Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

ÉPÜLETEK HOMLOKZATI FELÜLETKÉPZÉSÉNEK ÉS SZÍNESSÉGÉNEK TÖRTÉNETISÉGE. KONFERENCIA (BUDAPEST, 2005. NOVEMBER 17-18.) - SZAKÁCS BÉLA ZSOLT: Homlokzatok színessége a romanikában

Dame.

21 (17. kép) Ugyanennek a templomnak a kerengőjén a polikróm faltagolás gazdag mintákat rajzol ki, ami még látványosabb Saint-Michel d'Aiguilhe templomán.

22 (18. kép) A dekoratív színes felületkezelés megfigyelhető a clermont-i Notre-Dame du Port és az issoire-i kolostortemplomon (19. kép) a kereszthajón és a főapszis lezárásánál. Hasonló szentélydíszítéssel találkozunk a brioude-i (20. kép) és a Saint-Nectaire-i (21. kép) apátsági templomokon és további helyi példákon is.

23 A dekoratív felületkezelés Itáliában is elterjedt. Híres példája ennek a bolognai Santo Stefano centrális Szent Sír-temploma, melynek téglafalazatában több sávban is változatos alakú díszítéseket alkalmaztak.

24 (22. kép) Színpompás márványberakásokkal díszítették a pisai dóm homlokzatának egyes felületeit: a főhomlokzatot, az ablakok fölötti és közti felületeket.

25 (23. kép) Pisában elterjedt szokás volt az is, hogy színes arab kerámiaberakásokkal tegyék változatossá a homlokzatokat (pl. S. Sisto, 24. kép). Ezzel az eljárással a pomposai apátsági templomon is találkozhatunk, ahol a figurális kőberakást és a többféle színű téglák váltakozását is- alkalmazták, római spoliummal és feliratos táblával együtt.

26 (25. /cépJ Végül a színes felületkezelés leginkább időtálló anyaga a mozaikberakás; elegendő itt a római kozmateszk munkákra, így a San Paolo fuori le mura kerengőjére hivatkozni.

27 (26. kép) Ennél a pontnál óhatatlanul felmerülnek azok a homlokzati mozaikdíszek, amelyek figurális kompozíciót hordoznak: mint a velencei San Marco (27. kép), a firenzei San Miniato al Monte (7 7. kép), a spoletói dóm (28. kép) és több római templom (pl. a Santa Maria in Trastevere) homlokzatán.

28 Nyilvánvaló, hogy a mozaikművészet tradíciója azokon a helyeken tudott érvényesülni, ahol a bizánci befolyás erősebb volt. Itt kell utalni a kutatás másik fontos irányára: a román kori és a bizánci homlokzatdíszítések összefüggéseire, hiszen jól tudott, hogy mind a vegyes falazás, mind a dekoratív téglahomlokzatok a közép-bizánci építészetben igen elterjedtek voltak. Mindeddig főképpen nyugat-európai példákkal foglalkoztunk. Az itt szerzett tapasztalatokat érdemes kiegészíteni néhány közép-kelet-európai példával. Lengyelországban a kétféle kő váltogatásából adódó csíkozás ismert a wachoki ciszterci kolostor templomáról.

29 (29. kép) Egy másik ciszterci emlék, a Krakkó melletti mogitai kolostor téglafalazatát sötétebbre égetett téglákkal tették változatossá s ezt még több más helyen is alkalmazták. (30. kép) Ugyanitt a kapu tagozatai már kőből készültek, mely figyelemreméltóan elüt a téglafalazattól.

30 Lengyelország középső vidékén áll a rudai Szűz Mária-templom, melynek a román korból egyedül megőrzött északi fala figyelemreméltó változatossággal vegyíti a különféle színű köveket (31. kép); ez a változatosság a kapura is igaz.

31 Ez a technika különösen az ország észak-nyugati részén gyakori a 13. század második-harmadik negyedében (Gardno, Rurka, Swobnica, Metno, Moryh).

32 Moryhban 1990 körül a szentély északi kapujánál és ablakánál festés nyomait is felfedezték. Mindezek után kérdés, hogy a homlokzatok színessége mennyire voltjellemző az Árpád-kori Magyarországon, és a fentebbi típusok mennyiben mutathatók ki. A téglával vegyes kőfalat all. században több emléken is megtaláljuk. Foerk Ernő ásatása során a korai kalocsai székesegyház nyugati oldalán felmenő falat is tudott tanulmányozni. Ennek 15 cm magas faragott kősorai 13 cm magas duplán rakott téglasorokkal váltakoztak.

33 (32. kép) A másik jól ismert példa a somogyvári bencés apátság temploma, melynek nyugati és déli homlokzata, valamint déli mellékapszisa és a főszentély déli fele készült egy-egy sor kő és tégla váltakozásával.

34 (33. kép) A vörös és fehér színű kő váltakozásából adódó csíkozás ismert Bélapátfalváról is. (34. kép) Ezt azonban (amennyire ez a sokszorosan átalakított felületekről megállapítható) csak a nyugati homlokzat azon részein alkalmazták, ahol előtte valamiféle előcsarnokot terveztek: azaz nem külső, hanem belső homlokzatot kívántak ilyen módon díszíteni.

35 A polikróm felületkezelés téglaépületeknél bevált módja a különböző színűre égetett téglák váltakozása. Már Henszlmann Imrének feltűnt a szamostatárfalvi templomon (35. kép), hogy „kétszínű tégla felváltott rakásával a külső falakban színes hatás Idéztetett elő. A tégla ti. vagy vörös, vagy fekete színű, és ugyanazon sorban mindig egy-egy vörös tégla mellett fekete tégla van rakva. A polychrom hatás főkép az ablakívekben tűnik fel"

36 A mintás téglafalazattal a térségben még további emlékeken is találkozunk, mint a szomszédos, de már a 14. században épült csengeri templomon (36. kép) és a szabolcsi baktalórándházi templom keleti falán.

37 (37. kép) Kelet-Magyarország más vidékein is ismert lehetett ez az eljárás, amit a dél-bihari Tamáshida [Támas.da] bizonyít. Dercsényi Dezső a templom jelentőségét abban látta, „hogy a különböző színárnyalatokban égetett tégla anyaga festői hatást adhatott a vakolatlan külsőnek"

38 A külsőn azonban mégis megfigyelhetők vakolatnyomok, ahogy a kapun is, bár ezek természetesen nem datálhatok, így lehetnek későbbiek is. (38. kép) Lángi József megfigyelése szerint a közeli Vadász [Vánátori] nyugati kapuján is észlelhető volt a gótikus kifestés alatt egy korábbi vakolatréteg, ami arra utalhat, hogy már eredetileg is dekorálva volt.

39 (39. kép) Ebből a szempontból különös jelentőséggel bírnak Mezey Alice kutatásai a jáki déli kapuval kapcsolatban. Itt a kapuépítmény szélén két színű, egymást váltó vörös és sárga négyzetekből álló szegélydíszt sikerült kimutatni. A kapu archivoltjában is színezés nyoma került elő, ami lehetővé