Magyar Műemlékvédelem (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 13. Budapest, 2006)

Kádár József: Kőbányai téglagyárak

A ládában készített tégla felületei a faláda vagy fémformának megfelelően simák. A kézi vetésű tégláknál előfordul a szélek enyhe felhúzódása, vagy a láda enyhe kúpossága, mely a kiborítást segíti. Ezeknél, a tégla hátoldalán, mindig hosszirányban, látni lehet a fölös anyag lehúzásának nyomait. Az éleken gyakran előfordul a szárításhoz egymásra, vagy állványra rakáskor keletkező benyomódás. Láda használatával először kézi vetéssel, majd gépesítve, gyári módszerekkel állították elő a téglát. A csigapréssel előállított termékeknek általában három oldaluk - a szájnyílás formáját követően - sima, az alsó oldalukon a futó hengerek, vagy szárító állványok nyoma látszik. A vágás a préselés hosszirányára merőlegesen, a tégla „elején és végén" történik, melynél kisebb-nagyobb sorja keletkezik, az anyagban lévő szemcsék pedig gyakran íves vonalat húznak a tégla lapján. Jelzések A szándékos jelek korai időtől kezdve a tulajdonos vagy a készítő megkülönbözető jelei voltak. Később ezek már márka jelzés értelmet nyertek. A szándékos jeleket már a rómaiak is alkalmazták, mikor készítményeik jelentős részénél valahova, esetleges helyen belenyomták a készítő légió bélyegzőjét, vagy ujjal különböző vonaljeleket húztak a felületbe. A középkorban leginkább mennyiségek jelzésére alkalmaztak jeleket, pl. minden 10-ik, 12-ik, vagy 20-ik darabon.

6 A ládában készített tégláknál ez már egységesebbé vált. A láda fenekébe belevésték a mintát, betűt, vagy évszámot. Ez azonos jelet eredményezett, de a kézi vetéshez használt ládák darabszáma szerint, a jeleknek egymástól kissé eltérő, egyedi változatai készültek sorozatban. A gyári jellegű termelésnél a ládák fenekére már előre gyártott betéteket helyeztek így ezek a jelek már egyformák lettek. A csigapréses termékeknél a téglajapja" vágott felület, és csak az élén kicsúszó felületre lehet szalagszerű, ismétlődő jelet nyomni. így ezek - a hagyományos formájú tégláknál is - már a tégla élére kerülnek. Ezeknek a jeleknek - esetleg csak egy része - minden darabon rajta lehet. A TÉGLÁK JELZÉSEI A ládában készült téglák jelzései általában fekvő formátumúak, de időnként az álló forma is előfordul. A téglákon alkalmazott jelzések tartalmuk szerint három főbb csoportba sorolhatók. Betűjelek Ezek legtöbbször a készítő, vagy készíttető, (birtokos, tulajdonos) nevének, - gyakran csak kezdő - betűi. Ez kiegészülhet a társadalmi helyzet (nemes, báró, gróf, herceg, püspök) betű-, vagy ábrajelével. A betűjelek között igen gyakori a ligatúra, amikor az egyik betűelem a másik betűnek is része, vagy amikor a betűket egymásra írva alakítottak ki sajátos rajzolatot. Ha település a tulajdonos a helyiség neve, ha intézmény, annak neve is megjelenhet. Évszámok Gyakori, hogy a készítés évszáma kíséri a tulajdonos nevét, vagy csak a szám szerepel. Előfordul, hogy az évszám cserélhető a sablonban. Jelek Korai időktől kezdve, sokféle jelet véstek a láda aljába. Ezek lehettek növényi, állati, vagy más vonalszerű jelek. A társadalmi státuszra utaló jelzések, - koronák, keresztek, 2. kép. A magyar korona kétféle ábrázolása. Hadi és Más Nevezetes Tudósítások, Bécs, 1790.