Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

Bár Schroth szintén magyarországi lányt vett el, magyarul aligha tanult meg, hazánkat valószínűleg nem tekintette olyan értelemben második otthonának, amilyenben Casagrande esetében gondolhatunk (ennek oka többek között, hogy az olasz szobrász itthon jóval több és nagyobb megbízásokat kapott). Az Esztergomban töltött kb. tizenkét év alatt - nyilván a közelség miatt is - rendszeresen tartózkodik Bécsben, és energiát nem sajnálva ott több pályázaton is részt vesz, noha Rudnay megbízásai folytán más megrendelést alig vállalhatott (a Colloredo-büszt kivételt képez, mivel annak elkészítését még az esztergomi évek előtt vállalta szerződésben). Annak, ellenére, hogy Schroth életműve csonka - elsősorban a hercegprímás váratlan halála és Packh meggyilkolása miatt elesett számos munka, továbbá a jó néhány megsemmisült és elveszett műve miatt - mégis nagy jelentőséggel bír. Egyebek mellett nevéhez fűződik a bazilika altemplomának teljes plasztikai díszítése, ami a Szent István-kápolnával együtt még Rudnay halála előtt, tehát az eredeti terveknek megfelelően épült fel. Ennek keretén belül készítette el a korszak egyik legnagyszerűbb szobrászati alkotását az 1824ben kifaragott két kolosszális Géniuszt, ami még majdnem egy évtizedig a legmonumentálisabb alkotása volt klasszicista szobrászatunknak. Ehhez foghatót, némileg kisebb méretben és gyengébb színvonalon, csak 1831 körül, a későbbiekben szintén itt dolgozó Georg Herzog faragott a Szent Anna-templom lépcsője mellé (két keresztet tartó angyal), illetve néhány évvel később, Bauer Mihály a híres - azóta megsemmisült - Szent Kristóf alakjában mintázott meg Pesten. Schroth alkotásához mérhető monumentális szobrokat, de figuránként több kőtömbből kifaragva, az 1830-as évek közepén Marco Casagrande készített az egri székesegyház díszítésekor. Schroth további kiemelkedő munkája az anyaghasználata és mérete miatt még hoszszú ideig egyedülálló, 1831-ben öntött, később azonban elpusztult hatalmas ólomdomborműve Pannonhalmán. Vállalkozó és fáradhatatlan egyéniségét jól jellemzi, hogy egyedül vállalta e domborművek befejezése után az esztergomi bazilikába szánt, eredetileg márványból tervezett, négy Szent István életéből vett jelenetet ábrázoló óriási relief kifaragását, melyeknek kivitelezése Rudnay halála miatt hiúsult meg. Ugyanígy eleshetett, nyilván sok más egyéb leendő megbízással együtt, a bazilika főhomlokzati szobrai egy részének elkészítésétől is. A korszak egyik legtehetségesebb hazai építészének Packh Jánosnak szinte állandó munkatársa, főműveinek elsődleges szobrásza. Ö lehetett a kulcsszereplő Schroth esztergomi megbízásánál is, minthogy a pannonhalmi építkezéshez is a szobrászt, iletve mindkét esetben féltestvéreit vette maga mellé. Feltételezhető, hogy amikor a bazilika olyan stádiumban volt, hogy több szobrászra volt szükség, Andreas javaslatára hívták meg előbb a Marschall fivéreket, majd később a bécsi Herzogot és Hofmannt. Schroth jelentősége különös módon túlnyúlik a szobrászaton. Az esztergomi bazilika két kulcsfigurájának legjobb ábrázolásai fűződnek nevéhez, így a Rudnay életében készült néhány portré közül két festmény, melyek számos későbbi másolat forrásai, úgy olajkép, mint rézmetszet és litográfia formájában. Packh barátjaként, s mint a festészetet magas szinten művelő művész, az építész egyetlen ismert ábrázolását készítette el. Schroth jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint ezen alkotások kitűnő kvalitásai és pótolhatatlan, kordokumentáló voltuk. Ez utóbbival kapcsolatban fontosak a bazilika építésének fázisait szemléltető munkái is, melyek csak hiányosan maradtak fenn. Sajnos nem tudjuk sorsát annak a három, 1827-ben elkészített rézmetszetének, melyek a székesegyházat építése közben ábrázolták. A már említett nagyméretű Rudnay-festmény hátterében azonban szépen kivehető a templom 1829 körüli állapota. Úgy tűnik a szobrász kedvelte az ilyen jellegű ábrázolásokat, mert 1832 folyamán - mikor is a hercegprímás már meghalt és a bazilika építkezése stagnált - egy önálló olajfestményen örökítette meg az építkezés akkori stádiumát. Andreas Schroth kivételesen sokoldalú személyiség volt. A magyarországi művészet történetében nem ismerünk e korszakból, de a megelőzőből sem még egy olyan művészt, aki mint metsző, festő, illetve bármennyire is triviálisan hangzik, festő-mázoló, a festékek összetevőinek, elegyítési arányainak pontos ismerője, bútorkészítő asztalos, rajzoló és építészeti terveket, valamint modelleket kidolgozó is működött volna. Jelentősége így abban is áll, hogy a hazai művészettörténet kevésszámú igen szerteágazó tehetségű és vállalkozó „reneszánsz embereként" tarthatjuk számon. Bár működése zömében csak Pannonhalmára és Esztergomra korlátozódik, ez utóbbi esetben - különösen pótolhatatlan festményeinek köszönhetően - a bazilika művészettörténetével kapcsolatban alakja megkerülhetetlen. OEUVRE-JEGYZÉK Az alábbi lista - néhány kivételtől eltekintve - a művész hitelt érdemlő forrással alátámasztható alkotásait sorolja fel. Nem terjed ki mintalapjaira és más - pontosan nem beazonosítható - grafikai és egyéb munkáira (szék, épületmodell, stb.). Nem tüntettük fel azokat az országokat és városokat sem, ahová nyilván munkavégzés miatt utazott. 1816 - Aiasz Hector ellen készül harcolni (gipsz) - ismeretlen helyen 1820 - Josef Colloredo-büszt Prágában (márvány) - ismeretlen helyen 1820 - Apolló megvédi Aeneast az őt üldöző Diomedes elől (gipsz) - ismeretlen helyen 1820 - kettő mitológiai relief (Quadrivium és Tavasz ünnep) valamint ornamentális dekorációk a csehországi kacinai kastély homlokzatára 1823-1824 - az esztergomi bazilika kriptájának díszítőszobrászati munkái (fémfeszület, gyertyatartók, oszlopfejek stb.)