Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Bardoly István: Gerevich Tibor és a műemlékvédelmi törvény. Adalékok a magyar műemlékvédelem történetéhez I.

ben az esetben a tulajdonos tartozik az emléket a kisajátítási eljárás befejezéséig érintetlenül hagyni. A kisajátítási összeg tekintetében, meg nem egyezés esetén háromtagú bizottság dönt, melynek egyik tagját a tulajdonos, a másikat a Hivatal jelöli ki, míg a harmadik az építmény helyén illetékes járásbíróság elnöke. Amennyiben a Hivatal nem él a kisajátítás jogával s a tulajdonosnak engedélyt ad, hogy az építményt egészben vagy részben lebontsa, a tulajdonos, ha az így felszabadult telken maga építkezik, a telek értékének, ha pedig azt eladja, az eladási árnak 10 %át tartozik a Műemlékek Országos Alapjába befizetni. Ha a telken maga épít, a telek értékét a fent célzott összetételű hármas bizottság állapítja meg. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Hivatal előterjesztésére szükség esetén, a jelen törvény védelme alatt álló ingatlan emlék környezetét is/építményeket, üres telkeket, útvonalakat és tereket/ kisajátíthatja. A kisajátítási összeg tekintetében meg nem egyezés esetén a fent célzott hármas bizottság dönt. 18. § A tulajdonos köteles átalakítások és helyreállítások esetében az illető építményeknek átalakítás előtti, valamint utáni állapotáról műszakilag és tudományosan használható fényképfelvételeket készíttetni és azokat két példányban a Hivatalnak, úgy a munkálatok megkezdése előtt, mint azok bevégzése után nyolc napon belül beszolgáltatni; amennyiben ezt elmulasztaná, a Hivatal a fényképeztetést elvégezteti s a költségeket a tulajdonos közigazgatási végrehajtás terhe alatt megtéríteni tartozik. 19. § A tulajdonos köteles a Hivatal illetékes szerveinek a tulajdonát képező ingatlan és ingó emléket a szükséges szemle és felülvizsgálat céljából előzetes értesítés mellett bármikor hozzáférhetővé tenni. 20. § A jelen törvény rendelkezései értelmében nyilvántartott ingó emlékeket tulajdonosok kötelesek épségben fenntartani s azokon szükség esetén azon biztosítási vagy helyreállítási munkálatokat a saját költségén elvégeztetni, amelyeket a Hivatal előír. Ha ezt vonakodik megtenni, a Hivatal a munkálatokat a tulajdonos terhére maga hajthatja végre. Ha az illető ingó emlék fennmaradása vagy jókarban tartása veszélyben van, a Hivatal őrizetbe veheti, s a tulajdonos vonakodása, vagy súlyosabb gondatlansága esetén a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásával elkobozhatja. Ha az ingó emlék öröklés vagy hagyományozás útján más tulajdonos birtokába kerül, úgy az új tulajdonos köteles ezt a körülményt a Hivatalnak 8 napon belül bejelenteni. Ha a tulajdonos az ingó emléket el akarja adni, köteles azt a Hivatal útján az államnak felajánlani, amely az elővásárlási jog gyakorlásáról 30 nap alatt nyilatkozik. Az elővásárlási jog igénybevétele esetén, amennyiben az összeg tekintetében megegyezés nem jön létre, a fenti §§-okban meghatározott hármas bizottság dönt. Hatóságilag elrendelt, vagy önkéntes árverezés esetén az elővásárlási jog addig gyakorolható, míg az ingóság a legtöbbet ígérő által megvettnek nem jelentetett ki. Az álam részére így megszervezett ingó emlék elhelyezéséről a Hivatal javaslata alapján a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa határoz. A 3. § /5/ bekezdése szerint lajstromba vett ingó emlékek nem esnek vagyonadó és örökösödési illeték alá és belföldi forgalomban a forgalmi és fényűzési adó alól is mentesek. II. Fejezet. Az ingó emlékek kiviteléről. 