Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

dóknak az elődök, az ő műveik iránt viseltetni kell, megengedhetetlen."

5 Hathatós eszköz tehát nem sok van a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) kezében,

6 mert a „törvény alkalmazása kétélű fegyver [...] Ott, hol az állam nem rendelkezik elég erővel, ne állítsa fel a műemlék fenntartásának merev kérdését és a kormány határozatának keserves alternatíváját és ne szorítsuk a tulajdonosokat költekezésekre, melyeket az állam sem nem tud megtenni, hanem iparkodjunk a műemlékek iránt való kegyeletet s a fenntartásuk iránt való érdeket a tulajdonosokban felébresztve legalább azt elérni, hogy a tulajdonosok a birtokukban levő műemlékeket tőlük telhetőleg oltalmukba vegyék s emberi kegyetlenség és durva kéz ne mozdítsák elő pusztulásukat."^ így állt elő az a helyzet, hogy az 18801919 közötti időszakban az első műemlékké nyilvánításra 1880-ban, az utolsóra 1914-ben került sor. Ez a folyamat összesen 33 műemléket érintett, s ebből is 8 millenniumi emlékmű volt. A szám 1944-ig csak 13 újabb védéssel növekedett. (Függelék: No 2.) Hogy önmagában a törvény által védett emlékek folyamatosan növekvő száma - tehát az állam folyamatosan vállalt felelőssége -, a fenntartáshoz szükséges eszközök mellérendelése nélkül, fentiekhez hasonló eredményre is vezethet, az majd csak néhány évtizeddel később válik keserű tapasztalattá.

8 Az, hogy „a műemlékek helyreállításának ügye teljesen meg nem feneklett, ez csakis annak a körülménynek köszönhető, hogy ő Felsége, a király engedélyével a magyar katholikus vallás-alapból a haza legnevezetesebb műemlékek sorába tartozó templomok helyreállítására a kormány oly nagy összegeket engedélyezett, melyek az államköltségvetésből évtizedeken át sem nyertek volna fedezetet." Forster pontos számokkal bizonyította, hogy az „államkincstárból a műemlékek védelmére fordított öszszegek azonban aránytalanul csekélyek azokhoz az áldozatokhoz képest, melyeket ez irányban a kath. vallásalap hozott". Azonban a vallásalap túlterhelése egy határon túl már nem volt lehetséges, ezért a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ajánlatát elfogadva, sorsjegykölcsönt bocsátottak ki 1896-ban, melynek utolsó nyereményhúzása 1936. szeptember 1-én volt esedékes. De a levonások, törlesztésekés tartalékképzés után maradó felhasználható összeg, illetve annak műemlék-helyreállításra juttatott része a csökkenő állami dotációval együtt is elégtelennek bizonyult." Arról nem is beszélve, hogy évtizedekre behatárolta a felhasználható anyagi eszközök nagyságát, amelynek következményei akut módon, 1919-1934 között jelentkeztek.

10 A tulajdonos jó karban tartási kötelezettségét segítő adózási rendelkezést csupán egyetlenegy alkalommal sikerült kiharcolnia pénzügyi kormányzattól, 1929-ben.

11 A gyakorlatban az elnök, az előadó, illetve a bizottsági építész véleménye alapján intézkedett, s utólag számolt be a nehezen összehívható, nagy létszámú bizottságnak. Forster kényesen vigyázott a szabályzat előírásainak betartására, avval együtt nem egy érdemi döntés, amely a bizottság elé tartozott volna, már elnöki jogkörben született meg, s utólag került csak a bizottság elé. A bizottság szakalkalmazottal, illetve a kijelölt szakértők (művészettörténész, építész, régész) véleménye minden esetben szakvélemény volt, s Forster a továbbiakban mindig azt képviselte, ehhez adta jogi szakértelmét, és ezt igyekezett érvényesíteni fölöttes szerve, a minisztérium felé vagy ellenében is. Természetesen szakvélemény volt a bizottság testületében megfogalmazott vélemény is, csak megszületésének folyamata volt más. De a bizottsági jelleg és döntéshozatali mechanizmus lassúsága és körülményessége egyre inkább ellentétbe került, lassan-lassan gátjává is vált, a napi ügyintézés diktálta tempónak és igényeknek. A bizottsági jelleg erodálódása és mellette a szakapparátusra szorítkozó döntéshozatal túlsúlyba kerülése - ha tetszik a szakhivatal kialakulása - valójában Forster elnöksége alatt erősödött fel igazán s ennek a helyzetnek gyakorlati konzekvenciáit Gerevich Tibor vonta majd le. Mindezt azonban a létező törvény határain belül. A radikális következtetéseket azonban Éber László megfogalmazta 1918/ 1919-ben és a korszerű, törvényi háttérrel rendelkező hivatal koncepcióját is ő alkotta meg, nem kis mértékben Forster Gyula nyomán. Forster Gyula (1846-1932) könyvét minisztériumi osztályvezetőként, a MOB elnökhelyetteseként írta, megjelenésének évében nevezték ki a MOB elnökévé. Jogász volt, aki 1869-ben doktorált a budapesti egyetemen, majd a párizsi Collège de France hallgatója volt. 1870-től a közalapítványi ügyigazgatóságon dolgozott, majd 1872-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban volt fogalmazó, későbbazalapítványi ügyosztályvezetője. 1887-től miniszteri tanácsos, a MOB másodelnöke, 1906-tól elnöke. 18871911 között a Földhitelintézet egyik igazgatója, 1899-től az MTA tagja volt. 1904-ben bárói rangot kapott, 1911 -tői örökös főrendiházi tag, a vallás- és tanulmányi alapokat ellenőrző országgyűlési bizottság elnöke, valóságos belső titkos tanácsos. Kapcsolatban állt a kortárs művészettel is, alelnöke volt a Magyar Képzőművészek Egyesületének, saját magánvagyonából alapította a 3200 koronás Vaszarydíjat.

13 Személyében egy a minisztériumi fegyelemben és kötelességtudásban felnőtt, rendkívül aktív, széles látókörű és nagyműveltségű, a műemlékvédelem nemzetközi tendenciát jól ismerő és azokat hazánkban is elfogadtatni akaró személyiség került a MOB élére. Precíz jogász és közigazgatási szakember, érdeklődő, nyitott, kritikus elme, Henszlmann Imre óta a „legjelentősebb személyiség".

14 (1. kép) Igazi támasza az elnöki kinevezésekor a MOB-hoz került Éber László művészettörténész volt.

15