Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - LÁSZAY JUDIT: Néhány barokk homlokzat. Rekonstrukciók – kérdések

dekoratív, tagolt profilú kosáríves árkádsor, melynek pillérei, valamint az ívek keretelése és a párkány közötti mezők mélyített faltükrökkel tagoltak voltak. Az oldalszárnyon sok fehér mészréteget tárhattunk fel. A helyreállítás gondosan megőrizte, visszaállította az árkádokat, de noha nem erőteljesen, két színei komponálta meg a felületeket. Az erdőtarcsai Szentmiklóssy-kastély

14 (12-13. kép) kutatása során a rendkívül leromlott felületeken szintén megtalálható volt legalul valamennyi fehér meszelés, amit aztán sárga-fehér festés fedett. Eredetileg ez is minden tagozatában fehér épület volt. A nyolcvanas évek közepén ezt a „puritán" külsőt nem tartották kívánatosnak. így egy későbbi állapot került a tervekbe. Ennél az objektumnál kell kitérni egy másik fontos homlokzatképzési problémára: az idők során elpusztult tagozatok kérdésére. A helyreállítás előtt készült fényképeken látszik, hogy az ablakok szemöldökpárkánya és az ablakkeret között csak a falmező síkja van. A szemöldök szervetlenül „lebeg" a felületen, csonka, torz összképet eredményezve. Sedlmayr János megszüntette a hiányt, visszaállította a kapcsolatot a tagozatok között. Hasonló torzult homlokzata volt a szécsényi Forgáchkastélynak.

15 (14. kép) A 18. század közepén épült, 1800 körül módosított kastély sárga-fehér színű homlokzatán jól látható, hogy az ablakok szemöldökpárkánya és az ablakkeret között nincs kapcsolat. A záróköves ablakok törtívű párkánya az alatta lévő zárókő motívummal láthatóan egy gazdagabb korábbi összefüggés maradványa, így leginkább egy bivalykoponyát idéz. A tagozatok esetlegesen helyezkednek el a homlokzaton, elveszítve eredeti építészeti összefüggésüket. A meglévő részletek, archív fotók, analógiák, laboratóriumi vizsgálat alapján a kutatás felrajzolta a szemöldökpárkányok, a nyíláskeretek közötti elemeket, s így a köztük létrejött szerves kapcsolattal helyreállt az építészeti rend. Az architektónikus öszszefüggéseket a fehér - kőszín kifestés is hangsúlyozza. Az új, barokk jellegű összképet a nagy változás ellenére is kedvezően fogadta a város közönsége. Feladatunk a helyreállítás részleteit rögzíteni, hogy később is lehessen tudni, mit tudtunk biztosan, mit feltételeztünk, követhető legyen gondolkodásunk folyamata. Az óbudai református templom

16 (15. kép) nemrég felújított homlokzatával is lehet illusztrálni, hogy amennyiben önkényesen, teljesen indokolatlanul kiemelnek egyes elemeket az építészeti összefüggésből, akkor az épület architektúrája szétesik. A torony legfelső ablakának szemöldökpárkánya alatti több síkban megfogalmazott elemeket, annak könyöklőjét világosabbra színezték, csakúgy, mint a torony osztópárkánya alatti részt. Az egy színben tartott homlokzaton a párkányokat és a hozzájuk kapcsolódó tagozatokat emelték ki. Barokk tervrajzok, felmérések tanulmányozásával hasznos ismeretekre lehet szert tenni. Ezek nagy része nem tartalmaz színeket, még a felületek tónus különbségeit sem, csak árnyékolást. De készültek olyan rajzok is, építőmesterek tervei és a korabeli oktatás részét képezően diákok rajzai, mint a mellékeltek, amelyeket a Magyar Piarista Rendtartomány Levéltárában őriznek.

17 (16-18. kép) Ezeken megfigyelhetők, hogy nem sok színben, tónusban gondolkodtak, a pilaszterek és azok alapsíkjai milyen öszszefogottak, mely elemek, tagozatok tartoznak feltétlenül össze, hogy mennyire logikusan épül fel az egész rendszer a lábazattól kezdve egészen a toronysisakig. Érthetővé válik, miért hibás a református templom kifestésé. írott források is szolgálhatnaktámpontul. Koller profeszszor idézi az 1722. évin alapuló 1788-as würzburgi építési szabályzatot: „a házakat nem másra, mint fehérre kell festeni, kő- vagy ezüstszínű keretezéssel. [Ez alatt okkersárga és világosszürke színezést értettek.] Minden nagyobb urasági kőépületet kőszínben kell hagyni, hogy különbözzön a környezetétől'.' Ugyanő közöl Karl Eusebius von Lichtenstein traktátusából: „akár kemény kő vagy tégla, kőszint kell kapjon a homlokzat, amely olajjal készül, hogy az időjárás és a nedvesség ellen hatékony legyen" Ferdinand Pitzler 1700ben készült németországi útinaplójában lerajzolta a lipcsei Marktplatz házait, mellettük az azokon használt olajjal készült kőszínű festékkeverékek receptjét feltüntetve.

18 Velledits Lajos egy előadásában említette a dürnsteini apátság 1735-ös anyagelszámolását: „A torony tagozatai: mész és smalte [apróra tört kék üveg], illetve lenolajba vitt kobaltsmalte és ólomfehér 1 : 1 arányban, függetlenül, hogy tagozat kőből vagy vakolatból készült"'

9 A kőtagozatok lefestése több célt szolgált: egyrészt védelmet adott az időjárás viszontagságai ellen, másrészt a barokkban a tökéletes illúzió érdekében szívesen imitáltak nemesebb anyagokat, a színek anyagok szimbolikus jelentésével is bírtak. E korban előszeretettel használtak különböző anyagokat egyazon építészeti elem, tagozat különböző részeinek kialakításához (kő, gipszstukkó, vakolat), az azonos anyaggal kezelés, színnel való kifestés segítségével jött létre az egységes kompozíció, architektónikus rend.

20 Jó példa az utóbbi tény illusztrálására az óbudai Szent Péter és Pál-templom főhomlokzata. (19. kép) A képeken is jól látható, mi történik, ha az összetartozó, egy építészeti egységet képező, de eltérő anyagból készült elemek nincsenek egységesen kezelve. A templom főhomlokzatát uralja a magas színvonalon megfaragott kőkeret, amely vállainál vakolatból van kialakítva két, alul guttával záródó csigás fül. Mivel a kőkeret natúr felületű, festetlen, a két vakolatfület viszont a vakolt homlokzatmezők színeire festették, utóbbiak beleolvadnak a homlokzatba. Tehát az építészeti rendszer, az összhatás, összefüggések nem csak az idő