Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)
SZERDAHELYI MÁRK: Andreas Schroth (1791-1865) szobrász
8. kép. Esztergom, székesegyház. Prímási kripta, a Béke allegóriája. Andreas Schroth, 1824 rúját (melly ólomból van s egy mázsát nyom) tartja" (8. kép) - tudósít bennünket a Vasárnapi Újság 1856-ban. 7 ' Az alakok kinyújtott karjain átvetett drapéria lóg, ruharedőik dúsak és plasztikusak, akárcsak a gondosan megmintázott hajkoszorúkés kontyok. Bár mindkét aprólékosan faragott, nyújtott testarányú és alulnézetre történt komponálásuk miatt nyújtott nyakú nőalak jó néhány fogyatékossággal bír, mégis megállapítható, hogy a nagy mesterségbeli tudással készült két Géniusz a magyarországi klasszicista szobrászat talán legkorábbi monumentális alkotása. 1827ben elsőként talán a Hormayr-féle Archiv für Geschichte, Statistik, Literatur und Kunst foglalkozott az esztergomi bazilika építésével. 72 Ebben megemlítik a kriptát és a két szobrot. A cikk azonban több helyen is pontatlan: a vörös márvány portikuszon ugyanis nem mozaik technikával készültek az ábrázolások, s míg a két szobor anyagát a cikk Esztergomban honos „/gen kemény építőkő"-ben határozza meg, addig Prokopp homokkövet ír (nem tudni melyik a valódi). Végül érdemes megjegyezni, hogy nyilvánvaló tévedésből említik Schroth több akadémiai díját. Ha ez így lett volna, akkor annak egész biztosan nyoma lenne az Akadémia archívumában, ráadásul a későbbiekben Schroth nem csak az 1816-os ezüstmedálra hivatkozna, hanem bizonyára megemlítené a többit is. Még az 1823-as év első felével kapcsolatban kell megemlítenünk Weißenhofernek egy bizonyos Rosenbaums Tagebücher-re való hivatkozását, mellyel kapcsolatban a bazilika „portai" oszlopfejezeteinek kifaragását köti a szobrászhoz. 73 Máshol ezzel kapcsolatban nem találtunk adatot, és ha nem is kizárt, de mindenképpen kétséges, bármiféle bejárati oszlopfő kifaragására abban az évben, amikor még csak a kriptát építik. A kriptabejáratról nem lehet szó, mivel az nem oszlopos, s a főbejárat hatalmas korinthoszi oszlopfői sem köthetők nevéhez, mert azokat - ahogy az archív fotók bizonyítják - csak 1863-ban faragták ki. Elképzelhető, hogy a kripta előcsarnokáról lehet szó. Rudnay a várhegyen folyó építkezés mellett is ellátta megbízásokkal Schroth-ot. Sajnos nincs dátumozva, de egy 1823-as fasciculusban található az a költségvetés, melyben a Héreg község (az iratban „Hörök" névvel írva) temploma számára készítendő 8 oszlopfő elkészítésére ad ajánlatot. 74 Sajnos az oszlopfők típusát nem ismerjük, minthogy nem tudjuk azt sem, hogy a munka megvalósult-e. 1823. október 28-án kelt levelében nem kétséges, hogy Schroth-ra célzott Rudnay, amikor a Ferenczy István által küldött, a bazilika előcsarnokába rendelt két gipszszobráról az alábbiakat írja neki:„fíég megérkeztek hozzám a gypsből készített két kerubimok, de motskosan és megtsonkitva az útra való rossz készület miatt, ugy hogy az éppen nállam lévő Bécsi képfaragó álltai kellett helyre állítatnom'.' 75 Egy decemberi levelében pedig - félreértvén a Ferenczy által használt„királyi többesszámot" - ha közvetett módon is de éreztette megelégedését, mivel megjegyzi, ismert hazafiságából fakadóan is, hogy a szobrász ne hozzon Rómából neki „Olasz Társaság'"-ot, csak saját magát. 1824. január 11-én Bécsben váratlanul meghalt Kühnel. Helyére egy sor építészeti kiválóság jelentkezik: Alois Pichl, Heinrich Koch, Josef Engel, azonban Rudnay mindegyikőjüket mellőzte anélkül, hogy tárgyalt velük. Nem volt kétséges, hogy a már addig is számos leleményével kitűnt Packhot bízza meg Kühnel munkakörének betöltésével, aki ilyen minőségében vezeti a bazilika építését egészen 1839-ben bekövetkezett haláláig. Az építés ekkorra már annyira előrehaladott állapotában volt, hogy Schroth az év elején megbízást kapott a Kühnel tervei szerint elkészítendő, a bazilika belsejét, a falak mentén egyenlő távolságra elhelyezett ötvennégy szürke gránitoszlop korinthoszi fejezetének elkészítésére. 76 Korábban a szürkegránitot - Rudnay kérésére - a gerecsei márványbányából szerették volna kitermelni. Először úgy tűnt, hogy az itt található anyag megfelelő, azonban nem sokkal a kitermelés megkezdése után a helyszínt meglátogató Schroth
