Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

JANKÓ FERENC: A történelmi külvárosok épített öröksége – településmorfológiai megközelítésben

hóstát jellegű épületállomány pedig jobbára nem került védelem alá, mert az művészileg értéktelennekjellegtelennek, vagyis a kor viszonyai között szanálásra valónak bizonyult. A történelmi külvárosok szerencséje, hogy a szocialista városépítés is elsősorban az olcsóságot tekintette mérvadónak, ezért, ha lehetett, szabad területekre koncentrálták a lakótelep építést, s így többségük - főleg a kis- és középvárosokban, megyeszékhelyi szint alatt - megmenekült a pusztulástól. Mindezekkel összefüggésben a történelmi külvárosok sajátos helyzetéhez több minden más is hozzájárult. Az egyik, hogy a belvárosokra koncentráló műemléki helyreállítások jobbára elkerülték ezeket a negyedeket, ami a rossz minőségű lakásállomány fennmaradásához, illetve nagyon lassú modernizálásához vezetett. De a városi tanácsok sem lehettek különösebben motiváltak a külvárosi negyedek rendbetételében, hiszen a lakáshiányon egykét lakásos házak államosításával, majd felújításával nem lehetett enyhíteni. A lakókörnyezet leromlásához vezetett sok helyütt a németek kitelepítése is - ez voltjellemző például Sopron, Kőszeg külvárosaira vagy Mosonra - hiszen a helyükre érkező telepesek éppen a legszegényebb agrárnépesség közül kerültek ki, akik rendszerint egy más, a németekénél alacsonyabb nívójú lakáskultúrát képviseltek. A korábban említett tényezők következtében a más városokban helyben maradt agrárnépesség jelenléte sem jelentett húzóerőt a külvárosok modernizációjára, hiszen általánosan végbement a gazdaság, főképp a mezőgazdaság átalakulása, ami maga után vonta a történelmi külvárosok funkcionális kiüresedését, vagyis az épületállomány döntő része elvesztette korábbi funkcióit. Ez először a gazdasági épületek pusztulásával, állapotának romlásával a telken belüli slumosodáshoz vezetett, ami azonban rendszerint az utcafrontra is kigyűrűzött. így érkeztünk el a rendszerváltozáshoz, amikor a központi hatalom, illetve az önkormányzatok a városok belső tereiben (is) átengedték a kezdeményezést a magántőkének. A történelmi külvárosok többsége, úgy tűnik, megmenekült a tervszerű lebontástól, kérdés azonban, hogy a városrendezési tervek készíttetői, az önkormányzatok, illetve a mai magyar társadalom hogyan áll hozzá e városrészekhez. Szép lassan vagy esetleg gyorsabban átépítjük ezeket, vagy karakterüket, hangulatukat megőrizve fejlesztjük épület-, illetve lakásállományukat. A városrehabilitációt nagyobb erővel végző nagytőkés lakás és társasház építési hullám inkább az előbbi irányba mozdítja el a fejlődést, azonban az 1980-as évektől terjedő jellegvédelem vagy településvédelem ez utóbbi irányba hat. Legújabban az Európa Kulturális Fővárosa 2010 (EKF) pályázat kapcsán „fedezte fel"a pályázó városok némelyike a történelmi kül1. ábra. Kőszeg történelmi városrész épületei építési korszak szerint, a városrészek morfológiai és statisztikai (szaggatott vonal) beosztásával. Melléktérkép: műemlék (a) és helyi védettségű (b) épületek, 2004. Jelmagyarázat: a: 1800 előtt b: 1800-1930 c: 1930-1945 d: 1945-1990 e: 1990 után 1 : Belváros 2: Német hóstád 3: Magyar hóstád városokban rejlő városimázs és turisztikai potenciálokat, amelyek, ha pályázat elnyerése nélkül is tovább élnek, valódi fordulatot jelenthetnek e városnegyedek számára. A TÖRTÉNELMI KÜLVÁROSOK VÁROSMORFOLÓGIAI, VÁROSÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGE Az adataim alapján készített táblázatok némi elemzési alapot nyújtanak ahhoz, hogy számszerűsíteni próbáljuk, mi az, ami még megmaradt e városrészek„történelmiségéből", mi az, amire még esetleg építhet a városmarketing vagy az örökségturizmus-fejlesztés. Az épületállományt illetően az alábbiakban az 1945 előtti épületeket tekintjük történetinek.