Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

184. A mi olvasatunk szerint az újabb harang valóban a Seltenhofer Frigyes harangöntő cég munkája, ám rajta az 1933-as évszám és Smied Lajos neve olvasható, aki 1926-34 között volt itt plébános. 1835-ben Seltenhofer Frigyes valóban öntött egy harangot, ám azt nem Nemesládony, hanem a nagygeresdi evangélikus templom számára, vö. FARKAS 1885. (49. jegyzetben i. m.) 35. 111 PATAY PÁL: Corpus campanorum Hungáriáé. Magyarország régi harangjai és harangöntői 1711 előtt. Budapest, 1989. 22., 6. t.: 1 -2.; 58. t.: 5. A harangot Rómer Flóris is ismerte. Sajnos jegyzetfüzetei közül a XLI. számú, melyben említést tesz róla, jelenleg lappang, a 20. század második felében már nem volt meg. KÖH Tudományos Irattár, Rómer-hagyaték. Gerecze Péter viszont még erre hivatkozva közölte, GERECZE PÉTER: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Budapest, 1906. 743. 112 CSATKAI 1937. (38. jegyzetben i. m.) 183. 113 KÖH Tervtár Itsz. 3871 adatlap, 3872 rajz; KÖH Fotótár pozitív szám: 41.844, 41.845, 42.810, 42.812, negatív szám: 76.026. Bár az adatfelvételi lap külön nem tesz említést a fényképekről, a kettő együvé tartozása kétségtelen. 114 Legkésőbb ekkor kallódhattak el a plébánia régi iratai is. Mint arról a büki és a sajtoskáli plébánosok tájékoztattak minket, ma egyik helyen sem lelhető fel a História Domus. A história domusról, mint forráscsoportról általában, benne a győri egyházmegyére vonatkozó megjegyzésekkel: VANYÓ TIHAMÉR: A plébániatörténetírás módszertana. Regnum, 1940-41.18-19.; újabban: BEKÉ MARGIT: A história domus fontossága, helye és gyakorlata. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 9, 1997, 3/4. 149-154. 115 A képeslapot a szerencsi Zempléni Múzeum páratlan képeslapgyűjteményéből bocsátotta rendelkezésünkre (Nemesládony, kat. sz. 1.), amiért ezúton is köszönetet mondunk. 116 A külső helyreállításkor előkerült ajtónyílás helyszíni művezetés mellett került bemutatásra. 117 Hiányzik, a helybeliek elmondása szerint emberemlékezet óta, az orgona, ennek ellenére Csatkai adatát kritika nélkül a legutóbb megjelent kiadvány is átvette: Élet a Repce mentén 2000. Szerk. Boda László. Csepreg, 2000. 127-130. Véleményünk szerint a mai fából készült keresztelőmedence rézedénye azonos lehet a forrásokban többször említett darabbal. 118 Ld.a 107.jegyzetet. 119 A küszöbszint valószínűleg magasabban volt a hajó járószintjénél, emiatt egy lépcsőt helyeztek el a hajóba, legalábbis a 2. árokban feltárt, később bolygatott tégla-alapozást másként nem tudjuk értelmezni. 120 A belsőben hiába kutattuk meg a déli hajófalat nagyobb felületen, csupán két ismeretlen rendeltetésű, elfalazott gerendafészket sikerült megfigyelnünk, de elfalazásuk is a román korihoz hasonló, vörösesbarna habarccsal történt. Mivel a 17. századi építkezések habarcsa hasonlójellegű, elképzelhető, hogy ezek az egykori síkfödém fészkei, erre utal a vonalukban jelentkező, alig érzékelhető vízszintes váltás a téglaanyagban. Mivel azonban a hajófalon másutt ilyeneket nem találtunk, valószínűbb, hogy csak állványfészkek, és a középkori falkoronából - és talán a benne lévő ablakokból is? - visszabontottak. 121 A belül íves és a déli szentélyfal előtt egy sekély, 35 cm széles téglaalapozás omladéka is mutatkozott, de már a téglapadló szintje fölött. 122 A fal folytatásának feltárásától, mely a mai szentély teljes felbontásával járt volna együtt, el kellett tekintenünk. 123 LANGI JÓZSEF: Nemesládony, római katolikus templom falképeinek vizsgálata. Kutatási dokumentáció. ÁMRK, 2002. 1-3, ebben még nem szerepelhettek azok a megfigyelések, melyeket Lángi József 2004ben tett a kivitelezést közvetlenül megelőzően, így ezek szóbeli közléséért ezúton is köszönetet mondunk. 124 A két feliratos réteg viszonya, töredékességük miatt, nem volt vizsgálható, ugyanis olyan felület nem volt, ahol mindkettő egyszerre lett volna megfigyelhető. A kétféle betűtípus, és a meszelésrétegek hordozója közti különbség alapján azonban biztos, hogy a két feliratos réteg nem egykorú. Míg a görög-latin feliratos rétegnek megfelelő meszelés a templomban több helyütt felbukkant, és azon már csak 19. századi rétegek voltak, a latin feliratos réteg csak korábbi lehet. A felirat feloldása egyelőre nem sikerült. Itt köszönjük meg Kóta Péternek és dr.Török Józsefnek fáradozását. 