Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)

SMOHAY ANDRÁS: Az egri líceum Maulbertsch freskói

A MÛ STÍLUSÁNAK ÉS ÉRTELMEZÉSÉNEK KÉRDÉSE Kazinczy feljegyzéseiből tudjuk, hogy az idős mesterre mély benyomást gyakorolt Kracker és Zach korszakalkotó mennyezetképe a líceum könyvtárában.

112 Voit Pál értelmezésében Maulbertsch csodálata nem Kracker technikai teljesítményének, hanem a mű számára teljesen újszerű voltának szólt."

3 Tehát a díszterem freskója is egy újabb, az alkotásban az idős mestert befolyásoló tényezőnek tekinthető. Az 1700-as évek közepétől kezdve a társadalmi berendezkedés változása, a felvilágosodás szellemi áramlatai Közép-Európa művészetében is gyökeres változásokat indítottak el. A monarchia területén a 18. század közepétől még együtt volt jelen a késő barokk és a rokokó stílus a klasszicista törekvésekkel. A polgárság megerősödésével új megrendelő réteg születik új művészeti igényekkel. Ezek teljesítésre új műfajok jelennek meg. A polgári középrétegtől távol állt a barokk monumentalitása, de a csapongó szenvedélyeket ábrázoló rokokó is. Puritán esztétikájukat Winkelmann tézisei formálták. Az új stílus követelményei alól, mint az antik művészet követése, világos elrendezés, helyes arányok, tiszta rajz, érthető ábrázolás nem bújhatnak ki a késő barokk mesterek, így Maulbertsch sem.

114 A mester művészetében a „század hetvenes éveitől egyre hűvösebb kifejezéssel, higgadtabb formaadással találkozunk'.'

]]5 Eszterházy esetében azonban, ahogyan Vácon Migazzi püspök esetében, a társadalmi változások hatására is kialakuló új stílus egy a hagyományos, barokk-feudális megrendelői réteghez tartozó mecénás ízlését tükrözi. Maulbertsch stílusfejlődésére nagy hatást gyakorolt a bécsi egyetemen a 18. század közepén, Gerhard von Schwieten nevéhez fűződő oktatási reform. Az egyetemen a felvilágosodás eszméinek és a kor természettudományos vívmányainak tanítása került előtérbe, s ez a szellemi megújulás kihatott a művészetekre is. 1756-ban Matestasio ikonográfiái programja alapján Guglielmi festette meg az egyetem nagytermének mennyezetfreskóit. Az alkotók szakítottak a késő barokk bonyolult, csak a beavatottak számára érthető ikonográfiájával, szimbolikus és allegorikus megoldásaival, s közérthető formában fejezték ki a négy fakultás ábrázolását.

116 A bécsi mennyezetkép, mint fentebb említettük nagy hatással volt Eszterházyra is, hiszen a líceum dísztermének díszítését ihlették. Az egyetem mennyezetképe mellett egy másik freskó is maradandó hatással volt Maulbertsch stílusának alakulására; Daniel Gran műve a bécsi udvari könyvtár mennyezetén, melyet 1769-ben restaurált.

117 Maulbertsch klaszszicizmusának, az antikvitásból közvetlenül táplálkozó, a stílus fő áramába tartozó művészektől különböző egyedi vonásait ez a „találkozás" határozta meg. A restaurálás folyamán nem csak Gran technikáját, hanem alakjainak sajátos „súlyos" formálását és mélyebb, sűrűbb koloritját is tanulmányozhatta. Megértve Gran művészetének lényegét, Maulbertsch a barokk „klasszikus" mestertől nem csak az egyes alakok formálását sajátította el, hanem megtanulta azok integrálását is a mű egészébe. Igy az egyes alakok, de az egész mű is olyan hatást vált ki, mintha a nézők földi szférája felé gravitálnának. Daniel Gran mellett, egy másik„klasszikus" mester Paul Tróger művészete is formálta Maulbertsch stílusának fejlődését, ékes példa erre a győri székesegyházban készített mennyezetképe (1773), ahol a „szomszédból", az egykori jezsuita, majd bencés templomból hozott, főleg az architektúra festésére vonatkozó lelemények, illetve az idősebb festő barokk alakjainak klasszicizált változatai tűnnek fel.

118 Ezek az adalékok egybecsengően mutatják, Maulbertsch zsenialitását. 45 éves érett művészként meghallotta a kor szavát, s művészetét termékenyen a felvilágosodás eszmei áramlatainak megfelelő klasszicizmus felé tudta tágítani. Ugyanakkor nem feledte késő barokk, rokokó gyökereit sem, s ha kellett visszanyúlt hozzájuk. Maulbertsch művészetében az 1770-es évektől megfigyelhető klasszicizáló stílusváltozás tendenciáit erősítette és segítette kibontakoztatni Eszterházy Károly. Kettejük grandiózus alkotása kétség kívül a pápai plébániatemplom mennyezetképei, de ebbe a sorba illeszkedik az egri Líceum kápolnája is. A pápai plébániatemplom és az egri Líceum falképei közötti kapcsolatot Pigler Andor írta le először. Rámutatott, hogy a szombathelyi püspöki palota freskóival öszszehasonlítva, ahol a pápai művel ellentétben újra az alsó perspektíva használata, illetve az architektúra festésben Cortona és Pozzo elvei térnek vissza, a líceumi freskón megint Eszterházy klasszicizáló ízlése jut meghatározó szerephez. „A képből hiányzik minden olyan elem, melyet az imaginárius világ körébe bocsáthatna le. A festmény nincs a realitásra utalva, hanem önmeghatározó erejének birtokában, az építészetből kiszakítva is életképes marad. A kompozíció lazasága sem a tiepoloi atektonizmus, hanem az egyes izolált alakok minél világosabb nézetre való kifejtésének szolgálatában áll. [...] Mindezek a jellemvonások teljesen egyeznek a pápai kupolaképek keletkezésénél behatással volt elvekkel; természetesen nem architektúrás mennyezetfreskóról lévén szó, a klasszicisztikus irányzat első pillantásra kevésbé szembeszökő'.'"

9 A magyarországi felvilágosodás kori művészet, a kora klasszicizmus kutatásának programadó tanulmányában Zádor Anna a korábbi kutatás alapvető problémáját abban látja, hogy „általában megelégedtünk azzal, hogy mindezt a barokk elhalásaként, lassú átváltásaként tekintsük. Azaz a múltból, a barokkból előre nézve tekintettük át a változást, és