Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

BÉRCZI LÁSZLÓ: A rodostói Rákóczi-ház ebédlője, avagy egy eredetinek készített másolat restaurálása (1981-1982)

A RODOSTÓI RÁKÓCZI-HÁZ EBÉDLŐJE, AVAGY EGY EREDETINEK KÉSZÍTETT MÁSOLAT RESTAURÁLÁSA (1981-1982) BÉRCI LÁSZLÓ A rodostói Rákóczi-ház helyreállítását, és a berendezés képzőművészeti restaurálását a Magyar Külügyminisztérium megbízásából az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) 1981-1982 között végezte. Erről az igen jelentős restaurálási munkáról azonban sajnálatos módon az érdeklődés teljes hiánya miatt - kisebb ismertetéseken túl - sem szakmai publikáció, sem pedig alapos dokumentáció nem készült.' Most a Rákóczi-évforduló után megújuló érdeklődés miatt célszerűnek látszik a még meglévő emlékezet és a még fellelhető dokumentum maradványok alapján a helyreállítási munkáról egy összefoglaló beszámolót írni, annál is inkább, mert az ottani magyar emlékek változatlanul kivannak téve a pusztulásnak.

2 A rodostói Rákóczi-ház és bútorzatának története fordulatokban bővelkedő és egy kicsit a bujdosók hányatott sorsához hasonló. Rákóczi fejedelem és társai 1720. április 21-én érkeztek meg Rodostóba.

3 A magyarok a város keresztény-örmény negyedében kaptak a szultántól házakat. Ezekből jelenleg öt épület azonosítható be teljes bizonyossággal. (1. kép) A fejedelem több épületet lakott, a jelenlegi ún. Rákóczi Múzeum háza volt az ebédlő palota. (2-5. kép) A hagyomány szerint az ebédlőterem melletti szobában lakott Mikes Kelemen. Az utolsó bujdosó halála után, 1762-ben, a különböző tulajdonváltások következtében az épületeket részlegesen átalakították. A 19. század elején Mikes Kelemen kéziratainak felfedezése és első kiadása keltette fel az érdeklődést a Rodostóban fellelhető nemzeti emlékek iránt. Először 1862-ben Kubinyi Ferenc, Henszlmann Imre és Ipolyi Arnold utaztak Rodostóba. Ők kísérelték meg felkutatni a még fellelhető magyar házakat. Beszédes Kálmán, az 1877 óta Konstantinápolyban élő festő, több rajzot és festményt is készített az emlékekről 1880 körül s cikkeket is közzétett Rákóczi törökországi emlékeiről a Fővárosi Lapokban. 1888-ban Thaly Kálmán kezdeményezte az ebédlőpalota berendezésének megmentését. 1889-ben a Százoc/o/cban „az örmény negyed végén elhelyezkedő Magyarok utcájáról" részletes, és a hazai közvélemény figyelmét felkeltő tanulmányokat közölt,

4 illetve könyvet publikált.

5 Részben ennek eredményeként a nemzeti ereklyék megvásárlására gyűjtést kezdeményeztek. A magyar kormány megbízásából 1904-ben Edvi Illés Aladár festőművészt Rodostóba küldték az ebédlő és a többi magyar ház értékeinek megszemlélésére. Edvi Magyar Műemlékvédelem, xiv. 2007 © KÖH Műemlékvédelmi Tudományos Intézet Budapest Illés jelentésében megírta, hogy minden fa, és gipszelem leszerelhető, szállítható, és újból összeállítható. Az akkori helyszíni állapotokról igen szép rajzokat és kiváló kvalitású akvarell festményeket készített, melyeket 1906-ban publikált.

6 1905-ben a magyar kormány elhatározta, hogy az emlékeket megvásárolják és a Kassai Felsőmagyarországi Múzeumot jelölték ki a tárgyak őrzésére. 1905. április 25-én Móricz Péter drinápolyi konzul Rodostóba érkezett és 3000 Frankért megvásárolta a Rákóczi-ebédlő teljes berendezését, valamint a Csáky-ház faburkolatait és díszítményeit. Ez utóbbi vételára 295 Frank és 75 c. A megvásárolt szobákat a bontásig konzuli pecséttel lezárta. A fejedelemhez kapcsolódó tárgyak közül Francesco Randazzi rodostói plébános egy saját faragásúnak mondott karosszéket és 6 db fa gyertyatartót, egy Rákóczi címeres harang alakú csengőt, egy miseruhát és stólákat adományozott a nemzetnek. Ezen ereklyék ideiglenes őrzésével a kormány a Magyar Nemzeti Múzeumot bízta meg. A Rákóczi- és a Csáky-ház lebontott berendezéseit 29 ládába csomagolták, majd hajón Fiumébe, s onnan vonattal Kassára szállították. (Azt azonban akkor még senki nem gondolhatta, hogy a ládákat csak 1939 októberében fogják kibontani.) A fa és a gipsz berendezési tárgyak elbontása után derült ki, hogy elfelejtették a termek építészeti felmérését elvégezni. Ezért utólag Möller Istvánt bízták meg az ebédlőpalota felmérésével. (Később ez a felmérés lett a rodostói ház 1930-as években történt újjáépítésének alapja.) A felmérési rajzok bemutatása után Möller megbízást kapott a rodostói berendezést befogadó kassai épület megtervezésére. A tervek elkészítése és az anyagi kérdések körüli huzavona miatt elhúzódott és csak 1910 júniusában lett kész. így azután az építkezés az I. világháború miatt el sem kezdődött. A világháború végén a megszálló cseh csapatok elől a rodostói ládákat Bródy Frigyes pincéjébe rejtették el. 1936-ban a pince átalakításakor a falbontás során kerültek elő a keresett ládák. A Felvidék részleges visszacsatolása után 1939-ben ismét napirendre tűzték a kassai Rodostó-ház felépítését. Még abban évben, októberben felbontják az 1905-ben lezárt ládákat. Ekkor derült ki, hogy a szakszerűtlen csomagolás miatt a hajóúton az összes gipszöntvény összetört. A ládákból kibontott festett, faragott tárgyak látványa ámulatba ejtette a kortársakat. A „tarka virágos burkolatot',