Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - VÁRALLYAY RÉKA: Homlokzatalakítás a 20. század elején. A Komor-Jakab-iroda épülettervei

Zsolnay kerámia. Ezzel új fejezet nyílt az építészek pályafutásában. (18. kép) A marosvásárhelyi Maros Megyei Levéltárban őrzött tervrajzok alapján az építéstörténet és a felhasznált anyagok is jól nyomon követhetők. Az engedélyezési terven 1906. május 19. dátum szerepel, a kivitelezés 1906 őszén indult meg. A viták során a polgármester legfőbb érve az építkezés mellett az volt, hogy az épület és a berendezés kivitelezését helyi vállalatok és szakemberek végzik majd. Ez így is történt. A legelőnyösebb ajánlatot a helyi ifj. Csiszár Lajos építész nyújtotta be, így őt bízták meg a munkálatok lebonyolításával. A szerződést 1906. július 24-én írták alá. A szerződés utolsó oldalán a következő kikötések szerepeltek: „Pótlólag a szerződő felek egyértelmű megállapodása alapján kötelezi magát vállalkozó ifj. Csiszár Lajos, hogy a szükséges görredőnyőket Justus Sándor budapesti gyárából, az üveg mozaikot Róth Miksa budapesti gyárából, a majolika díszítményeket a budapesti Iparművészeti Múzeumon levő majolika díszítményekkel azonos minőségben szerzi be, s a stucco-lustró munkát pedig azon vállalkozóval készítteti el, amelyik a budai királyi palotában levő hasonló munkát végezte'.'

18 A bádogos munkát Nagy Károly bádogos, a lakatos munkát Panajoth Károly lakatos, a szobafestő és mázoló munkát Nagy Jenő és Dezső festők, az üveges munkát Bartsch Károly üvegkereskedő helyi mesterekre bízták. Az épületfa és bútorrendelést a Mestitz Mihály és Fiai cég nyerte el. (A szakmunkákat elvégző mesterek névsora a Városháza előcsarnokában elhelyezett márványtáblán állt.) 1907 végén már költöztek a hivatalok, de a díszburkolatokjelentős része és az üvegablakok csak a rákövetkező év első felében kerültek helyükre. 1908-ban 700.000 koronával zárult a székházépítés végelszámolása a város és ifj. Csiszár Lajos között. A homlokzaton felhasznált burkolóanyagok, az oldalhomlokzat 1:20 léptékű részletrajzán olvashatók. (19. kép) A lábazati ciklopfalazat felett az oldalbejáratok íves kőkeretét trachit lapok képezik. A kapu feletti ablaknyílás könyöklőpárkányát és annak faragott díszét homokkő alkotja. A külső homlokzatok anyaghasználata épségben megmaradt, kivéve az oromzatok Zsolnay-kerámia címereit. A város és Maros megye címerét a homlokzatról eltávolították, így csak archív fotókról, részletesen pedig a levéltári adatokból - a címerek összeállítási rajzaiból ismerjük őket. (20. kép) A belső, udvari homlokzatok finom díszítése, a különböző vakolatfelületek elhelyezkedése is csak levéltári forrásból ismert. (21. kép) A finomabb vakolatfelületeket durvább szemcséjű vakolatmezők tagolták. A belső gazdag szín- és formavilága, iparművészeti remekei a nemzetközi szecesszió áramlatához kapcsolják a Városházát. A faburkolatok, berendezési tárgyak, kilincsek, falikarok helyi iparosokkal való készíttetését Komor és Jakab fontos feladatának tekintette. A magyar iparosok beoltását, az új formanyelv megismertetését„misszióként" végezték. Erre utalnak a levéltárból előkerült magyarázó rajzok, és Jakab Dezső pár évvel később, a szabadkai városháza avatásán elhangzott beszéde. A mozgalmas, lendületes, de még történelmi előképekhez ragaszkodó marosvásárhelyi városháza építésével párhuzamosan egy hasonlóan gazdag, de szellemiségében egészen más épület, a nagyváradi Fekete Sas Palota kivitelezése folyt. (22. kép) A Sas Palotán, majd az 1907-1908 között felépült Szabadka Vidéki Kereskedelmi Bank épületén, (23. kép) később az 1909-1910-ben kivitelezett dévai városi színházon különböző formákban, harsogó színekkel jelenik meg a Zsolnay kerámia. (24. kép) A dévai színház építése közben az újságíró a következőket jegyezte meg Déva városának étőek\ődésétő\:„Olyiknak a tarkasága szúr szemet. Egy divatárus cég bécsi dialektust beszélő vigéce azzal állít be: - Jetzt war'i b'ám Farben ha us! Es ist ja so färbig! És igaza is van, hiszen szín-ház a magyar neve. A harmadik attól fél, hogy Luch elnézi a dolgot, s vásárkor mézeskalács helyett sátrába viszi eladni. [...] Szóval nagy az érdeklődés. Annyira nagy, hogy vasárnaponként, mikor szünetel a munka,jönnek az érdeklődő kíváncsiak. Megnéznek mindent apróra'.''

9 VISSZAFOGOTT FELÜLETKÉPZÉS, SZIMBOLIKUS TARTALOM (1909-1913) Nehéz évszámok közé szorítani az egyes korszakokat. A csapongó formák, színes, gyakran öntörvényű díszítő motívumok azonban megszelídültek a század első évtizedének végére. Ha végiggondoljuk Komor Marcell és Jakab Dezső irodájának rendkívül változatos tevékenységét, és az egy időben tervezett épületek funkciójának, jellegének, helyzetének jelentős különbségét, bizony elismeréssel kell adóznunk a sok egyedi megoldásnak, ötletnek. A szabadkőműves szimbólumokat kendőzetlenül bemutató szabadkai Városháza, a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a budapesti Liget és Park Szanatóriumok, a Palace Szálló vagy a harmincas évek építészetét előrevetítő budapesti Népopera alig fél évtized alatt készültek. (25-26. kép) Ezek közül a Komor-Jakab-iroda legjelentősebb alkotására, a marosvásárhelyi Kultúrpalotára térnék ki röviden. (27. kép) A Városháza sikere után, 1908-ban Bernády György polgármester személyesen bízta meg Komor Marcellt és Jakab Dezsőt a városi Közművelődési Ház tervezésére. Az épülethez számtalan vázlat és tervváltozat született. Az 1910-ben elkezdődött építkezés 1913-ban ért véget. (28. kép) A polgármester az épület megnyitóján elhangzott