Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - BUZÁS GERGELY: Festett építészeti díszítés a 14-15. században

A palota korábbi 14. századi előzmények után az 1400 körüli évtizedekben épült ki. A 15. század utolsó negyedében indult munka pontos kezdéséről nincsenek pontos adataink, de befejezése már biztosan Luxemburgi Zsigmond uralkodása alatt, a 15. század első évtizedében történt.

4 Zsigmond király korában épült ki a palota vízvezetéke és négy csorgókútja is.

5 Két kúton jelentős festésmaradványok maradtak fenn. E kutak: a királyi lakóépület belső udvarát díszítő emeletes, nyolcszögű díszkút,

0 és az egykor a királynői virágoskertben álló baldachinos falikút,

7 igen változatos anyagokból készült: medencéjük, táljaikés a falikút vízköpői vörös márványból, oszlopaik, gerendáik kemény forrásvízi mészkőből, a többi részletük pedig szürke színű andezittufából és breccsából. A sokféle anyagot eltérő faragási, és statikai tulajdonságaik alapján válogatták ki, esztétikai megfontolás legfeljebb a vörös márvány elemeknél játszhatott szerepet. Ez utóbbiakon nem is maradt festésnyom, csiszolt felületkezelésük pedig arra vall, hogy feltehetően valóban nem is festették be őket, ahogyan a nagy palotakert teljesen vörös márványból faragott fiálékútját sem.

8 A más anyagú faragványokon azonban megfigyelhető az eredeti színezés. Ez a színezés nem a hordozó kőanyagoktól, hanem a faragványokjellegétől függött. Az oszlopok, pillérek, párkányok, gerendák, mérművek, tehát minden profilállt szerkezeti elem kékesszürke színezést kapott,

9 tehát úgy tűnik a kutak anyagánakdöntő tömegét adó andezittufa színéhez igazodott, és a festők célja elsősorban az volt, hogy a kőanyagok különbözőségét, illetve foltosságát elfedve egységes „kőszínűvé"tegyék a kutakat. Ez alól csak az ornamentális és figurális dísz jelentett kivételt. Az oszlopfők élénk zöld háttérrel" és cinóberpiros levelekkel voltak díszítve, a nyolcszögű kút oroszlánfejes vízköpőjén a sörényen piros festés, a szemeken festett fekete pupilla maradt meg.'' Kérdéses, hogy a „piros festés" nem aranyozás alapozásául szolgálte ezekben az esetekben.

12 A falikút baldachin fedlapjának címerét keretelő profil homorlatán sötétkék, pálcatagján világoskék, lemeztagján pedig piros festés volt megfigyelhető.

13 A csiszolt vörös márvány természetes színével és az andezittufát utánzó festéssel kialakított kőszínű kutakon tehát az élénk mesterséges színek arra szolgáltak, hogy a szobrászi díszítést kiemeljék. Ez az eljárás általánosan jellemző a 15. századi gótika faragott kő szerkezeteinek színezésére. Erre szemléletes példát nyújt az a fennmaradt szerződés, amelyet Marino Contarini kötött egy festővel velencei palotájának, a Ca' d'Oro-nak homlokzati festésére: „Marin Contarini [...] ezeket a dolgokat kívánja készíttetni a palotája homlokzatán, amely a Santa Sofiánál van, a Grand Canalon. Először is aranyozni az összes kicsi labdát a pártázat tetején, a pártázat korongjait, amik a virágok alatt vannak. És aranyozni a rozettákat, amik a kis ívek aljánál vannak. És aranyozni a sarkon lévő két nagy fejezet leveleit, amelyeken az oroszlánok vannak. És befesteni ezeknek a fejezeteknek a hátterét finom ultramarin kékkel. És hasonló módon aranyozni a két oroszlánt, amelyek az említett fejezetek fölött vannak és mancsukban a [ti. Contarini] címert tartják, amely címert szintén ultramarin kékkel kell befejezni. És a talapzatokat, amelyen az oroszlánok helyezkednek el, szintén aranyozni kell elől. És azt kívánom, hogy alatta legyen finom ultramahn kék, kis arany csillagokkal. [...] Aztán azt kívánom, hogy legyen aranyozva a kötélmotívum a húsz korong körül, és a labdák is, és a tizenkét virág, mind aranyozva. Aztán azt kívánom, hogy legyen aranyozva a nagy címer, tehát a címer a fogrovattal és levéldísszel, és azt kívánom, a csíkok legyenek ultramarinnal festve két rétegben, hogy nagyon kiválóan jelenjenek meg. És ez az összes aranyozás, amit az említett homlokzaton kívánok. Aztán azt kívánom, hogy a koronapárkány [...} teljes egészében legyen fehér olajfestékkel festve, és hogy az egész pártázat legyen besötétítve márvány módjára. [...] 6 aztán azt kívánom, hogy az összes vörös kőből készült mű, ami az említett homlokzaton van, és az összes vörös fogrovat legyen olajjal és lakkal bevonva úgy, hogy vörösnek látsszék. És aztán azt kívánom, hogy az összes rózsa és inda, ami a homlokzaton van, legyen fehér olajfestékkel befejezve, a mezőkpedig fekete olajfestékkel, hogy jól nézzen ki. [...] Mindezt a munkát végezze el

Zuan da Franza mester, SantAponal-i festő, saját költségén, és az említett mester használjon olyan ultramarin kéket, melynek fontja XVIII dukát, és kapjon a fent leírt munkájáért 60 arany dukátot.

]A Az 1421 és 1440 között felépített palota homlokzatát teljes egészében vörös és fehér márványlapok burkolták. Ennek a nemes anyagú felületnek a festett díszítésénél is kétféle szempont érvényesült. A kiemelt szerepű faragott díszeknél ultramarinkék háttérrel vagy anélküli aranyozás és egy ornamentális dísz esetében feketére festett alapon fehér festés készült. A falfelületeknél azonban kifejezetten kőszínű festést alkalmaztak: a fehérmárvány részeken több fontos helyen fehér olajfestést, a veronai vörös márványból készülteknél pedig (amely a magyar gerecsei vörös mészkőhöz hasonlóan kezelés nélkül erősen kifakul) olajos-lakkos felületkezelést. A Zsigmond kori visegrádi palotának csak a kútjai voltak teljesen faragottkő-szerkezetek. A falazatok törtkőből készültek, csak a sarokarmírozásokhoz és a nyíláskeretekhez használtak faragott köveket. Sajnos ezen, jobbára andezittufából készült faragványok felülete annyira lepusztult, hogy eredeti festésük ma már nem állapítható meg. A törtkő falakon azonban néhol fennmaradtak eredeti vakolatok. A legnagyobb összefüggő festett felület a palotaká-