Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

MURÁDIN JENŐ: A kőfaragástól a szobrászatig. Klősz József (1843-1922)

gyobb teret. Ennek meghonosításában Klősz József vállalt Kolozsváron kezdeményező szerepet, elkerülve, ahol lehetett a túl olcsó és sematikus megoldásokat.,,l/drosun/ína/c írta 1912-ben, Klősz pályakezdésének 50 éves jubileumán a kolozsvári Ellenzék - alig van monumentálisabb épülete, melynek jelentékenyebb művészi beccsel bíró szobrászati munkáit nem ő készítette volna"'

6 A kolozsvári Iparos Egylet 1883 tavaszán Benigni Sámuel elnök előterjesztésére határozatot hozott arról, hogy a városfőtér északi során új székházat emel. A Hincz-féle telek helyén álló romladozó épületüket lebontották, és Maetz Frigyest, a város jó nevű építészét bízták meg a tervezéssel. így született az a máig meglévő egyemeletes épület, amely harmonikusan illeszkedett be Kolozsvár központjának eklektikus házai közé. Mi sem volt természetesebb, mint hogy a díszes homlokzat kialakításával saját tagjaik közül Klősz Józsefet és Bertha Mihályt bízzák meg. (2. kép) Az épület eresze fölé tervezett posztamentumon két magas kőgúla között kapott helyet négy szobor: az ipar, a kereskedelem, a művészetek és tudomány allegorikus alakjai. Az attribútumokat hordozó szoborminták 1884 áprilisában Bécsből érkeztek Kolozsvárra az Iparos Egylet számára. Ezeket faragta bácsitoroki kőbe Bertha műhelyében a munkát fölvállaló két szobrász.

17 Ezen kívül két, ugyancsak allegorikus nőalak került a homlokzat emeleti traktusán az ablakok között kialakított szoborfülkékbe. A tágas gyűléstermet, könyvtárszobát, irodákat magába foglaló épület, szobordíszes homlokzatával együtt 1884 végére már készen állott. November 30-án avatták föl ünnepélyesen/

3 Régi fényképeken még együtt láthatók mind a homlokzaton, mind a fülkékben elhelyezett szobrok. Mára már csak az utóbbi kettő maradt meg. Valamikor a két világháború között szedhették le a négy allegorikus szoboralakot a posztamentumról, feltehetően meggyengült rögzítésük miatt, biztonsági meggondolásokból. Nem sokkal később Klősznek a budapesti országos kiállításon elért sikeréről érkeztek hírek. A kor jelentős eseménye volt 1885-ben ez a nagyszabású rendezvény, a Budapesti Országos Kiállítás, amely Magyarország minden régióját mozgósította. Kolozsváron Finály Henrik, az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára, a szervezési „előbizottság" vezetője még az év elején felkereste Klősz műtermét, hogy előkészületeiről tájékozódjék. Ott láthatta azt a szobrot (egyelőre agyagból), melyet alkotója a kiállításra szánt.

19 A Vigadó alföldi csikós című szobor nagyon is láthatóan Izsó Miklós formaalkotását követte. Klősz nem is tagadta ezt a hatást, vagy áthallást, mivel az elhunyt Izsó munkáit a legnagyobb megbecsüléssel értékelte. A megmintázott jelenet Tóth Ede nevezetes népszínművéből, a Falu rosszából való. A modell a darab fő hőse, Göndör Sándor elképzelt alakja. A szobrot még a kiállítás idején a Párizsi Magyar Társulat akarta megszerezni, de Klősz végül is az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek, az EMKÉ-nek ajándékozta.

20 Kulturális egyesületekkel, köztük éppen az EMKÉ-vel való kapcsolata révén jutott Klősz és munkatársa, Bertha is jelentős megrendelésekhez. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület 18901891-ben építette föl impozáns kétemeletes székházát Kolozsváron az egykori Trencsin térnek a Külső-Magyar utca felé eső sarkán. Olyan hatalmas beruházást jelentett ez az építkezés a magyarság kulturális érdekvédő szervezetének, mely meghaladta hitelképességüket. Emiatt az ingatlantól, melynek nagy részét amúgy is bérbe adták, másfél évtizeddel később fájó szívvel meg kellett válniuk. Az építkezések kezdetén a kilátások még nem látszottak ennyire reménytelennek. A palota (előbb a MÁV, majd a román Vasútigazgatóság székháza) díszes homlokzataival máig meghatározója lett a tér arculatának. Klősz József egyéb épületszobrászi munkák mellett a keleti és északi homlokzat timpanonjainak szobordíszes, térkitöltő plasztikáját tervezte és kivitelezte. Allegorikus alakok tartanak nyitott könyvet, egyiken az EMKE alapításának dátumával (1885), másikon az építkezés befejezésének évszámával (1891). A könyvet tartó fiúaktokat palmettás növénydíszek keretezik, alól oroszlánfejjel. (3. kép) Klősz az EMKE tagjaként, az építkezés befejeztével, honoráriumából 50 forint visszautalásával segítette a szervezetet.

21 A következő évben, 1892-ben az erdélyi magyar színjátszás százéves évfordulójának ünnepségeit rendezték Kolozsváron. Ez alkalommal Emlékkönyvet adtak ki, és emléktáblával jelölték meg a Rhédey-házat, ahol az első, tartósan és folyamatosan működő színtársulat előadásait tartotta. Az Erdélyi Irodalmi Társaság védnökségével alakult rendezőbizottság Pákei Lajost (1853-1921), a város 3. kép. Kolozsvár, az EMKE-palota homlokzati timpanonja Klősz József domborművével (Beyer M. Katalin felvétele, 1998)