21. § A jelen törvény rendelkezései értelmében nyilvántartott ingóságokat az ország területéről csak a Hivatal engedélyével szabad kivinni. A Hivatal indokolt esetben a kivitelt megtilthatja. A művészeti és történeti értékű, nyilván nem tartott ingóságok kiviteléhez is a Hivatal engedélye szükséges. A kiviteli tilalom alól külföldi kiállításon való bemutatás céljából a Hivatal felmentést adhat, ez azonban csak kellő biztosíték mellett történhetik és záros határidőre szólhat. Úgy a nyilvántartott, mint a nyilván nem tartott, fent célzott jellegű ingóságok kivitele tekintetében az állam a Hivatal útján elővásárlási jogát, a kiviteli szándék bejelentésétől számított 30 napon belül gyakorolhatja. Az ár meg nem állapodás esetében a fenti §§-okban meghatározott hármas bizottság 2 hónapon belül dönt. A kiviteli engedély megadásáért minden esetben díj fizetendő a Műemlékek Országos Alapjába. A kiviteli díjat a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg. Az értéket esetenként a Hivatal állapítja meg, s a díj megfelelő művészet, vagy történet, vagy egyéb muzeális /könyvtári/ értékű tárgyak átengedésével is leróható, amennyiben azt a Hivatal alkalmasnak találja. Az ingó emlékeket illetően az 1929:XI. tc.165 megfelelő rendelkezései és egyéb vonatkozó rendeletek jelen törvénnyel hatályukat vesztik. III. Fejezet. Büntető határozatok. 22. § Aki az 1. §-ban célzott ingatlan vagy ingó művészeti és történeti emléket felfedezett és a 2. §-ban megszabott bejelentést a felfedezés napjától számított 8 nap alatt megtenni elmulasztotta, 200-10.000 forintig terjedhető bírsággal marasztalható el; bírságban nem marasztalható el olyan személy, akinek műveltségi állapota nem elegendő ahhoz, hogy a felfedezett tárgy emlék becsének tudatával bírjon s akinek jóhiszeműsége bizonyítást nyer. 23. § Aki a jelen törvény értelmében védett építményen, annak tartozékain, vagy hasonlóan védett ingó emléken a Hivatal megkérdezése és jóváhagyása nélkül változtatásokat eszközöl, 200-10.000 forintig terjedhető bírságban marasztalandó el. 24. § Aki jelen törvény értelmében védett építményt, vagy tartozékait önhatalmúlag egészben, vagy részben lebontja, rongálja, lebontását elrendeli, vagy saját területén megengedi, amennyiben cselekményével a büntető törvény szerint büntetendő cselekményt nem képez 1.00020.000 forintig terjedhető bírságban marasztalandó, s tartozik tűrni, hogy az illető emléket, amennyiben helyreállítható, a Hivatal az ő költségén állíttassa helyre. Súlyosabb esetben az illető emlék elkobzásának van helye. Ha ez a törvényellenes cselekmény törvényhatóság, község, társulat gyűlése vagy képviselőtestülete határozatából kifolyólag történik, a gyűlés, vagy képviselőtestület azon tagjai marasztalandók el egyetemlegesen, akik az illető határozat hozatalában részt vettek. 25. § Aki a jelen törvény hatálya alá eső ingó emléket rongál meg, 50010.000 forintig terjedhető bírságban marasztalható, s tartozik tűrni, hogy azt a Hivatal az ő költségén állíttassa helyre. Súlyosabb esetben az illető emlék elkobzásának van helye. 26. § Aki a jelen törvény hatálya alá eső, nyilvántartott ingó emléket az ország területéről a Hivatal engedélye nélkül kivisz, teljes kártérítésben marasztalandó el, s köteles az illető tárgy vissza hozatala tekintetében mindent elkövetni. Az engedély nélkül történő kivitel kísérlete az illető tárgy elkobzását vonja maga után és a Hivatal által megállapítandó érték 20 %-ának megfelelő pénzbírsággal büntetendő. Aki nyilván nem tartott, de művészeti és történeti értékkel bíró tárgyat a Hivatal engedélye nélkül kivisz, a Hivatal által megállapítandó érték 50 §-ának, kísérlet esetén 20 §-ának megfelelő pénzbírsággal büntetendő. 27. § A 22.-26. §§-okban foglalt kihágás kísérlete is büntetendő. 28. § A 22.-26. §§ eseteiben az eljárás és ítélethozatal, valamint a végrehajtás annak a Járásbíróságnak a hatáskörébe tartozik, amely az illető emlékre vonatkozólag területi illetékességgel bír. Minden behajtott bírság a 16. és 17. §§ értelmében járó illeték, valamint az ingó emlékek kiviteli díja a Műemlékek Országos Alapjába szállítandó, amelyet a Hivatal kezel és használ fel. 29. § A Járásbíróság a 22.-26. §§ eseteiben a kihágások iránti eljárások szabályai szerint jár el. Az eljárás csak a Hivatal kívánatára indítható meg, a pénzbírság szabadságvesztésre át nem változtatható.