Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - FERKAI ANDRÁS: A modern mozgalom színházhasználatáról a Napraforgó utcai Somogy-ház kutatása kapcsán

színből (fekete-fehér, szürke, piros, kék) álló rendszert dolgozott ki, a belsőben pedig egy olyan színsémát, amely az egyes funkciókra utal, és az épület közlekedési rendszerén végigvonulva, segíti a tájékozódást. (12. kép) Scheper így foglalta össze a terv lényegét: „A dessoui Bauhaus színes organizációs terve az épületegyüttes különböző funkcióit követő, szín által meghatározott rendjét jelenti. Az előcsarnokból iránymutató sávok és vonalak vezetnek a műhelyekhez és a szakok helyiségeihez, egy-egy jól felismerhető színnel jelölve a különböző egységeket. A belső terek tervezésénél fontos a teherhordó és a kitöltő elemek megkülönböztetése, hogy ezáltal a köztük lévő architektónikus feszültség világosan kifejezésre jusson. A szín téri hatását a különböző anyagok és felületek erősítik: fényes, polírozott vagy durva, szemcsés vakolatok, matt, selyemfényű és csillogó festés, üveg, fém és így tovább")

8 A hetvenes évek kutatásai azonban kiderítették, hogy az eredeti színterv nem valósult meg. A homlokzatokra nem került föl a tervezett piros és kék, a falak döntően fehérek lettek, a lábazatok és egyes falfelületek szürkék, kisebb támfalak-kerítésfalak, előtetők pedig barnás feketék. Az ablakok és üvegfalak fémszerkezete grafitszürke volt. Egyedül a bejárati ajtókon jelent meg élénkpiros szín. A belsőben az első emeleti auditórium és előcsarnoka a külső alig-színeit követte. Az előcsarnok keresztirányban fekete-fehér, hosszirányban szürke-barna festésű volt. A lépcsőház fehér fala és ajtaja közötti fekete falpillérek a drapp padlón fehér raszterben folytatódtak. Az auditórium hármas ajtaja előtt sötétbarna raszter vetült a járófelület előbb említett raszterére. A merőleges falak közül az ablakos drapp, az auditórium felőli középszürke volt. Az előcsarnok mennyezete ugyancsak az auditóriumra vezetett rá: a négy krómozott cső közé kifeszített vonalizzók sora a három ajtóra mutatott. Az előadóterem bejárati és hátfala szürke, az ablakok közötti falpillérek és a menynyezeti gerendák fehérek, a sötétítő rolók feketék voltak, a padló pedig sötétzöld.

19 A kantin három részre tagolt mennyezetét piros és fekete szín emelte ki, míg a többi fal fehér volt.

20 Az épületegyüttes egyéb helyiségei általában világos pasztellszínű festést kaptak. SZÍNES ÉPÍTÉSZET MAGYARORSZÁGON A hazai modern építészettel kapcsolatban meglehetősen ritkán találkozunk színes kompozíciókkal. Tudjuk, hogy Kozma Lajos például előszeretettel festette különböző színűre villáin az ablaktokokat és szárnyakat. Közismert, hogy az új lipótvárosi bérházak homlokzata többnyire színes volt. Janáky Istvántól tudjuk, hogy Molnár Farkas Kavics utcai kétlakásos házának homlokzata élénk citromsárga volt.

21 (13. kép) Korabeli publikációk említik, hogy a Lauber László tervezte Excelsior-autószerviz a Fehérvári úton ugyancsak színes volt. (14. kép) Falait világoskék nemesvakolat, a lépcsőház tornyát és a kocsibehajtók íves falait kékkel erezett sötétvörös Marboit-műmárvány borította, a Crittal acélablakok valószínűleg vörös, esetleg vörös és kék színre voltak mázolva.

22 Források híján azonban a két háború közötti épületek többségéről nem tudjuk biztosan, hogy a szín lényeges szerepet játszott-e kompozíciójukban. Nézzük tehát, hogyan viszonyul a fenti példákhoz Fischer József Napraforgó utcai családi háza? Ki lehet-e mutatni valamiféle rokonságot valamelyik szemlélettel, vagy másfajta színtervvel van dolgunk? FISCHER JÓZSEF SOMOGYI-HÁZA A Napraforgó utcai kislakásos mintatelep története közismert,

23 csak olyan mértékben érintem, amennyire a színekkel kapcsolatban szükséges. A fekete-fehér fényképekből is megállapítható, hogy egyes épületek sötétebb tónusúak, vagyis minden bizonnyal színesek voltak. (15-16. kép) Kertész K. Róbert mondta a telep avatása alkalmával: „A magyar szellem egyelőre csak a játszi változatosságban, a színek mezei virágszerű véletlen harmóniájában nyilatkozik meg".

M [kiemelés F. A.] A Népszava tudósítója utal arra, hogy Ligeti és Molnár háza „nagyon érdekes színezésű munka".

25 Végül Sándy Gyula kritizálja a Mérnökegyletben a telepet: „sokszínűsége és a klinkertégla zavaró alkalmazása bánt és zavaros képet ad".

26 Majd megjegyzi: „Budapest klímája nem igazán alkalmas a homlokzatok színes megoldására".

27 Sajnos konkrét, az egyes épületek színezésére vonatkozó utalások nincsenek az ismertető cikkekben, sem a hiányosan megmaradt beadványi terveken. Véletlenszerű feljegyzések, esetleg személyes emlékezések segíthetnek, de legjobb forrás mégis az épület maga. Régi korok épületeihez hasonlóan, falkutatás, helyszíni mintavétel tisztázhatja - szerencsés esetben - hogy milyen színűek voltak a falak, a nyílászárók és az egyéb épületelemek. Amit ma látunk, nem feltétlenül az eredeti, még ha korabelinek tűnik is. Nagy kár, hogy a pasaréti mintatelepnél nem minden helyreállításnál írták elő a falkutatást, és az eredeti vakolatok, színek rekonstrukcióját. így kapott a Napraforgó utca 7. számú, Wellisch Andor tervezte ház málnafagylalt színű durva hőszigetelő vakolatot, és legutóbb a Kaffka-féle ház, hasonlóan sápatag piros festést (gondolom, eredetileg terrakotta-vörös lehetett). Igaz, utóbbinál az emeleti ablak melletti fehér sávokat visszafestették, de semmi egyebet nem rekonstruáltak, sem az átépítéseket, utólag készült épületrészeket, sem az épülettől idegen zsalugátereket nem bontották vissza. (17-18. kép) A Fischer-féle ház kuta-