Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Kádár József: Kőbányai téglagyárak

a Csősztorony épülete. Innen délkelet felé, az Újhegy irányában enyhén lejt a domb, itt terül el a ma Óhegy parknak nevezett terület, melynek délnyugati széle az Óhegy utca. Ezen a területen a 19-20. század során több téglavető, téglagyár működött. A térképek szerint az Óhegy utca akkor a Conti-kápolna mögött, a mai vonalától kisé balra, szabálytalan nyomvonallal haladt kelet felé. Először e vonal mellett létesültek a kőfejtő, és téglavető telepek, majd később a hegy északnyugati szélén is. A kibányászott követ innen a Kápolna utcán szállították Pest felé. A szállítási igények növekedése következtében került sor a „lebegő vasút" megépítésére. Ez érdekes, korai kísérlet volt a kötöttpályás, lóvontatású szállításra, és egy évtizeddel megelőzte a pozsony-nagyszombati lófogatú vasutat.„Lebegőnek azért nevezték e vasutat, mert kerekei nem a földön, hanem a föld felett megerősített gerendákon mozogtak, maga a kocsi pedig ezeken a kerekeken függött, vagyis lebegett." A vasutat Bodmer, Bollinger és Társa szabadalma alapján tervezték megépíteni. Ez időben voltak, akik országos vonalakat terveztek ezzel a megoldással, de végül - kísérletképpen - csak a Pest-Kőbánya vonal épült meg. A vasutat egy„részvénytársaság építette, rendeltetése volt, hogy Kőbányáról és a közelében fekvő téglagyárakból a követ és téglát könnyen lehessen a város széléig szállítani."

24 (9. kép) A kőbányai lebegő vasút nyomvonalának megállapításakor, 1827. április 21-én az illetékesek úgy döntöttek, hogy „a vasút a hatvani lineától induljon ki és lehetőleg egyenes irányban haladjon a kőbányai szőlők felé; itt két ágra szakadván, egyik része a baloldalon fekvő Kauzerféle és szépítő-bizottsági új kőfejtők mellett elhaladva a Lechner-féle téglaégetőnél végződnék, a másik pedig a kápolna, a magán- és kvader kőfejtők érintésével az ottani téglaégetőig menne."

25 Az építés gyors ütemben haladt, így már 1827. augusztus 20-án ünnepélyesen felavathatták a 3.900 öl hosszú, Kőbányától a Baross térig vezető pályát. A megnyitóról a Nemzeti Újság tudósítója így számolt be: József nádor „Ő Tsász. Kir. Fő Herczegsége [...] hozzá tartozandóival, s a'Deputatióval, [...] a'városi új Kőbányánál az üllésekre alkalmaztatott kotsikra, magyar színekkel ékesített két zászló elől lobogván, felüle, és egészen a' Kerepesi lineáig, egy ló által húzatva, megérkeze." Először úgy látszott, hogy az új szállítóeszköz beválik.„A vasút azonban nem felelt meg a beléje helyezett várakozásnak. Sok költségbe került a folytonos javítás. [...] Végre is megunták a folytonos javítgatást és [...] a részvényesek 1828. március 28.-án tartott ülésükön elhatározták, hogy az egész vasutat lebontatják. [...] így alig egy évi fennállás után a pest-kőbányai próbavasút teljesen megszűnt."'

6 Az említett„Kauzer János" kőbányájának pontos helyét nem ismerjük, de 1866-ban még működött. Ekkor itt 110 9. kép. A rákosi próbavasút Buda és Pest látképével. A kép a kocsikon - a „vasút" rendeltetésének megfelelően -, váltakozva téglát és követ ábrázol. Hofbauer János rajza alapján készítette Eduard Gurk, 1827.