromunkban lesz először ösmertetve s ezek lapidáris fejtegetéseit megfelelő számú illusztrációkkal kellene érthetőbbé tenni, a zsebkönyv formája mellett csak a vármegyék szerinti fölosztás esetén maradhatunk. Hog)' lajstromaink nem lehetnek olyan szűkszavúak, mint Dehio könyvei, annak hosszabb bizonyítása talán fölösleges. A Szepességen kívül alig állnak rendelkezésünkre oly részletező monográfiák, mint a minők alapján Dehio elsősorban szakemberek számára Németország műemlékeinek lajstromát kiadta. Lajstromaink anyaguk teljességénél fogva forrásmunkák lesznek, de fölosztásuk módjával s illustrációikkal a közönség soraiból is kell hódítaniuk számukra olvasókat. Az illustrációk kedvéért a lajstromoknak olyan formátumot kellene adni, mint aminőben Méltóságodnak a Műemlékek védelméről szóló nagybecsű műve megjelent, a melynek a közönség igényeihez mért átdolgozása szolgálhatna a műemlékek lajstromának bevezető füzetéül. A vármegyék szerint kiadott lajstromok terjedelmét, az egyes vármegyék műtörténelmi jelentőségéhez képest, gazdaságos beosztással 4—12 ívnyire gondolom. A vármegyék szerint való íölosztás mellett szól az is, hogy a legtöbb vármegyénk nem csak közigazgatási és társadalmi szempontból, de hagyományai és műemlékeinek jellege szerint is egy-egy határozottan körülzárt egységet alkot. Egyes szomszédos vármegyék műemlékei közös vonásaiknál fogva egyegy iskolára vallanak. Ezek lajstromát szintén külön-külön füzetben, de egyszerre kellene kiadni. így Szepes, Liptó és Árva lajstromát, mely vármegyék emlékei közt az első pillanatban is feltűnő a rokonság. Egymással szorosabb kapcsolatban állnak Abaúj, Sáros és Zemplén, továbbá Zólyom, Bars, Hont ésTuróc, s azt hiszem Pozsony, Nyitra és Trencsén nevezetesebb műemlékei is. A vármegyék szerint kiadott lajstromokban mindenelőtt föl lehetne sorolni az illető vármegyék régészeti és műtörténelmi irodalmát, azután egy-két ívre terjedő értekezésben össze lehetne foglalni a vármegye általános műtötténelmi jellemzését. Ez a bevezetés műtörténelmi szempontból teljesen más vármegyéktől függő területek lajstromában, mint például a Szepességtől függő Liptó és Árva vármegyékben esetleg teljesen elmaradhatna, illetőleg a bevezetés itt a vezér vármegye re vonatkozó tanulmányra utaló előszóvá lenne redukálható; míg viszont az a hatás, a melyet egy-egy vármegye más területekre gyakorolt, már ennek lajstroma bevezetésében kerülhetne méltatásra. A bevezető értekezés után az illető vármegye műemlékei lexikonszerűen, községek szerint volnának fölsorolandók s rövid méltatásuk kapcsán a jellegzetesebb alaprajzok, a kiválóbb épületek, műrészletek és műkincsek képekben bemutatandók. A lajstromokba felveendők lennének mindazok a történelmi és művészeti emlékek, a melyek védelméről a törvény eddig intézkedik; az ingó műemlékek közül, addig is, a míg az ezekre vonatkozó törvény napvilágot lát, mindazok, a melyek bitközségek és világi hatóságok birtokában vannak s múzeumszerűen nincsenek elrendezve és katalogizálva. A múzeumokra, esetleg a fontosabb magángyűjteményekre vagy az egyes községek műemlékeinek lajstromát bevezető s történelmi visszapillantás jellegű sorok kapcsán, vagy a városi magánházak ösmertetése során, a hol elhelyezvék, szintén eshetne hivatkozás. Egy-egy község történelmi és művészeti emlékei méltatásának és feölsorolásának rendje tehát az volna:
