Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 14. Budapest, 2007)
SMOHAY ANDRÁS: Az egri líceum Maulbertsch freskói
Az első pontban Eszterházy a Jelenések könyvének jövendölései közül kiválasztott három jelenetet ír le. Az elsőben a Jelenések könyvében olvasható jövendölésnek megfelelően, a négy szárnyas állat, és a huszonnégy aggastyán veszi körül a trónust. A második csoportba a Sionhegyen, a bárány körül az új dalt éneklő ezrek tartoznak, míg a harmadikba a kiontott vérükért igazságot követelők. Eszterházy, a program szövegében meg is magyarázza, kik szerepelnek a három jelenésben. Az első csoporthoz az Egyházatyák, a másodikhoz a szüzek, a harmadikhoz pedig a mártírok serege tartozik. A második pontban részletezi a három csoportot s Szent János életének egy-egy jelenetéhez köti őket. Az evangéliumot író Szent Jánost az apostolok és az egyház szent teológusai veszik körül, mint Ágoston és Aquinói Szent Tamás. A mindkét nemhez tartozó szüzek csoportjában Szent János, mint fejét az utolsó vacsorán Jézus ölébe hajtó szeretett tanítvány szerepel. Végül a mártírok közé János olajba főzésének jelenete kerül. A püspök programjának harmadik pontjában Szent Jánost dicsőségének teljes ragyogásában jeleníti meg. A dicsfénnyel övezett, angyalok tartotta evangélistát az egyháztanítók babérkoszorúval koszorúzzák, a szüzektől liliomot és fehér rózsát, míg a mártíroktól vörös rózsakoszorút kap. Eszterházy utolsó kitétele, hogy János alakját úgy kell megjeleníteni, mint akit az Egyháztanítók éppen megkoronáznak. A megvalósult mű azonban jelentős eltéréseket mutat a fenti programhoz képest. A megvalósult mű alapjául szolgáló programról először az 1792. szeptember 25-én kötött szerződésben olvashatunk. Feltételezhető, hogy létezett egy másik, valószínűleg bővebb előírás is, mivel tudjuk, hogy Maulbertsch újabb vázlatokat küldött Eszterházynak 1791 elején. Ezeket pedig csak egy újabb részletesebb program alapján tudta elkészíteni. A Maulbertsch-csel kötött szerződés 15 pontjában Eszterházy megbízásából pontosan leírták a mennyezetkép ikonográfiái programját. 6 '' A festő fogadalma után, hogy a művet legjobb tudása szerint készíti el, négy pontban szerepelnek a látszatarchitektúra elemei. A következő tíz pontban részletesen kifejtik a mennyezeten, mint mennyországban megfestendő alakokat. Az oltár fölé az ország szentjei kerüljenek, írja a szerződés, István, Imre, László, Erzsébet, Márton, Quirinus királyi felségjeleikkel ellátva. Egy angyal a magyar nemzeti kereszttel, egy másik magyar címeres zászlóval legyen látható, olvassuk a szerződésben. A megfestésre váró további szentek közé, az előírás szerint, többek között Borromei Szent Károly, Nepomuki Szent János és Szent Ferenc alakja kerüljön. Őket kövessék fentebb Keresztelő Szent János, Szent József, Szent Péter és az Apostolok képmásai. Tőlük távolabb az ószövetségi patriarchák és próféták következnek. A teljes pompájában megfestendő Szentháromság előtt a Nagyboldogasszony, Szűz Mária térdel, körülöttük imádó angyalok Szent Mihállyal. Végül az orgonakarzat felett az evangélisták alakját kellett megfestenie Maulbertsch-nek, közülük kiemelkedik Isten dicsőségét meglátó Szent János alakja, akit szabadon szállva angyalok hordoznak. A szerződés következő részében a festő kötelezi magát, hogy az előre elkészített vázlatokat {„vorgemelte Khunst stücke") a leginkább élethű módon festi meg. Ezek a vázlatok egy pecséttel ellátott kivételével, amely a két angyal és egy puttó tartotta nyitott könyvet ábrázol, ma már ismeretlenek. 63 (5. kép) A szerződésben leírt programot Maulbertsch hiánytalanul megvalósította, de az előzetesen leírt szereplőkhöz képest az elkészült mű sok további részlettel gazdagodott. (Ezért feltételezhető, hogy a szerződésen túl léteznie kellett egy bővebb programnak is. Az sem kizárható azonban, hogy a művészeti kérdésekben oly következetes és alapos Eszterházy szóban instruálta Maubertsch-et a 5. kép. Franz Anton Maulbertsch: Vázlat az egri líceumi kápolna menynyezetképéhez, 1792. Papír, olaj. 47 x 32 cm. Albertina, Inv. No 27.396. (Kapossy János: Maubertsch egy egri vázlata. Henszlmann-Lapok, No 7.1928/1929. nyomán)