Bakó Zsuzsanna Ildikó: Gerecze Péter fényképhagyatéka (Forráskiadványok Budapest, 1993)

Életrajz (Gerecze Péter családi hagyatékának kézirata alapján)

mely alkalommal a lipcsei, berlini és heidelbergi egyetemeken egy-egy semesteren át német irodalmi előadások mellett (mivel csak e czimen kaphatott egy évi szabadságot), Lipcsében egy csonka semesteren át Overbeck-, és Berlinben Curtius műtörténelmi és Mommsen római történelmi előadásait is szorgalommal hallgatta, résztvevén előbbinek a gypsz gyűjteményekben tartott szemléltető óráin is. Lipcsében Overbeck Jánosnak a Görög plasztikáról tartott és külön gyakorlati órákkal összekötött kollégiuma és a szakirodalom alapján tollkisérleteket írt a Nike-szobrokról, a Niobidákról, a Mausoleum maradványairól, Hermes Dionysosáról, a knidosi Venusról (később egy hónapot Parisban töltvén: a melos-i Venusról is) Ganymedes és Laokoon-csoportról. Berlinben Curtiusnak szintén a Görög plasztika történelme czimű előadása alapján tanulmányozta a mikene-i emléket, Athen alaprajzát, a Parthenont, az Athena-szobrokat, a Múzeumban a pergamon-i oltárt, az ottani eredeti Polyhimniát, a gypsz gyűjteményben pedig az egész antik plasztikát. Mint irodalmi dolgozatainak jegyzéke mutatja, az utóbbi 15-16 év alatt tüzetesen foglalkozott Magyarország középkori művészettörténetével, főkép az építőművészettel, szobrászat és festőművészettel. Segítségére volt ebben a Rajna vidékén és Itáliában tett két-két nagyobb útja. A Rajna mellett Heidelberg, Strassburg, Frankfurt, Coblenz és Cöln csúcsíves izlésű épületei mellett legtöbb gonddal a kölni S. Martin - S. Gereon, Maria in Gapitol stb. és a schwarz-rheindorfi emeletes templomot, kivált pedig a második útja alkalmával a már restaurált román izlésű templomokat tanulmányozta, s a művészi restauratioról írt dolgozatát vázlatosan a Magy. Tud. Akadémiában is bemutatta, mely a Budapesti Szemlében jelent meg. Itáliában első alkalommal (1888) kizáróan Velencze Markustemplomát, Torcello, Ravenna és Milánó ó-keresztény, byzanü és román épületeit és mozaik művészetét, második alkalommal (1891) pedig Róma 38 keresztény bazilikáját és ezek mozaik műveit, s az antik maradványokat tanulmányozta. Németországban időt szakított magának továbbá a német középiskolai gyakorlati oktatás, különösen a nyelvi, történelmi és aesthetikai (kézügyesség)-tanítás módszereinek, s a porosz, bajor, badeni és würtembergi oktatásiig)' rendszerének tanulmányozására, amennyiben Lipcse, Berlin, Halle és Heidelberg legtöbb kiváló középiskolájában hetek-hosszat hospitált, s tapasztalatairól, összevetve, a mi oktatásügyünk fontosabb kérdéseivel: (osztály és érettségi vizsgálat, ifjúsági könyvtárak, játszóterek, szemléltető nyelvoktatás, egyévi önkéntesi jog, stb. stb.) a nmlt. Vallás és Közoktatásügyi minisztériumnak jelentést tett. E közben egy hónapot Paris műemlékeinek és műgyűjteményeinek is szentelt. 1894 szeptemberében Budapestre, a VI. Kerüleü állami főreáliskolához neveztetvén ki, még több alkalma nyílt műtörténelmi ismereteinek gyarapítására, s ennek alapján megkezdte a pécsi székesegyházban előkerült figurális és ornamentális szobrászati töredékek leírását és közzétételét. A nagy szünidők alatt bejárta, Pozsony, Fejér, Esztergom, Veszprém, Somogy, Zala, Szilágy és Erdély megyéit, s utazásainak eredményéről, a mennyiben számos Árpád-kori építési maradványt lelt, az Ezredéves Kiállításnak Történelmi Főcsoportja Igazgatóságának jelentést tett és ettől a kiállítás illetőleg megrendezésére megbízást kapott. Ez alatt a pécsi ún. népoltár tanulmányozásával foglalkozott s összegyűjtötte az idevágó Árpád-kori ornamentális és figurális bel- és külföldi analog motívumokat, s restaurálta e nagybecsű emlékünket. (L. az irodalmi művek közt.) Megbízásból leírta a Kiállítás építőművészeti és szobrászati emlékeit az Ezredéves Kiállítási Főjelentés, valamint a Gerlach és Schen-féle nagy díszmű számára. A M. M. és Építész Egylet nagy díjára az Árpádkori építőművészet történetének vázlata és mutatványának pályázatára meg-