Rómer Flóris jegyzőkönyvei Somogy, Veszprém és Zala megye (1861)(Forráskiadványok Budapest, 1999)

Jegyzetek

részletesen leírja: Házy Alajos: A pálosrend jenő-tüskevári zárdájának történelme. Szombathely, 1878. 236. Mikovényi kamarai tiszttartó nem szerepel a szakirodalomban: Fallenbüchl Zoltán: A Magyar Kamara tisztviselői II. Józseftől a polgári forradalomig (1780-1848). Levéltári Közlemények, 43. (1972) 259-336. 219. 1786 júliusában - a rend feloszlatásakor - készült a templom és kolostor leltára. A felszerelési tárgyak jelentős részét Budára vitték. Kisebb hányaduk a berendezéssel a helyszínen maradt, hiszen a szerzetesek a feloszlatás kihirdetését követően öt hónapig még a kolostorban maradhattak. A megmaradt tárgyakat később a környező plébániatemplomok között osztották szét. Ekkor került Somlóvásárhelyre három harang, az orgona, két kis oltár, két sekrestyeszekrény, imazsámoly, füstölő és egy lámpa. A harangokat Kecskeméthy prior készíttette 1 777-ben. Mivel a templom ingyen kapta a harangokat, a győri kamarai adminisztratúra rendelete értelmében ingyen is kellett meghúzni azokat. Az első világháborúban beolvasztásra kerültek. A harangok megrendeléséről és elkészítéséről az eredeti számlát közli: Molnár Ernő: A Nagyjenő-tüskevári páloskolostor. Budapest, 1936. 82. 4. jegyzet. 220. Tüskevár, Kőhányás ismert római lelőhely. Nagyobb, laza beépítésű római telep állt itt. Rómer említi először. A feltárást Kiss Ákos végezte 1963-ban. IROD.: Kiss Ákos: A tüskevári római telep 1962-63. évi feltárása. VMMK 6. (1 967) 37-52.; MRT 3. 60/7 (242); Rómer hgy. K 505/27. 221. Rómer feltehetőleg Koshálásra gondolt, ahol római téglasír mellett urnákat és aranypénzt találtak. Lásd még a 12. jegyzetoldalt! ÍROD.: MRT 1. 11/9 (51-52); Rómer hgy. K 505/27. 222. (?) 223. Kövesd, római telep, ÍROD.: MRT 2. 2/2 (25-26); Rómer hgy. K 505/27. 224. Feltehetőleg azonos a Régészeti Topográfiában említett, 1861-ben talált római sírral. A Topográfia Rómer feljegyzését nem említi. ÍROD.: MRT 3. 49/3 (189); Rómer hgy. K 505/27. 225. A Csobánc hegy keleti oldalán nincs említés sírokról. A hegy délnyugati oldalán, az ún. "Rossz templom" környékén ismertek sírok. Lásd még a 13. jegyzetoldalt! IROD.: MRT 2. 14/2 (58); Rómer hgy. K 505/23. 226. A Zala megyei Göcseji Múzeumban nem tudnak a lelőhelyről, nincs nyoma. 227. A vidoveci utazásról: Rómer Flóris: Archaeologiai levél Zala megyéből. Vasárnapi Újság, 10. (1863) 346. A vidoveci haranghoz: Rómer hgy. K 652/43, 143. 228. Lipp Vilmos (1835-1888) kegyesrendi, majd premontrei szerzetes, régész. A pesti egyetemen latin, görög és német nyelvet tanult, 1878-ban doktorált. A régészet utáni érdeklődését Rómer ébresztette fel, akivel, mint szombathelyi tanár, Savaria régiségeit kutatta. Alapítója volt a Vasmegyei Közlönynek, s ő rakta le a Vas megyei régészeti gyűjtemény alapjait. 1876-tól Keszthelyen tanított, ahol később igazgatóként tevékenykedett. Keszthely környékén nagy kiterjedésű népvándorlás- és avarkori temetőket tárt fel (Dobogó, Fenékpuszta, Alsópáhok). Több jelentős tanulmánya is megjelent, nevével gyakran találkozhatunk a Régészeti Topográfia lapjain. A keszthelyi Szent Miklós temetőben helyezték örök nyugalomba. 229. A helység azonos az egykori Szentistván vagy Királyszentistván faluval, melynek nyomai ma is láthatók. A falut 1 31 9-ben említik először, majd a 1 5. században