Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

B. Benkhardt Lilla – Fülöp András: A nemesládonyi római katolikus templom műemléki kutatása

szentélyfalban. Az alapozás az alsó, kőből rakott falszövettől elvált, vélhetően a felső falszövethez tartozott, ennek tégláit utólag megvésték. A pilléralap déli párját 2004 nyarán, amikor a kivitelezés keretében felszedték a burkolatot, szintén megtaláltuk. Az északi alapozás délkeleti sarkára egy további sekély alapozás is épült mely egy, épített szószék feljárójának alapja lehetett, a diadalívpillér felmenő tömbje ugyanis az alapozásnál biztosan keskenyebb volt. A szószék mellett balról kis boltozat válla látható, ez talán a korábbi szó székfeljáró íves korlátjának bekötése volt. Nem lehet véletlen, hogy az újabb északi diadalívpillér építési rétege azonos szinten van a karzat megépülte utáni járószinttel, melynek építési szintje, mint láttuk, alacsonyabban volt. Valószínűleg a karzat elkészülte utáni fázisban épült, de lényegében azonos periódusban. A templom barokk periódusaihoz tartozott a torony második emeletének kialakítása, mely a román kori téglafalazattól eltérően nagyrészt kőből, és kevés téglából készült, csupán az ablakok áthidalói készültek tisztán téglából (téglaméret: 26,5 x 14 x 5 cm). A templom újabb átépítése során elkészült az épület mai csehsüveg-boltozata. Elsőként elbontották a korábbi boltozatokat, majd az egykori hevederívek vonalában mélyen lealapozták a mai falpilléreket. A 2. árokban kibontottuk a falpillérek alapozási árkát; ez vágta azt az agyagréteget, mely a karzatpillér legkorábbi kihajló meszelésével egyidős. A falpillérek felmenő szakaszait többnyire bevésték a hajófalakba. A pillérek kötőanyaga szürkésbarna finom szemcséjű habarcs volt. Több helyen - így az északi és déli szentélyfalon - látható volt, hogy az eredeti falkorona lepusztult, ám azt az említett kötőanyagba rakott téglákkal - egy időben a boltozattal - felfalazták. Lényeges megfigyelés, hogy a karzat északi boltszakaszát csak alátámasztották az északnyugati sarokba állított pillérrel, mely mögé befutott az eredeti, boltsüveget borító meszelés. Mindez megerősíti, hogy a hajó boltozására és a falpillérek megépítésére csak jóval a karzat építése után került sor. E boltozatokon és a hevederíveken a restaurátori kutatás első rétegként egy meszelést, majd egy szürkéskék, tükrös mintájú enyves festést tárt fel, fölötte, nyomokban, egy világosbarna réteget, melyet a mai, szintén enyves festés követett. Ehhez a periódushoz köthető, szürke habarccsal készültek a déli homlokzat mai ablakai is, melyeknél két esetben korábbi ablak boltövét rakták újra. A nyugati hajóablak keskenyebb is a többinél, belül látható volt, hogy utólag törték bele a román kori falszövetbe, belső káváján az átalakított boltövekhez hasonló, homogén szürke habarcsot figyeltünk meg. Ugyanebben a periódusban, ugyanezzel a habarccsal három téglasornyit megemeltek a falkoronán is, melyre a boltozás miatt volt szükség. Ezzel 13. kép. Görög és latin betűs felirat a szentély délkeleti szakaszán, 2002 14. kép. Spisics Ádám (t1757) kriptájának maradványa a toronyaljban, 2003 egy időben megszüntették a déli fal keleti ablakát, mivel az a létesítendő mai falpillérnek útjában volt. A templombelső régészeti kutatása során számos