Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

MURÁDIN JENŐ: Egy műgyűjtő gyáriparos. Diamant Izsó (1886-1945)

3. kép. Az Aranyosgyéresi Sodronyipar Művek emblémája. Tervezte: Divéky József pályájának közéleti-gondolati fölfedésében mégsem nélkülözhető. Liberális gondolkodású, tisztánlátó, a társadalmi kérdésekre is érzékeny, kitűnő szervező képességű ember alakja áll elénk. Kéziratában leírja például, hogyan valósította meg, a banki részvénytulajdonosokkal hadakozva, szociális elgondolásait. A munkások nagy része a környező falvakból toborzódott, felerészben magyar volt. Mivel az ingázás a nehéz fizikai munka fáradságát még megtetézte, Diamant minden eszközzel segítette, hogy a gyár környékén saját lakáshoz jussanak. Az építkezők betonvasat, szeget ingyen kaptak a gyártól. így alakult ki a Mária-kolónia és U-kolónia, s az egykori teljesen falusias Aranyosgyéres népes településsé, majd várossá fejlődött. A gyár mellett szakiskola létesült, ének- és zenekaruk szerveződött. Német és román nyelvű jubileumi évkönyvük adatai szerint 1929-ben már 700 dolgozót foglalkoztattak. Gyári emblémájukat, a szeggyártásra utaló motívummal Diamant, az akkoriban Svájcban élő Divéky Józseftől, a Wiener Werkstätten egykori munkatársától rendelte meg. (3. kép) Részvényüket külföldön, egy Bastanier nevű grafikus tervezte. A gyár külföldi kapcsolatainak fönntartása két évtizeden át Diamantra hárult. Ezek az utazások nem utolsó sorban azt is szolgálták, hogy gyűjteményét hatékonyan gyarapítsa. Művészeti szakkiadványok mellett könyvritkaságokat szerzett be, és galériáktól, magángyűjtőktől folyamatosan vásárolt festményeket, metszeteket, exlibriseket, értékes porcelánokat. Japán fametszetekért sem pénzt, sem fáradságot nem sajnált. Olykor Bukaresttől Münchenig vagy Párizsig utazott egy-egy darab megszerzéséért. Otthonosan mozgott Bécsben, sűrűn járt német városokban, jó kapcsolatokat ápolt svájci és francia gyűjtőkkel. Arról, sajnos, semmiféle adatunk nincs, hogyan került személyes ismeretségbe Josef Hoffmannal (1870-1956), a Wiener Werkstätten európai rangú mesterével. Megkereshette, mint Bécs főépítészét (Hoffmann 1920-tól töltötte be ezt a tisztséget), de az is lehetséges, hogy Divéky hívta föl rá a figyelmét. A kapcsolat mindenképp tartós és gyümölcsöző volt. A kolozsvári gyáriparos két épületterv elkészítésével bízta meg Hoffmannt, aki elvállalta a feladatot, és a tervek meg is valósultak. LAKÁS ÉS IRODAHÁZ ÉPÜLT Kolozsvár egyik villanegyedében, közel a Botanikus Kerthez, egy tágas, szép fekvésű telken áll a ház, mely a Diamant családnak otthona és a nagy értékű gyűjtemény méltó helye volt. Építésének ideje pontosan földeríthető. A korábbi bizonytalanságokat levéltári adatok oszlatják el. A kolozsvári városi tanácshoz Diamant Izsó 1929. február 25-én nyújtotta be kérelmét „egy alagsort, földszintet és emeletet magába foglaló családi ház"engedélyeztetésére, melyet a Regala (Majális) utcában Reich és Barta vállalkozók építenének föl. Kérelmét a tanács 1929. augusztus 3iki ülésén tárgyalta, és 3950/929-es számú határozatával jóváhagyta/ Az építkezések nyomban megkezdődtek, s a következő évben, 1930-ban fejeződtek be. Mivel a ház bejárata nem a Majális utcára nyílott, hanem a belőle jobbra kiágazó csendesebb mellékutcára, az ingatlan számozásakor már ezt vették alapul. így a Hoffmann-féle házat a várostérképeken ma is az egykori Haller Károly (mai nevén Ion Creangä) utca 4. szám alatt kell keresnünk. Arra való tekintettel, hogy ez a villa és a Diamant vezette nagyüzem kolozsvári irodaháza, melyet szintén losef Hoffmann tervezett, a 20. századi építészet európai örökségéhez tartozik, helyénvaló, hogy ezeknek itt részletesebb leírását adjuk. A Haller utcai lakóház Hoffmann viszonylag kései al4. kép. Kolozsvár, Haller Károly (Ion Creangä) u. 4. Diamant-villa. Építész: Josef Hoffmann, 1929 (Szerző felvétele)