Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász

33. kép. A halott Krisztus két angyallal. Andreas Schroth, 1844 (Stift Melk) híres Danhauser bútorgyárban szerezte. Sajnos nem tudjuk, hogy további berendezési tárgyakat készített-e. 1842. december 20-án Bécsben megszületett feltehetőleg első és egyetlen gyermeke, Maria Rosalia Schroth. A keresztelőre a születés utáni második napon került sor a lakásukhoz közeli Wieden nevű külváros plébániatemplomban.

2

'

7 Két évre rá, 1844-ben állította ki Bécsben a Krisztust a sírban, két angyallal körülvéve ábrázoló cinkből készült szoborcsoportját.

218 (33. kép) Schroth-nak ez az egyetlen olyan kiállításon szerepelt szobra, melynek ismerjük a megrendelőjét és jelenlegi őrzési helyét is. Korábban ez csak a szintén kiállított Rudnay-büsztről tudtuk elmondani, ám annak jelenlegi sorsát nem ismerjük. Mint az akadémiai kiállításon szereplő alkotása nyilván mind a művész, mind a kiállításon szereplő művek bírálóinak megelégedését tükrözte, s mint ilyen kiemelkedik munkásságából. A cinkcsoport valóban kvalitásos darab. Eltekintve a néhány anatómiai bizonytalanságtól, melyek úgy tűnik későbbi munkáiban is jelentkeztek, megállapítható, hogy a jelenetnek valóban van érzelmi töltése, s úgy tűnik, az idősödő mester mintha némi olaszos hatás alá került volna. Fontos erre felhívni a figyelmét, mivel ez az utolsó ismert alkotása Schroth-nak, és stílusa alapján talán következtethetünk késői munkásságára is. A megrendelő e mű esetében minden kétséget kizárólag a melki apátság. Idézzünk az apátság 1844. esztendőre vonatkozó építési iratából: „Azon a helyen, ahol valamikor a kripta főbejárata volt Wilhelm prelátus úr egy oltárt emeltetett. Az oltárasztalként szolgáló márványlemez a régi oltárból készült. E fölött található a Krisztus a sírban-csoport, amelyet Andreas Schroth bécsi szobrász öntött cinkből. Két angyal őrzi az Üdvözítő holttestét. Az oltár előtt két magas váza látható, kőtalapzaton"

2

''

9 A fent említett személy Wilhelm Eder melki apát (1838-1866), akinek irányítása idején az 1844 és 1856 közötti években több restaurálás történt az apátság épületein.

220 Valószínűleg ő volt a cinkcsoportozat megrendelője is, bár kapcsolatáról a szobrásszal nem felderített. A restaurálásokhoz tartozott az 1786 óta használaton kívül helyezett templomkripta helyreállítása is. Ezzel kapcsolatban Vinzenz Grünauer építész nevét ismerjük. Néhány évi szünet után - mely talán csak a hiányzó adatok miatt tűnik kihagyásnak -, folytatódtak Keglevich János megbízásai. Most azonban már nem a kistapolcsányi, hanem a nagyugróci [Veiké Uherce] kastélya részére. 1844-ben ugyanis Keglevich azt latolgatta, hogy a kastély középrizalitjára tervezett fiatornyokhoz egy már-már építészeti feladattal bízza meg Schroth-tot: életnagyságú famodellt készíttet, hogy a kőfaragó munkáját megkönnyítse. Megfordult fejében az is, hogy a fiálékat vasból kellene öntetni Bécsben a Mohrenberg, az egykori Förstel-féle öntödében, erről azonban magas költségek miatt lemondott.

221 A fiálék elkészültek, azt azonban nem tudjuk, hogy Schroth útmutatásai alapján-e. Egy későbbi, 1845. július 24-én Alois Pichlnek írt levelében, Keglevich megemlíti azt a „nagyon szépen megdolgozott kőcímert", melyet Schroth készített és pozsonyi házában található.

222 Azt kéri az építésztől, hogy a ház eladása miatt ezt vitesse magával Nagyugrócra. Megadja méreteit is: ezek szerint ez 4 láb 1 hüvelyk magas és 3 láb 3 hüvelyk széles, valamint 2 és fél hüvelyk mély. Pichl a címert Nagyugrócra szállíttatja és a főhomlokzatra helyeztette.

223 Ezt a tulajdonosváltás következtében később levették és a Thonet család címerével helyettesítették. Hogy nem csak a fent említett esetben bízták meg építészeti jellegű munkával, bizonyítja, hogy szintén ez év folyamán készíti el azokat a tervrajokat is, melyek egyetlen bizonyítékát képezik az építészet iránti érdeklődésének és tevékenységének.

224 A szóban forgó terv a Csehország szívében található boskovicei Szent Jakabplébániatemplom átépítésére készült. (34. kép) Az 1493 után épült templomot a harmincéves éves háború és az azt követő időszak annyira megviselte, hogy Franz Xaver Graf von Dietrichstein Pietro Nobilét kérte fel a templom felújítására. Az építőmester Simon Kronfuß volt, Nobile a tervek - vagy legalábbis azok egy részének - kidolgozásával Andreas Schroth-ot bízta meg, akivel már dolgozott együtt a Metternich-palotán. Mindenképp figyelemreméltó eset, hogy nem kisebb személy, mint a Hofbau igazgatója az, aki megbízást adott az építészetben valószínűleg nem túl jártas szobrásznak. Hogy ezt miért tette, s egyáltalán Andreas hogyan került kapcsolatban ily módon az építészettel, nem tudjuk. A jóváhagyott rajzok alapján 1844-1847 között a templom nyugati oldalát, a portál kivételével, elbontották és egy 3,73 m szélességű épületrész-