Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - BÓNA ISTVÁN: Válogatás az elmúlt évek homlokzatrestaurálásaiból

VÁLOGATÁS AZ ELMÚLT ÉVEK HOMLOKZATRESTAURÁLÁSAIBÓL BÓNA ISTVÁN Az elmúlt két évtized sikerekben és kudarcokban gazdag homlokzat helyreállítási munkái ürügyet szolgáltatnak általános tanulságok levonására. Restaurátor - sajnos - csak akkor jelenik meg ezeken a munkákon, amikor műalkotások díszítik a homlokzatokat, ideje lenne pedig a restaurátori szemléletnek, - a szerencsésebb országokban már gyakorolt - alkalmazására a„közönséges" homlokzatszínezések kezelésében is. Az általam és kollégáim által végzett, sikeresnek tekinthető munkák többsége sajnos nem védett műemlékeken történt. Ezeken úgy tűnik, ha a megrendelő erre érzékeny, színvonalasabb munka végezhető, mint a kiemelt műemlékeken. Mi lehet ennek az oka? Többek között az, hogy a restaurátoroknak ez esetben nem kellett megküzdenie a húsos műemléki megbízások, nagy beruházások környékén megjelenő hiénákkal, akik valahogy mindig győznek. A kevésbé jelentős emlékeken nem a pénz utáni hajsza a fontos, ráérünk a szakmával foglalkozni. RÉGÉSZETI ÁSATÁSOKBÓL ELŐKERÜLT HOMLOKZATOK RESTAURÁLÁSA Első „homlokzatrestaurálásom" 1982-ben, a Tiszaug-Kéménytetőn végzett bronzkori telepásatáson történt.' (1-2. kép) Itt, egy tűzvészben elpusztult, a Nagyrévi Kultúrához tartozó vályogház, díszített nyers agyag homlokzata úgy dőlt le, hogy nagyobb egységes felület maradt egyben. A ház mintegy 3700 évvel ezelőtt pusztult el. A kiemelés kényes műveletét a helyszínen kellett elvégeznem. Nagy nehézséget jelentett, hogy az égetetlen agyagvakolat tulajdonságait tekintve alig különbözött a talajtól. Annyira gyenge és porlékony volt, hogy a kiemelés előtt, a gödörben már szilárdítani kellett. A kiemelés tökéletesen sikerült. A fal alatti talajfelszín feltárásával egy még nagyobb felület összefüggő mintázatát sikerült megtalálni. Ez lehetővé tette egy majdnem négy négyzetméteres homlokzat-darab rekonstrukcióját. A helyreállítást segítette, hogy a domborműves díszítés motívumai megegyeznek a Nagyrévi Kultúra kerámiáin láthatókkal. így lehetett megállapítani a függőleges-vízszintes irányt és azt, hogy melyik motívum áll felfelé. Az elkészült falrekonstrukciót egy a hazai bronzkori kultúrát bemutató vándorkiállítás keretében szinte egész Európában láthatták. Utána sokáig a Nemzeti Múzeumban volt, most a szolnoki Damjanich János Múzeum őrzi. Régészeti ásatásokon több romai homlokzati freskót is sikerült kiemelnem, illetve leválasztanom. Ilyen a szőny-vásártéri ásatáson előkerült harmadik századi pékség homlokzat festése,

2 vagy a szabadbattyáni hatalmas negyedik századi palota átriumának lábazat-festése. (3-4. kép) A szőnyi falfestések Komáromban láthatók, a szabadbattyáni lábazatok egyes részletei a helyi középkori toronyban, az ún. kulában tekinthetők meg, tavasztól őszig.

3 Ide tartozhat a gödöllői kastély mellett feltárt barokk falfestés leválasztása is. (5-6. kép) Ez a festés jelen tudásunk szerint mindig is a szabadban, és mindig is a föld színe alatt volt. Ebben az értelemben homlokzat-festésnek is tekinthetjük. A „dübörgő" helyreállításnak ez a freskó gyakorlatilag áldozatul esett. Ma„stacco a massello" eljárással leválasztva várja sorsát egy raktárban, miközben helyén egy még talán soha nem használt teherlift rozsdásodik. A nagy sietségben a kutatás is elmaradt, valószínűleg már nem fogjuk megtudni, mi is volt ez a falfestés valójában? Itt az üzleti érdek durván leradírozta az örökségvédelem, (a társadalom) érdekeit. Kibontakozás egyelőre nem látszik. A NEMZETI MÚZEUM HOMLOKZATA Talán a legizgalmasabb homlokzat helyreállítási munka, amibe csak kissé sodródtam bele, a Nemzeti Múzeum homlokzatának helyreállítása volt. A helyreállítást megelőzően kutatásokat végeztünk a falakon, melyeknek eredményeit akkor nem értettük meg.

4 Ennek két oka volt: a megfelelő előzetes irodalmi tájékozottság hiánya, és a túl kis mintafelület, amihez hozzá juthattunk. Lényeg az, hogy mégis kialakult egy kép bennünk, melyet a kutatás folytatásával finomítani lehetett volna. Ettől függetlenül is foglalkoztatott a dolog, és elég izgalmas eredményekre jutottam. Ma a múzeum eredeti megjelenését a következőként látom: Sok volt a látható valódi kőfelület. Ilyen volt a földszint fala a sarkokon és az oldalbejáratoknál, az oszlopok, az