Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

ben további kriptára lehet számítani, de ennek kutatására sem lehetőség, sem szükség nem volt. A KUTATÁSI EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A régészeti és falkutatás adatai szerint az 1234-ben említett Szent Miklós-plébániatemplom 6 x 6,5 m-es belméretű hajója a mai templom nyugati felében található. (18, kép) A templom nyugati tornya a benne lévő résablakokkal, a toronnyal kötésben lévő nyugati, valamint az északi és déli hajófal nyugati fele egyaránt román koriak. A lefaragott északi diadalívpillér alapozásában megtalált, opus spicatum technikával rakott in situ téglák ferde irányú indításából és a falkiszedésből félköríves szentély meglétét feltételezzük. Mint láttuk, a déli kapu eredeti formájában is meglehetősen jellegtelen kialakítású volt, a hozzá tartozó belső járószint helyét és anyagát nem ismerjük, a középkori ablakrendszerre vagy homlokzati architektúrára nézve pedig semmilyen adatunk nincsen. A külső és belső felületek képzéséről és díszítéséről hasonlóan alig tudunk valamit. Mindezek miatt nehéz fogódzót találni a templom pontosabb korhatározásához. A román kori templom alapozásában használt halszálkafalazat, mint arra a szakirodalom rámutatott, pontosabb datálásra nem alkalmas, sőt teljes bizonyossággal ma még azt sem tudjuk, mi volt az oka ennek a technikának. A példák azt mutatják, hogy az opus spicatum technika a középkoron belül időben és térben nagy szórással fordul elő dunántúli templomainknál, időbeli határai a 11. századtól a 13. század közepéig terjednek. Olyan különleges megoldás is akad (Nagylózs) ahol nemcsak egy-egy sor, hanem az egész épület ilyen falrakással készült, legalábbis a külső és belső falsíkon.'

30 A félköríves vagy nyújtott félköríves szentélyzáródású, szabályos vagy közel négyzetes alaprajzú hajóval ellátott téglatemplomok széles körben elterjedtek Nyugat-Magyarországon. A tágabb környék hasonló tömegarányú templomai közül nevezetes Csempeszkopács,

131 Magyarszecsőd,

132 vagy Őriszentpéter

133 temploma, a közelben pedig Nagygeresd,

134 Uraiújfalu-Szentivánfa,

135 vagy Meszlen

15f; egyháza érdemel figyelmet. Architektúráját tekintve a nemesládonyi templom a szegényesebbek közé tartozik, így pl. esetében hiányzik a lizénás faltagolás, párkányok, sőt a környékbeli téglatemplomokra olyanynyira jellemző díszes kapuzat is, igaz tornya már az első periódusban megvolt.

137 Régészeti kutatás hiányában azt sem tudjuk megerősíteni, hogy a későbbi forrásokban többször is szereplő cinteremfal már az első templom körüli temetőt is körbevette volna.

138 Az említett analógiákat általában 13. századiaknak tekintik, ezen belüli keltezésük azonban meglehetősen 17. kép. Corpus Vida József sírjából, 2003 problémás, hiszen többnyire a már kutatott templomokban sem került elő olyan lelet, építészeti részlet, amely ezt megengedné. Ezen épületekesetében műtörténeti elemzés sem visz közelebb a pontosabb datáláshoz. A művészettörténetileg értékelhető részletek esetében (pl. Meszlen)

139 elsősorban a stiláris párhuzamokra, ezek hiányában (pl. Nagygeresd), a tipológia módszerét választva különböző, de gyakran egymásnak ellentmondó datálásokkal találkozunk;

40 Mindezeket egybevetve csak annyit mondhatunk, hogy a nemesládonyi templomot analógiái inkább a 13. századhoz kötik, és figyelembe véve az 1234es első adatot, építésének idejét legvalószínűbben a 13. század legelejére tehetjük, építtetőjének pedig talán a soproni várispánságot tarthatjuk A román korban emelt templomon a későközépkorban nem végeztek nagyobb átalakítást, leszámítva a déli kapu 15. század második felére keltezhető szemöldökkövének másodlagos elhelyezését és a késő gótikus harangot. A következő építési periódus az új szentély megépítését jelentette, mely különleges, kívül tengelysarkos, belül íves záródása miatt érdemel figyelmet. A kutatás során ennek keltezése okozta a legtöbb fejtörést, ugyanis annak