125 Ld. még a 121. jegyzetet is. 126 Az északi hajófal pillérei jobban elpusztították ez egykori hevederívek (?) vállait, csupán a nyugatról számított harmadik pillér mögött figyelhettük meg a befutó meszelés kihajlását, az egykori hevederívindítás nyomát. 127 Az észak-déli irányú hevedereken található meszelés átfordult a homlokív falsíkban maradó indítására is, ebből kezdetben arra gondoltunk, hogy a boltozatok nem, csak a hevederívek készültek el. A sekrestyében tapasztalhattuk ugyanakkor, hogy a hevederív vállát hasonlóan mélyebbről indították. 128 A sír feltárásától és kibontásától eltekintettünk, csupán a törmelékbe került pecsétnyomót szedtük fel, s a megfelelő dokumentálás után az árkot visszatemettük. 129 A sírt dokumentálás után szintén visszatemettük, csupán a corpust és az olvasó maradványait szedtük föl. 130 A halszálka-falazás kérdésköréről: FELD ISTVÁN: Románkori templom Nagylózson. Műemlékvédelem, 24, 1980, 2. 65-75.; FELD ISTVAN: A nagylózsi temetőkápolna építéstörténete. Soproni Szemle, 35, 1981,4.289-313.; FELD ISTVÁN - H. NÁNDORI KLÁRA: Nagylózs, római katolikus temetőkápolna. Magyar Műemlékvédelem, 10. Budapest, 1996. 324-325. 131 MENDELE FERENC Csempeszkopács középkori temploma. Horler Miklós hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Lővei Pál. Budapest, 1993. 23-40.; MENDELE FERENC: Csempeszkopács, római katolikus templom. Lapidarium Hungaricum (22. jegyzetben i. m.) 203-214. 132 C. HARRACH ERZSÉBET: A magyarszecsődi r. k. templom kutatása és helyreállítása. Magyar Műemlékvédelem, 7. Budapest, 1974. 125— 143.; C. HARRACH ERZSÉBET: Magyarszecsőd, római katolikus templom. Lapidarium Hungaricum (22. jegyzetben i. m.) 13-31. 133 VALTER ILONA: Előzetes beszámoló az őriszentpéteri r. k. templom 1963. évi ásatásáról. Savaria, 2. Szombathely, 1964. 129-141.; VALTER, ILONA: Romanische Sakralbauten Westpanonniens. Eisenstadt, 1985. 203-204.; VALTER ILONA: Öriszentpéter, római katolikus templom. Lapidarium Hungaricum (22. jegyzetben i. m.) II.: 109-116. 134 M. KOZÁK 1994. (18. jegyzetben i. m.) 321-334.; M. KOZÁK ÉVA: Nagygeresd, római katolikus templom. Lapidarium Hungaricum (22. jegyzetben i. m.) II.: 83-95.; M. KOZÁK 2004. (92. jegyzetben i. m.) 63-74. 135 MENTÉNYI KLÁRA - LÁSZLÓ CSABA - P. SAMU VIKTÓRIA: Uraiújfalu. Szentivánfai római katolikus templom. Oszlopokat emeltünk, hogy beszéljék a múltakat. Szerk.Tamási Judit. Budapest, 2000.108-109. 136 MENTÉNYI KLÁRA: Meszlen, római katolikus templom. Lapidarium Hungaricum (22. jegyzetben i. m.) II.: 33-81. 137 A soproni várispánság területének templomai építészetileg meglehetősen sokszínű képet mutatnak, vö. FÉLD 1980. (130. jegyzetben i. m.) 73-74,18. ábra. 138 A már idézett források hangsúlyozottan téglakerítésről beszélnek, ami megegyezik az első templom építőanyagával, ebből természetesen kutatás nélkül messzemenő következtetetést levonni nem lehet. 139 Magunk részéről úgy gondoljuk, hogy az épület kutatója a helyszíni feltárások eredményeire támaszkodva meggyőzően és hitelt érdemlően igazolta a meszleni templom és kapuzatának egyidejűségét, más művészettörténészi vélemény azonban stiláris megfontolásokból ezt elfogadni nem tudja, s a templomot a 12. századra keltezi. MENTÉNYI 2002. (136. jegyzetben i. m.) 39-40, de vö. 27. jegyzettel is. 140 A szakirodalom - a kutatást megelőzően, elsősorban tipológiai meggondolásból - a nagygeresdi templomot egy 13, század közepére datálható csoporthoz sorolta, VALTER 1985. (13. jegyzetben i. m.) 31. E templomok fő jellemzője a díszítetlen külső architektúra, a félköríves, meglehetősen széles apszis volt. Keltezésüket nagyrészt Nagyrákos adta meg, melyről azonban azóta a helyszíni feltárás után kiderült, hogy jóval későbbi a 13. századnál. B. BENKHARD LILLA: Nagyrákos, római katolikus templom. Lapidarium Hungaricum (22. jegyzetben i. m.) II.: 99-107. Mivel kétséget kizáró, datáló értékű adatok a nagygeresdi templom kutatása során sem kerültek elő, véleményünk szerint ma is csak annyit mondhatunk, hogy az valószínűleg 13. századi. Vö. M. KOZÁK 1994. (18. jegyzetben i. m.) 331. 141 Ezek elterjedésére és a további irodalomra nézve ld. BENCZE ZOLTÁN - SZEKÉR GYÖRGY: A budaszentlőrinci pálos kolostor. Budapest, 1993. 21.; J. DANKÓ KATALIN - SZEKÉR GYÖRGY: A sárospataki ferences kolostor kutatása. Koldulórendi építészet a középkori Magyarországon. Szerk. Haris Andrea. Budapest, 1994. 359-376. 367-370.; újabban: